Az ősegyház a kezdetektől fogva tisztelte a vértanúk földi maradványait, ám a mai értelemben vett ereklyekultusz 150 után kezdett kibontakozni a római katakombákban. Általános lett, hogy a vértanúk sírjánál tartottak szentmisét. A 6. századtól a szentek maradványait már a templomokba vitték és őrizték, ezért idézi az oltárok alakja a sírhelyekét, a szarkofágokét és a koporsókét.

A veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban jelenleg négy vértanú, valamint az első magyar szent család ereklyéit is őrzik.

2023 nagycsütörtökén dr. Udvardy György veszprémi érsek az ónixkőből készített új, szembemiséző oltárban helyezte el Szent István koponyaereklyéjét, Boldog Gizella kézereklyéjét és Szent Imre herceg csontereklyéjét.

Első szent királyunk és családtagjainak földi maradványai az oltár középső részén kialakított ereklyefülkében kaptak helyet, amelynek aranyozott rézből készített, görög kereszttel díszített zárófedele a hívek számára is jól látható. Az első magyar szent családhoz kapcsolódó ereklyék együttes elhelyezése a miséző oltárban megidézi mind a Veszprémi Főegyházmegye, mind a Szent Mihály Főszékesegyház ősiségét, a magyar kereszténység életében betöltött központi szerepét.

Szent István feleségének, Boldog Gizellának egy másik ereklyéje is megtalálható a főszékesegyházban. 

A karereklye a jövőben a bazilika helyett a város egyik legrégebbi épületében, a várnegyed megújításának részeként restaurált Gizella Kápolnában kap majd helyet – Szent István király hitvesének élete ugyanis elválaszthatatlan volt a „királynék városától”.

Boldoggá avatását követően az 1945-ben, 23 évesen vértanúhalált halt Bódi Mária Magdolna szűz, vértanú ereklyéi is a főtemplomba kerülnek majd. A fiatal lány litéri sírjából áthozott földi maradványait a Szent Imre oltáron helyezik majd el, és így a boldoggá avatást követően már öt vértanú ereklyéit őrzik majd a Szent Mihály Főszékesegyházban.