Ugyanis nem igazi géppel repülünk, hanem az ultradiszkont légitársaság budapesti kiképző központjában professzionális szimulátorokat próbálhatunk ki „élesben”. Többek közt Full Flight Simulatort (FFS), ami teljesen valósághűen modellezi a Wizz Air repülőgépeinek irányítását és a különböző repülési helyzeteket, valamint ennek a mozgás nélküli változatát, a Flight Training Device-t (FTD) és azt a Cabin Mock-up-ot is, ami a légi-utaskísérők és a pilóták vészmentési kiképzésére szolgál, egy repülőgép utasterének pontos másaként.

Először a fedélzetre kapaszkodunk fel, a hangárban felállított „utastérbe”, ahol a kabinban leülve hallunk történeteket az egyre több zavart és problémát jelentő utasokról (akik volt, hogy alkohol vagy drog hatása alatt álltak), ezeknek a helyzeteknek a megfelelő kezeléséről, majd a velünk lévő utaskísérők bemutatják és elmagyarázzák azt a biztonsági bemutatót, amelyet minden egyes felszállás előtt megtekinthet bárki, aki a gépen ül, csakhogy sokan ilyenkor is inkább a telefonjaikkal vannak elfoglalva, vagy az ablakon bámulnak ki, ahelyett, hogy a crew-ra figyelnének, pedig érdemes.

Oxigénmaszk, vészkijáratok, jelzőfények, mentőmellény használata, valamint a biztonsági tájékoztató helye – minden sorra kerül, és részletesen el is magyarázzák kísérőink, mit miért mutatnak be minden egyes alkalommal.

Közben olyan kérdéseket is megválaszolnak, miszerint miért van rejtvény azon a hányózacskón, amely mindig vízálló anyagból készül, mert ez nem közönséges papírzacskó? Különböző úti célok felé milyen „utastípusok” utaznak leggyakrabban? Miért vezet fényjelzés vészhelyzet esetén a padlón? (a lehetséges füst miatt) A mentőmellény használatát miért nem minden járaton mutatják? (ha csak szárazföld felett repül a járat – akkor nem szükséges) Miért ül a személyzet fel- és leszállás közben mindig a tenyerén, vagy a kezén? (a biztonság érdekében, ugyanis egy esetleges vészhelyzet esetén szükség van a kezükre, hogy nyitni tudják az ajtókat  és használni tudják a vészhelyzeti eszközöket) és így tovább.

Kérdésemre, miszerint vészhelyzet esetén volt-e arra példa, hogy a csomagjaikat a szigorú figyelmeztetés ellenére az utasok mégis le akarták-e vinni a fedélzetről, a Wizz Air Képzési központjának vezetője, Zima Nikoletta azt válaszolja, a Wizz Air járatain nem volt ilyen vészhelyzet – azonban elmeséli amikor

a Szuhoj gyár Superjet SSJ-100-as tipusú gépe kényszerleszállást hajtott végre a moszkvai seremetyevói repülőtéren, miközben kigyulladt. A gép hátulja lángokban állt, így a személyzet az első vészcsúszdákon keresztül próbálta menteni az utasok életét. Evakuálás közben a járaton elől lévő utasok feltorlódtak a folyosókon a vészkijáratok felé, mert magukkal akarták vinni a csomagjaikat is, ezért a mögöttük lévők nem tudtak időben kijutni a szabadba, bent rekedtek, és a gyorsan terjedő tűzben megégtek és megfulladtak.

A rögtönzött biztonsági bemutató után végre következik a mindenki által várva várt zuhanás, ráadásul, azt mondja Nikó, a képzési központ vezetője, hogy kétféle problémát is beállít a szimulációba: az egyik, hogy az orrfutómű nem nyílik ki landolás közben, és mindezt „megspékeli” azzal, hogy túlszaladunk a futópályán is. Pompás lesz.

Aztán kiderül, nem is olyan fenomenális mindezt átélni, mert a valósághoz megszólalásig hasonló helyzetben rázkódunk egy hatalmasat, vészvijjogás hallatszik, villognak közben a sötét utastérben a vészkijárathoz vezető fénysugarak, és a légi utaskísérők közben torkuk szakadtából kiabálják a vészhelyzeti vezényszavakat, biztonságos testhelyzetre utasítják az utasokat (Brace Position, Brace Position!) majd az utastér azonnali elhagyására szólítanak mindenkit. Mindez olyan csatazajjal, villogással, üvöltéssel jár, hogy a halottak is feltámadnának és futva menekülnének a vészkijáratok felé.

Egyesével sorolunk a vészcsúszdához, előtte már figyelmesen végignéztük annak helyes használatát, szófogadóan betartjuk a „Hagyj mindent hátra!” felszólítást, „Keresztezd a karjaid, dőlj előre!” – ez is pipa, „Dőlj előre és ugorj határozottan!” – csináljuk. Leérkezve pedig mindannyian örömmel konstatáljuk: mivel ez most nem valós élethelyzetben, hanem csak imitálva történt – tökéletes az élmény. És a csúszda ráadásul tényleg abszolút gyors és biztonságos.

