De nem, a név eredete valójában egész mást takar: Regensburg története egészen a kelta időkig nyúlik vissza, majd i. sz. 179 körül a rómaiak vetették meg az alapjait, amikor Marcus Aurelius császár itt hozta létre a Castra Regina nevű erődöt a Duna partján. A „Regina” eredetileg egy mellékfolyóra utalt, a „castra” pedig tábort jelentett – azaz „a Regina menti tábor”. Az évszázadok során ebből lett a Reganesburg, mai nevén Regensburg.

Szállás az óváros kapujánál

Szinte ajándék, hogy a szállodánk, a Hotel Jakob Regensburg éppen ott van, ahol a regensburgi kalandozást érdemes kezdeni: az óváros peremén, egy csendes, de központi utcában. Innen minden pár percnyi séta – a Duna-part, a híres kőhíd, a Dóm, Jákob tornya, az egymást érő ősi templomok, a sétálóutcák és persze a bajorföldön kihagyhatatlan sörkertek. Külön bónusz, hogy a hotelhez saját parkoló is tartozik, így nem kell a külváros mélygarázsaiban bolyongani, csomagokkal átvágni a városon, mire eljutnánk a történelmi belvárosba. A régi hotelek csak gyalogosan vagy biciklivel közelíthetők meg – mi ellenben ott ébredünk, ami másoknak már az úti cél.

Vendégből nincs hiány

Már az első sétánk során feltűnik, mennyi hotel, panzió, apartmanház kínálja magát – Regensburg várja a turistákat. A statisztikák szerint összesen 77 szálláshely működik itt, mintegy 8000 vendégággyal, a legegyszerűbb hostelektől a történelmi falak között megbúvó luxusszállókig.

A város turizmusa szárnyal: 2024-ban minden korábbinál több vendéget regisztráltak, több mint 750 ezren érkeztek, és 1,3 millió vendégéjszakát töltöttek el. A látogatók döntő többsége (76%) belföldről érkezett, de sokan jöttek Ausztriából, Hollandiából, sőt az Egyesült Államokból is.

És ez még csak a jéghegy csúcsa: a naponta érkező kirándulók – akik nem itt alszanak, csak néhány órát töltenek el Regensburgban – tavaly mintegy 15,2 millióan voltak. Nem csoda, hogy vonzza a csodával határos módon épen maradt ősi település a városlátogató turistákat, hiszen a hely olyan, mint egy történelmi időutazás, amely közben a mai, nyüzsgő életérzéssel keveredik a Duna partján.

Sok fiatal egy ősi településen

Bár Regensburg első pillantásra történelmi város benyomását kelti – középkori utcáival, régi házaival, katedrálisok sorával és csodával határos módon épségben maradt ősi városfalaival –, első sétánk alatt kiderül, hogy valójában nagyon is fiatalos itt a légkör.  A Duna-parti kávézók, bárok és teraszok délutánra, estefelé zsúfolásig tele: nevetgélő társaságok, fiatalok, akik mintha egy nagy, szabadtéri egyetemi klubban találkoznának nap mint nap.

Ez nem véletlen. Regensburg igazi egyetemi központ, ahol a híres Universität Regensburg falai között közel 20 ezren tanulnak. A város másik fontos felsőoktatási intézményében, az OTH Regensburgban szintén több ezren hallgatnak alkalmazott tudományokat. Így a város lakóinak körülbelül negyede diák, sokan közülük külföldről érkeznek – Erasmus-ösztöndíjasok is szép számban megtalálhatók.

És mi lesz velük, miután megszerzik a diplomát? Nos, nem feltétlenül kell tovább állniuk: Regensburg gazdaságilag is jelentős – a BMW, a Siemens vagy az Osram helyi jelenléte nemcsak iparilag meghatározó, hanem egyben karrierlehetőséget is kínál a friss diplomásoknak.

Regensburg óvárosa – időutazás a középkorba

Talán a számtalan óvó szent vagy a szerencse is közrejátszott abban, hogy Regensburg történelmi épületei és középkori hangulata szinte érintetlenül megmaradtak az évszázadok során. Nem emésztették fel tűzvészek, háborúk bombái is elkerülték ezt a Duna-parti bajor várost. Ezért Regensburg óvárosa nem csupán egy sétahely – hanem egy ma is élő középkori hangulatú város. Macskaköves utcái a középkor íratlan szabályai szerint girbe-gurbák, kacskaringósak – így védték anno a várost: a keskeny, kanyargós utcák megnehezítették a betolakodók nyílzáporát és a lovashadak támadását.

Regensburgban kihagyhatatlan a város szívében magasodó Dóm (Dom St. Peter). Ez a gótikus csoda nem csak a város, hanem egész Bajorország egyik legimpozánsabb műemléke – méreteiben annyira grandiózus, hogy a mi Mátyás-templomunk kétszer is simán elférne benne. A belépés ingyenes, így mindenki számára könnyen elérhető. Ha pedig valaki olyan szerencsés, és pont akkor érkezik, amikor a világhírű helyi fiúkórus, a Regensburger Domspatzen ad koncertet a csodás színes üvegablakok alatt – ilyen élmény ritkán adatik meg!

A Dómtól szinte egy kőhajításnyira, a Duna fölött ível át a város ikonikus jelképének számító Kőhíd (Steinerne Brücke), amely a 12. században épült, és évszázadokon át az egyetlen híd volt, amely összekötötte Regensburgot a folyó túlpartjával. Innen pazar panoráma tárul elénk, amelyet érdemes megörökíteni, hogy az otthon maradottakat is lenyűgözzük. Bár a hídon nincs autós forgalom, de a biciklisek – legyenek öregek, fiatalok, családosok vagy kutyával közlekedők – szinte centikre cikáznak a gyalogosoktól, így a balesetek elkerülése érdekében érdemes résen lenni.

