Szalma Botond, a magyar hajózási szövetség elnöke szenvedélyesen állt ki a szerinte mostohagyermekként kezelt magyar hajózás mellett egy  március 30-án tartott budapesti sajtótájékoztatón. Azt mondta: szükség van a dunai hajózás fejlesztésére, ehhez azonban szakmailag megalapozott stratégia, eszközfejlesztés és vízlépcső kell. A hajózás valamennyi közlekedési ág közül a leginkább környezetbarát, Magyarország központi stratégiai elhelyezkedése pedig versenyelőnyt jelenthet. Arra figyelmeztetett, hogy a Magyarországon aláírásra kerülő Duna stratégiából csak két dolgot nem szabad kihagyni: a Dunát és a stratégiát.
    A dunai hajózás Budapest tömegközlekedési zsúfoltságán is enyhíthetne. Két hajózási cég még az idén rövid, Buda és Pest közötti hajójáratot indítana, két hajóval. Ehhez pénzt nem, csak az önkormányzat, illetve a BKK jóváhagyását várják. Hosszú távú terveikben azonban az agglomeráció összekötése is szerepel a belvárossal.

    Bencsik Attila, a Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetségének elnöke cáfolta, hogy ne lenne magyar hajózás. Azt mondta: a szövetséghez tartozó vállalkozások bonyolítják a belvízi export-import áruforgalom 15 százalékát és a belföldi személyforgalom 60 százalékát.
    Hangsúlyozta: a hajózás nem ellensége a Dunának, a folyó fejlesztésre, ápolásra szorul. A Duna medre lesüllyedt, a mellékágak eliszaposodtak, a víz szinte egy "vályúban" folyik. Két vízerőművel paksnyi energia termelhető, a vízmegtartás a Tisza tó példájára a környezetvédelem eszköze, az ökoturizmus újabb lehetőségét teremti meg. A Duna hajózhatóságának növelése pedig a magyar áruk versenyképességét is növeli. Az áruszállító hajók közlekedésének vízállás miatti korlátozása éves szinten 9-10 milliárd forintos veszteséget okoz áttételesen a magyar gazdaságnak.

    Sztankó Attila, a Személyhajósok Szövetségének titkára beszámolt arról, hogy csak Budapesten közel 50 olyan személyhajó található, amelynek üzemeltetője turisztikából, rendezvény-szervezésből próbál megélni. A közösségi közlekedésben azonban sokkal jobban ki lehetne használni a hajókat - mondta. Ezért is hangsúlyozta, hogy nem pénzt, hanem lehetőséget kérnek: saját kockázatra a belvárosban már az idén elindítanák új szolgáltatásukat. Két cég két hajójával indulna, félórás követési idővel, de ha lenne rá igény ezt sűrítenék. A hajók, ugyan lassúak, sebességük 15 kilométer óránként, mégsem lehet ennél gyorsabban átjutni a Boráros térről például a Batthyány térre. A próba üzem befektetési költsége szinte nulla - mondta, amit szembe állított a metróberuházás több százmilliárdos költségével.

    Megfelelő képzésre is szükség van a hajózás fejlesztéséhez, ám Horváth Imre főtitkár, hajóskapitány szerint a magyar hajósképzés illeszkedik a világtendenciákhoz, és bár a képzés technikai szinten kevéssé versenyképes, de szellemi szinten magas szintű. Ha az állam támogatná, hogy összefogjanak a képzési szervek, olyan képzési központ jöhetne létre, amellyel Magyarország ismét betölthetné egykori régiós központ szerepét.