Nem felszolgálókat képzünk ennyi pénzért, válaszolja a Swiss Education Group (SEG) egyik vezetője, amikor a sajtótájékoztatón arról kérdezzük, miért a méregdrága magánegyetem diákjai szolgálnak fel a díszebéden. Ugyanakkor kiderül, a világ luxusszállodái jelenlegi igazgatóinak több mint kilencven százaléka részt vett szakmai gyakorlaton az étteremben, a szobaszervizen vagy a konyhán. Nem lehet jó döntéseket hozni úgy, hogy nem ismered részleteiben a teljes folyamatot, mondja a szakember, és valószínűleg igaza van: a náluk végzett diákokért két kézzel kapnak a munkaadók.
103 EZER EURÓS TANDÍJ
A montreux-i székhelyű iskola egyébként Svájc legnagyobb, angol nyelven oktató hotelipari intézménye, a világ vezető szálloda- és vendéglátó-ipari, valamint idegenforgalmi szakemberképző központja. Ötezer-ötszáz diák tanul náluk (áprilistól a tankönyvek helyett iPadből), akik nyolcvan országból érkeznek, és 103 ezer eurót (32,136 millió forintot) fizetnek a hároméves oktatásért (az alapképzés mellett van PGD- és mesterképzés is). Négy intézmény tartozik hozzájuk: a César Ritz a gasztronómiában erős (a séfeket is itt képzik), a Hotel Institute Montreux a pénzügyi területre állt rá, az IHTTI-ben van designszak is, az SHMS pedig (a Swiss Hotel Management School a legnagyobb mind közül) gyakorlatilag a szakma teljes területét lefedi a rendezvényszervezéstől a wellnessrészleg üzemeltetéséig, ez a részleg a legismertebb.
VADÁSZNAK A TANULÓKRA
A képzés gyakorlatorientált, a diákok a tanév felében a szakmában dolgoznak valós körülmények között. Megtanítják őket az elegáns megjelenéstől a globális menedzsmentig sok mindenre, és arra is van alkalmuk, hogy – mint ahogyan az egyik dékán fogalmazott – a képzési idő alatt „megszokják a kaviárt”. Az International Recruitment Forumot (IRF), vagyis az állásbörzét öt éve minden évben megrendezik, és az elismertségére jellemző, hogy négy vezérigazgató, tíz regionális vezető és hatvan HR-igazgató jött el a világ vezető luxusszállodáiból, és képviseltették magukat szórakoztatóipari csúcscégek, prémium-légitársaságok, turisztikai vállalkozások és üdülőhajókat üzemeltető cégek is. Az állást kereső diákoktól tehát nem az asszisztens asszisztense veszi el az önéletrajzot „majd visszahívjuk!” felkiáltással, hanem magával a döntéshozóval beszélgetnek el a lehetséges együttműködésről. Itt nem a diákok keresnek állást vagy szakmai gyakorlatot, hanem a cégek vadásznak rájuk.
A HAJÓZÁSBAN MOST SOK A LEHETŐSÉG
A végzősök elhelyezkedési statisztikája magáért beszél: diplomázás után egy évvel az egykori diákok 95 százalékának van munkahelye a végzettségének megfelelő állásban, és aki nem hagyja el a pályát, az 10-15 éven belül szállodaigazgató lesz négy-öt csillagos házakban. A cégek közül sokan erre az alkalomra időzítik a fontos bejelentéseiket: a Royal Caribbean luxushajó-társaság képviselője például elmondja, idén és a jövő évben összesen húszezer új embert alkalmaznak, és nyilván nem csak szobalányokat és pincéreket keresnek.
NEM CSAK A SVÁJCI ÓRA VILÁGHÍRŰ
Vajon miért éppen Svájc lett a luxusvilágot kiszolgáló ágazat képzésének fellegvára? A válasz a hagyományokban keresendő: 1893-ban ebben az országban nyílt meg a világ legelső szállodaipari iskolája. Azóta a „swiss trained”, vagyis a „Svájcban képzett” kifejezés a minőség szinonimája: kiváló szakmai tudás, nagyfokú mun- kabírás, elegancia, odafgyelés jellemzi a végzetteket. Gyakorlatilag nem találunk olyan luxusszállodát a világban, amelynek vezetésében ne lenne itteni öregdiák.
MANDARIN NYELVEN TANULÓ HALLGATÓK
Bejárjuk az egyik egyetem campusát. A Caux Palace 1902-ben épült az ország egyik első ötcsillagos luxusszállodájának – akkoriban flmcsillagok, világhírű írók, királyi vendégek látogatták előszeretettel, még a mi Sisi királynénk is megszállt itt néhányszor. Az egyetem a kilencvenes években költözött a műemlék épületbe úgy, hogy a szállodai szobákban a hallgatók laknak (összesen 475-en), a szakmai gyakorlatokat pedig az étteremben és a konyhán végzik. Van egy csúcs kategóriás, fne dining éttermük is, amelyet ingyen vehetnek igénybe, csak előre be kell jelentkezni – igaz, az alkalmi vacsoravendégeket az éppen szolgálatos diáktársaik szolgálják ki, és a konyhában is évfolyamtársaik szorgoskodnak, természetesen egy oktató mesterszakács felügyeli a munkát. Megmutatják a Hotel Institute Mont- reux-ben zajló tanítást is. Az egyik teremben mandarinul tanuló diákokat látunk. Nem véletlenül, hiszen a svájci iskolában pontosan tudják, Kína milyen fontos szerepet játszik az elkövetkező időkben.
MAGÁNFINANSZÍROZÁS, ÁLLAMI ÖSZTÖNDÍJ
A diákok a legváltozatosabb országokból érkeznek, és mindenki másképp oldja meg a fnanszírozást. Legtöbbjüknek a szülők fizetik a borsos tandíjat, de akad olyan ország (például Kazahsztán), amely évente 25-30 diákot küld állami ösztöndíjjal, hogy hazatérve elindítsák az ország már épülő luxusszállodáit. Olyanok is akadnak, akik az itteni egyetemi képzés előtt négy-öt évet keményen ledolgoznak hajón, hogy a tandíjat vagy annak egy részét előteremtsék. Mások pedig bankkölcsönt vesznek fel, mert tudják: ha itt végeztél, és beszélsz három- négy nyelvet, akkor nyitva áll előtted minden ajtó. Érdekes megállapítás az is, hogy ezek a magánegyetemek észre sem vették a világválságot: nem kényszerültek tandíjcsökkentésre, náluk mindig túljelentkezés van.
