A kiállítás, amelynek címét Zsolt Béla Kilenc koffer című művéből kölcsönözték a kurátorok, mélyebb betekintést nyújt abba, hogyan élte meg a magyar társadalom a zsidóüldözés korszakát, s hogyan vált egyesek számára a hazatérés “keresztény nemzeti szempontból” nem kívánatossá.

Ismét átalakult a Páva utcai zsinagóga időszaki kiállításokról ismert karzata: a gazdagon díszített különleges térbe lépve immár stilizált utcaképpel találja szembe magát a látogató.

A kívülről fa és fekete textil kombinációjából, szerkezetileg is figyelemreméltóan megalkotott városszövetben egyedülálló perspektíva, öt különböző szakma képviselőinek, hétköznapi embereknek sorsa tárul elénk.

Nem a történelem nagy, már sokszor vizsgált eseményein és főszereplőin, hanem az ügyvédek, újságírók, házmesterek, hentesek, és a BSZKRT közlekedési vállalat dolgozóinak életén keresztül szembesülünk a város társadalmának az 1938-ban kezdődő árjásítás hatására való átalakulásával.

A legtöbb történeti munkával ellentétben ez a kiállítás nem azokkal foglalkozik, akik a zsidóellenes törvények meghozataláért felelősek voltak, vagy ezek végrehajtásában részt vettek, hanem arra törekszik hogy emberközeli képet adjon arról, hogyan élték meg a magyar társadalom különböző rétegei a zsidóellenes intézkedéseket.

Nem csupán dokumentumokat és történelmi forrásokat sorakoztat fel, hanem személyes sorsokat, azok direkt, vagy indirekt módon való egymásba fonódását, kölcsönhatásait is végigköveti. A falak között így valósággal megelevenednek azok a dilemmák, félelmek, döntések és ezek hatásai, következményei, amelyek 1938-tól kezdődően átszőtték a mindennapokat, és amelyeket így több évtized távlatából végignézve, olvasva, végre nem csupán egy történelmi eseménysorként láthatjuk a Holokausztot, hanem ami valóban volt: hétköznapi emberek személyes drámájaként és tragédiájaként, történeteik láncolataként, amely mindannyiunk életét formálja mind a mai napig.

A kiállítás az intézmény két kutatójának, Ádám István Pálnak és Lénárt Andrásnak saját kutatási eredményeit, illetve azok ilyen formában is értelmezhető és megjeleníthető szubsztanciáját dolgozza fel. Az itt pedzegetett társadalom és mentalitástörténet, a kritikai gondolkodásra ösztönző kérdésfeltevés azonban nem ér véget a karzaton, Ádám István Pál idén bemutatott Házmesterek a vészkorszakban című könyvében, Lénárt András pedig hamarosan megjelenő tanulmánykötetében boncolgatja tovább ezt a mindeddig túlzottan háttérbe szorított perspektívát.

A kiállítás várhatóan jövő március végéig lesz megtekinthető.