A közlemény szerint az eseményt hatodik alkalommal szervezték meg azért, hogy népszerűsítsék ezt a különleges lábbelit. A Magyar Művészeti Akadémia szegedi regionális munkacsoportja által kiemelten támogatott rendezvényen adják át a papucsfejhímző és -tervező-pályázat díjait, amelyre több mint 117 pályamunka érkezett, valamint a szegedi papucsért díjat, melyet második alkalommal ítéltek oda.
A Magyarországi Alkotóművészek Közép-és Nyugat-dunántúli Regionális Társasága különleges játékkal készül a gyerekeknek, a szegedi papucshoz kapcsolódó mintaKINCStár egyszerre játék és alkotás a kicsiknek. A rendezvényen mutatják be először a Játékgyűjtemény szegedi papuccsal című kiadványt is.
Fetter Ferencné hímző, népi iparművész, a népművészet mestere és okleveles papucshímző tanítványai papucshímző bemutatót tartanak, amelyhez aktívan is lehet kapcsolódni, a kisebbek papucsfejre tudnak motívumot tervezni, színezni, a kicsit nagyobbak és felnőttek pedig a hímzésbe is belekóstolhatnak.
Az ünnepi műsoron 150 néptáncos gyermek látható majd. Közreműködnek az Ásotthalmi Bogárzó Néptánccsoport, az Árendás Táncegyüttes és Kankalin Néptáncegyüttes Hódmezővásárhelyről, a Csanád Táncegyüttes, a Domaszéki Kiskaláris Néptáncegyüttes, a Kiszombori Néptánccsoport, valamint a helybeli Hatetudnád Tánctanoda és a Szeged Táncegyüttes.
Idén először vesznek részt a programon a tápéi Gyékényből Szőtt Egyesület tagjai, akik bemutatják az érdeklődőknek, hogyan készült a gyékénypapucs, a vállalkozó kedvűek pedig maguk is kipróbálhatják a gyékényszövést.
Honnan jött a szegedi papucs?
A szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása.
1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester - az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből - Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula "készítményeit" az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be. Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el. A szegedi papucsot nem csak egyedisége miatt nevezik páratlannak, hanem azért is, mert egy-egy méret egyazon kaptafán készül, és a taposásával válik jobb-, illetőleg ballábassá. A szegedi papucsot 2018-ban felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.
