A borravaló megítélése kultúránként és nemzetenként változó: ami az egyes országokban szokás, az egy másikban akár sértés is lehet.
Borravalót először a 17. századi Anglia kocsmáiban adtak, amikor a vendégek pénzt csúsztattak a pincérnek „gyorsaságuk biztosítására” (angolul: to insure promptitude) azaz röviden T.I.P.- innen ered az angol megnevezés. Aztán az 1890-es évek végén megjelentek az Egyesült Államokban a borravalók elleni mozgalmak, sokan ugyanis úgy gondolták, hogy a borravaló ellenkezik az ország eszméivel és hozzájárul a pénzügyileg magasabb osztálytól függő "szolga" osztály kialakulásához.
Azóta mindenesetre eltelt pár év. Az USA-ban például teljesen általánossá vált az intézmény, a mediterrán országok éttermeiben szervíz díj kerül felszámításra (olaszul servizio, franciául service, spanyolul servicio), ami általában benne van az árban, míg Európa északi és keleti részén a számla kevésbé valószínű, hogy tartalmazza.
Fotó: depostiphotos
A borravaló mértéke függ a szolgáltatás minőségétől, a hely árfekvésétől, a számla nagyságától.
Hazánkban az a szokás, hogy a számla 10%-át hagyjuk ott borravalóként, a szomszédos és a nyaralók körében igen népszerű Horvátországban viszont ennél többet szokás adni, akár 15%-ot, és ha bankkártyával fizetünk, akkor is illik készpénzben borravalót adni.
Franciaországban általában 15% a borravaló mértéke és távozáskor szokták ott hagyni az asztalon, Görögországban a nálunk is szokásos 10%, de ők a számla fizetésekor adják, olvasható a Blikk idevonatkozó cikkében.
Mint írják, Olaszországban az általánosan elfogadott 5-10% szervízdíjként a számla végösszege tartalmazza. Spanyolországban és Portugáliában szintén 5-10% körül szokás adni.