Üdv a kapitányi hídon! Hóban, szélben, napsütésben

A pánikszerű kimenekítés után csapatunkat szétosztják, a mi ötösfogatunkat a Kanadából érkezett topszimulátorok felé terelik, ahol Nagy Szabolcs (Szabi kapitány) szakértő kezei közé kerülünk.

Itt három szimulátort látunk, ezeken történik a pilóták alapképzése, valamint a fél évente ismétlődő továbbképzésük és ezeken vészhelyzeteket is tudunk gyakorolni.

- halljuk bevezetésként.

Annyira profik ezek a platformok, teszi hozzá kísérőnk, hogy több mint 100-féle meghibásodást tudunk rajta gyakorolni, illetve az összes olyan reptéren, ahová közlekednek a Wizz Air-gépei, a le- és felszállást – mindenféle időjárási és más, a közlekedést befolyásoló körülmények között.

- teszi hozzá az oktatópilóta, Szabi kapitány.

Azonban már csak fél füllel hallom mindezt, mert életem egyik nagy vágya teljesül: beülhetek egy repülőgép kapitányi székébe. (Igaz, először az első tiszt helyére „osztanak be”, azonban újságíró kollégámnak épp be van gipszelve a bal keze, így „nem tudja kezelni” a repülés irányításához elengedhetetlen joy-sticket, ezért gyorsan helyet cserélünk)

Közben felszállunk Ferihegyen (na jó, az igazsághoz tartozik, hogy ehhez mind nálam, a kapitánynál, mind pedig társamnál, az első tisztnél jóval több köze van Szabi kapitánynak – hiszen valójában ő irányítja a gépünket), teszünk egy kört a főváros felett napsütésben, ködben, hóesésben.  

Megtudjuk azt is, hogy

a 2017-es indulás óta 265-en végeztek a Wizz Air Pilótaakadémiáján, ebből 36-an magyarok, és 21 női pilótát is kiképeztek, akik azóta is sikerrel járják útjukat az ultradiszkont valamelyik járatán.

Annyira élethű különben a szimulátor, hogy az esős időt imitáló helyzetben halljuk az esőcseppek koppanását az ablaküvegen és a gép szárnyain, lenézve pedig látjuk, amint autók közlekednek az utakon, és egy vonatszerelvény is elhajt ott, ahol a valóságban is lennie kellene.

Közben leszállási engedélyt kapunk a ferihegyi reptér egyik baloldali pályájára, és a landolás élménye ilyen szemszögből semmihez sem hasonlítható.

Üdv a füstöt, tüzet okádó barakkban! Ahol a tűzoltás csak egy, a számos feladat közül

A repülőképzés tűzvédelmi oktatása (Fire Safety Training in Aviation) alapvető része minden repüléssel kapcsolatos szakmai képzésnek – pilóták, légiutas-kísérők, földi személyzet – mindenkit részesítenek benne. A cél az, hogy a résztvevők felismerjék, kezeljék és megfelelően hatékonyan reagáljanak a tűzesetekre mind a földön, mind a levegőben.

Hallunk tűztípusokról, kockázati tényezőkről, tűzoltó készülékek megfelelő használatáról, tűzvédelmi maszkokról és különböző füstvédő berendezésekről, illetve mindezt a gyakorlatban is bemutatják a Wizz Air-es oktató légiutas-kísérők.

Akik mindketten a személyzet tagjai, a mostani programra is valamelyik járatról, munkából érkeztek. Az  oktató légiutas-kísérő hölgytől, két tűz- és füstbemutató között kiderül az is, hogy

az egyenruhájukat a cégtől kapják, legalább egy váltást mindig visznek magukkal egy-egy út során, a harisnyát, cipőt viszont saját maguk szerzik be, ahogy az előírás szerint kötelező pink színű körömlakkot is.

A napi minimum 8-10 ezer lépés (lépésszámlálóval mérve) esetükben teljesen megszokott, ahogy az is, hogy a hat hetes alapkiképzést követően folyamatosan továbbképzéseken, és kötelező megújító képzéseken vesznek részt.

Évente nagyjából 1500 újonnan kiképzett légiutas-kísérő teszi le sikeresen a vizsgát, az oktatás során minden tananyag, elméleti és szóbeli képzés angol nyelven történik, és érdekesség, hogy az utóbbi időben jelentősen megnőtt a férfi utaskísérők aránya: a tanulóknak 35 százalékát már ők teszik ki.

A program végén megtudjuk azt is, a Wizz Air napi, éppen soron következő személyzetét mindenkor az AI választja ki, nincsenek összeszokott, régóta együtt repülő csapatok.

De így érdekes és izgalmas igazán a munkánk, mert mindig új emberekkel találkozunk, nemcsak az utasok cserélődnek a fedélzeten a leszállást követően, majd a következő felszállás során, hanem azok is, akikkel nap mint nap együtt dolgozunk,

- vallják egyöntetűen.