Lechner Ödön és Pártos Gyula forog a sírjában: az általuk tervezett, 1884-ben elkészült Dreschler-palota (nevét Dreschler Béláról kapta, aki a földszinti kávézót megvásárolta 1896-ban), a világörökség és a magyar építőművészet talán legértékesebb darabja az enyészeté. Ismeretlenek hordják az épületből a sittet, a ház rogyadozik. A közelmúltban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is felneszelt: harmincmillió forintos bírságot szabott ki a karbantartási kötelezettségét elmulasztó tulajdonosra. Tetejébe a hivatal a hét végi közleményében az épület megmentéséért tüntető civilek mellé is felsorakozott: maga is törvényt sürget. A civilek feljelentést is tettek. Ők ezen a téren csupán harmadikok: Lászay János fideszes képviselő ezt már a kilencvenes évek végén megtette – eredmény nélkül. Aztán három évvel ezelőtt a Fidesz VI. kerületi elnöke, Illés Zoltán is –, de nem történt semmi.
Össze kell dőlnie egy műemléknek ahhoz, hogy végre történjen valami?
A kérdés azért is jogos, mert a balettintézet eladása a magyar kultúr- és ingatlantörténet legnagyobb botránya. A szocialista városvezetés 1997-ben négyzetméterenként húszezer forintért adta el az Opera „szembeszomszédját”, kapaszkodjanak meg, 220 millió forintért az Andrássy 25. Ingatlanhasznosító Kft.-nek. Az „üzlet” előzménye, hogy az akkor Borsány György MSZP-s polgármester vezette kerület egy Trivest nevű céget bízott meg a kerület értékes ingatlanjainak a feltérképezésével. Ez a cég 554 millió forintra értékelte a balettintézetet, majd a maga alapította Andrássy 25. Kft. nevében meg is vásárolta azt – 220 millióért. A botrányt csillapítandó, 1998-ban a képviselő-testületben többségbe került Fidesz újabb 220 millió forintot követelt a vevőtől, aki zokszó nélkül fizetett is. Csak később tudtuk meg, miért e nagyvonalúság. A vásárló ugyanis, azt követően, hogy megvette a kincset az önkormányzattól, el is adta üzletrészét két izraeli ingatlanbefektetőnek, akik pedig – igaz jóval később, 2007-ben – továbbadták a palotát harmincmillió euróért, vagyis akkori árfolyamon 7,5 milliárd forintért egy portugál gyökerű szállodaláncnak, az Aqua Bura Hotels csoportnak.
A bicskanyitogató hírben – hiszen az önkormányzat testvérek között is bukott ezen a történeten legalább hatmilliárd forintot – az azért örömteli volt, hogy végre történik valami a Dreschler-palotával. A portugálok ugyanis – sajtóhírek szerint – szállodát álmodtak ide. Aztán mégsem történt továbbra sem semmi. Az idén januárig, amikor a bíróság kijelölte az Aquapura Hotels Villas & Spa Budapest Kft. (ez az új neve a megvásárolt Andrássy 25. Kft.-nek) felszámolóját. A magyar adófizetőket aligha vigasztalja, hogy mindazok, akik ebbe a kastélyba betették a lábukat az elmúlt tizenhárom évben, gyakorlatilag ugyanerre a sorsra jutottak. Még a derék „megmentőnél”, a Trivest Kft.-nél is kopogtatott a végrehajtó 2008-ban, s így járt a Byzantium Kft. is, amely szintén annak a Márton Istvánnak nevéhez köthető vállalkozás volt, aki a balettintézetet is „megmentette”, és a világörökség egyik legjelentősebb ingatlanfelvásárlója volt. Az ő kezébe csapott 1997-ben Verók István, a beruházásszervezési kft. ügyvezetőjeként és Kékesi Tibor, a vagyongazdálkodás fejeként. Persze, ha mindenki csődbe ment, mi értelme volt külvárosi bádogbódénak álcázni a Dreschler-palotát?
Feljelentés az illegális bontás miatt
Több százan tüntettek a Dreschler-palota megmaradásáért szombaton. Az ingatlant 1997-ben „állagmegóvás miatt” adta el Terézváros önkormányzata. „Az elmúlt hetekben arra lettünk figyelmesek, hogy kamionokkal szállítják el a téglákat. A hátsó homlokzat felől látható, hogy a fölső szintek kezdenek megrogyni, ezért úgy gondoltuk, civil összefogással hívjuk fel a döntéshozók figyelmét a világörökségi Andrássy út haldokló épületére” – mondta a szervező, Perjés Zoltán rádiós műsorvezető. A civilek az illegális bontás miatt feljelentést is tettek. A demonstrálók petícióban kérték a parlamentet, vegye napirendjére a világörökségi törvény megvitatását, illetve akadályozza meg az örökségvédelmi hivatal az épület állagának további romlását. (Magyar Hírlap)