A város egy másik gyöngyszeme a Régi Városháza (Altes Rathaus), ahol egykor a Szent Római Birodalom legfontosabb birodalmi gyűléseit tartották, és ahol ma is megtekinthetők a középkori börtönök és kínzóeszközök – sajnos nekünk időhiány miatt ez most kimaradt, később meg is bántuk. Ahogy azt is, hogy nem jutott idő a Thurn und Taxis kastélyra (Schloss St. Emmeram) sem, amely egykori hercegi rezidencia és páratlan műkincsek tárháza, ahol a felső-arisztokrácia fényűző életébe pillanthat be a látogató.

A város hírességei: Kepler és egy igaz pápa

Bár Johannes Kepler valójában nem itt született – 1571-ben látta meg a napvilágot a württembergi Weil der Stadtban –, ez a legkevésbé sem zavarja a regensburgiakat abban, hogy a világhírű csillagászt magukénak tekintsék. Kepler életének utolsó éveit töltötte itt, miközben a csillagászati számítások mellett a birodalmi fejedelmek pénzügyi gondjainak megoldását is intézte – utóbbit briliáns matematikai tehetségének köszönhetően bízták rá. Egykori lakóháza ma múzeum az Altes Rathaus közelében, ahol a látogatók megérthetik, hogyan változtatta meg Kepler a világ képét a bolygómozgások törvényeivel – olyannyira, hogy felfedezései a mai napig meghatározóak a tudományban. Bár 1630-ban bekövetkezett halála után a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra, sírjának pontos helye azonban azóta elveszett az idő homályában. Nevét ma egy sétahajó viseli, amely az ódon városfalak mellett siklik el a Dunán – és külön öröm, hogy ezen a hajón magyar nyelvű idegenvezetés is elérhető. A hajózás pedig itt külön élmény: Regensburgot három folyó – a Duna, a Naab és a Regen – öleli körbe, így a vízről tárul elénk a város egyik legszebb arca. A festett homlokzatú, középkori házak, a tornyok, templomok és történelmi hidak sorfala mellett haladva az ember úgy érzi, mintha a megelevenedett múltba csöppenne.

XVI. Benedek, polgári nevén Joseph Ratzinger, szintén nem Regensburg szülötte, de a város mégis tisztelettel és szeretettel őrzi emlékét – akárcsak Keplerét. A későbbi pápa 1969 és 1977 között tanított dogmatikát a helyi egyetemen, és nem Regensburgban, hanem a közeli Pentling falucskában élt szerény házában, ahol ma egy bronzszobor őrzi alakját. A művet Johann Brunner szobrász készítette, a szobor másolata pedig ott áll a Szent Jákob-templom (St. Jakob) előtt, alig pár lépésre a város egyik jellegzetes tornyától, ahol mi is laktunk, a Jakobstortól. A babona szerint szerencsét hoz, ha az arra járók megsimogatják.

És nem ez az egyetlen pápai emlékhely a városban: egy harmadik másolat is létezik, Christine Stadler alkotása, közel az egyetemhez. Ratzinger bíborost nemcsak egykori professzorként, hanem szinte hazatérő családtagként tartják számon a városban. Ő az a pápa különben, aki 2013-ban, hosszú vívódás után, 600 év után elsőként döntött úgy, hogy lemond a pápai trónról, megromlott egészségére hivatkozva. Szavai örökre emlékezetesek maradnak: „A világ gyorsan változik, a pápa testének és lelkének azonban frissnek kell maradnia.”

Sör, sült kolbász, szurkolás 

A középkori katedrálisok, csillagászati múzeumok és pápai emlékhelyek után egyvalamit semmiképp sem szabad kihagyni: a bajor sörkertet! Hiszen ne feledjük, Bajorország szívében járunk, ahol szinte vallási kötelesség beülni egy árnyas fa alá, rendelni egy tartalmas fogást – és leöblíteni egy korsó aranyszínű söritallal. Naná, hogy mi is így tettünk. Már a Kőhídon sétálva kiszúrtuk a közösségi portálok által magas pontszámokat és kiváló kommenteket kapott Alte Lindét, és milyen jól tettük, hogy hallgattunk a nép szavára! Ez a tipikus, hamisítatlan bajor sörkert a Duna-parton, épp szemközt az óvárossal terül el, csodás panorámával megáldva.

A kínálata? Telitalálat. Bármit rendeltünk, minden ízre, élményre tökéletes volt. Azonban egy fontos tanács a következő látogatóknak: amikor az étlapon az olvasható, hogy „normál adag”, az a magyar mérce szerint legalább két éhes emberre van szabva. Ha pedig azt írják, hogy „Kleine”, az számunkra az emberi léptékű. A sört itt is helyben főzik – friss, zamatos, tökéletes. A gasztrosznoboknak sem lehetne egy rossz szavuk sem, a hangulat pedig… nos, az egészen különlegesre sikerült.

Ottjártunkkor az egész város már lázban égett a közelgő német-portugál UEFA elődöntő miatt, így az emberek – bármiféle ürüggyel vagy anélkül – már délután hangolódni kezdtek. Mindenki sört ivott, énekelt (hamisan, vagy eltalálva egy-két hangot), és elég jó eséllyel már nem biztos, hogy mindenki emlékezett arra, mit is látott pontosan a 21 órakor kezdődő meccsből az egyfolytában szakadó esőben…

A bajorországi beszámoló első közlése Klasszis Csoport-beli laptársunk, a Privatbankár Világjáró rovatában jelent meg.