Az ideális városról már az antikok is írtak, Platón és az ókori Hellász sztárépítészére, Hippodamoszra hivatkozva Arisztotelész is. A középkorban az ideális város a mennyei, vagy a képzeletbeli Jeruzsálem volt, amelyről úgy gondolták, hogy a világ közepe. Az ideális városról szóló értekezések azonban a reneszánszban, majd a klasszicizmusban érték el a csúcspontot. A reneszánszban a korabeli építészek szintén az antik, elsősorban az újra felfedezett építész, Vitruvius alapján írták meg elméleteiket és készítették el terveiket (mint például Filarete, Alberti, Sangallo), az egyházfiak és humanista tudósok (Morus Tamás, Campanella, Andreae) pedig a tökéletes erkölcsökkel, páratlanul szervezett közigazgatással és társadalmi berendezkedéssel rendelkező utópisztikus államról és városról írtak Platón és Szent Ágoston alapján. Ugyanakkor a gyakorlatban csak nagyon kevés terv valósult meg. A 19. század végén és a 20. század elején a nagy városrendezési projekteknek köszönhetően kaptak új erőre az ideális városelképzelések, majd a 20. század közepén az új közigazgatási vagy gyártói központok felépítésével. Megmutatunk néhány tervet és kivitelezést.
I.e. 470. - Milétosz
A perzsa-háborúk során megsemmisült „antik Manhattant”, Milétoszt „a városépítészet atyja”, Hippodamosz tervezte újra. A „hippodamoszi” város utcái szabályos derékszögek, a lakóépületek egyforma méretűek.
I. sz. 100k. - Timgad
A római gyarmati építészet sok szempontból a görög folytatása, de még sokkal szabályosabb négyzethálós szerkezettel. Az algériai Timgad – ahogy a provinciák castrumainak, katonai táborainak és városainak többsége – majdnem teljes négyzet alapú, fallal körülvett város, keresztirányban egymást metsző két sugárúttal.
820k. - Sankt Gallen
A Szent Gál bencés apátság tervrajza. A rajzon jól látszik, hogy a szerzetesi közösség hogyan osztotta fel a munkavégzés, az áhítat és a pihenés funkcióit az apátságon belül. Codex Sangallensis, Stiftsbibliotek Sankt Gallen.
1450 - Sforzinda
Antonio di Pietro Averlino, más néven Filarete ideális városerődítmény-terve Milánó hercege, Francesco Sforza számára. A terv a csak írásban létező vitruviusi város aktualizálása.
1484 - Az ideális város
Urbino hercegénél, Federico da Montefeltrónál számos kiváló humanista tudós, építész és festő fordult meg. Az ideális városról készült panelsorozatról (három része ismert) nem tudjuk, ki készítette, a festmények darabjait tulajdonították már Fra Carnevalének, Melozzo da Forlinak, Luciano Lauranának de még Piero della Francescának is.
1593 - Palmanova
Azon kevés reneszánsz ideális várostervek egyike, amely teljes egészében meg is valósult. A terveket a velencei Vincenzo Scamozzi készítette, a város harminc évig épült. Lényegében a mai napig változatlan formában létezik. Hasonló típusú csillagerődítmények már korábban is épültek akár nálunk a végvárakon is (Érsekújvár, Károlyvár), Palmanovában az a különleges, hogy teljes egészében Morus Tamás Utopiája (1516) szerint épült fel.
1619 - Andreae - Christianopolis
Az ideális keresztény város Andreae szerint.
1715 - Karlsruhe
III. Károly Vilmos Baden-Durlach őrgrófja alapította a várost, amely később Washington példájául is szolgált az egy központi épülettől kivezető sugárutas városalaprajz szempontjából. A metszet az 1720-as állapotokat mutatja.
1775 - Arc et Senans
Claude-Nicolás Ledoux 1771-ben kapott megbízást XV. Lajostól, hogy egy újonnanlétesítendő sóbányához és a körülötte kialakuló településhez készítsen terveket. A királyi sóbányához Ledoux két, a munkaszervezés hierarchiájának tökéletesen alárendelt tervet készített, végül az 1773-as második tervet fogadták el. Az építkezések 1775-ben kezdődtek el, a kör alaprajzúra tervezett bányavárosnak mindössze csak az egyik fele készült el a sóbánya központi adminisztrációs épületével és néhány kísérőépülettel.
1790 - Washington
Noha Washingtont 1790-ben alapították, a tervek szerint 1800-ig kellett volna készen lennie az új fővárosnak. A város megtervezésére Pierre Charles L’Enfant-t kérték fel, aki ugyan 1791-ben már készített egy tervet, de a munkálatok annyira lassan haladtak, hogy még 1794-ben is új tervet kellett készítenie. A tervrajzon látszik, hogy a koncepció szerint a sugárutaknak a Fehér Házba és a Capitoliumba kell belefutniuk.
1801 - Johann Jakob Moll - Ideális város százezer lélek számára
„Ideális város százezer lélek számára”. Johann Jakob Moll terve az egyik első, kifejezetten konceptuális, vagyis nem megépítésre szánt városterv.
1859 - Ildefons Cerdá - Eixample
19. század egyik legnagyobb európai városépítészeti vállalkozása Barcelona kiterjesztése (az eixample szó szerint megnövesztést, kiterjesztést jelent) volt. Az első tervet 1859-ben készítette el Ildefons Cerdá, aki a középkori városmag köré szabályos, nyolcoldalas lakótömbökből álló négyzethálós szerkezettel és két hatalmas sugárúttal képzelte el az új Barcelónát. A felépítése egészen a 20. század elejéig tartott.
1902 - Ebenezer Howard - Kert-Város koncept
A 19. század végi, 20. század eleji kertvárosi-külvárosi mozgalom atyja, Ebenezer Howard elképzelése a természettel együtt élő és létező városról. Elképzelései óriási hatással voltak az amerikai alvóvárosok, kertvárosok építészetére.
1902 - Walter Burley Griffin - Canberra
Walter Burley Griffin amerikai építész az angliai manufakturális Arts & Crafts-mozgalomra, továbbá a fent említett Howard-féle garden city-építészetre alapuló chicagói Prairie School alkalmazottjaként nyerte meg az új ausztrál főváros tervpályázatát.
1924 - Le Corbusier - Ville Radieuse
Le Corbusier 1924-ben dolgozta ki a koncepciót, majd a későbbiekben számos tervet is készített hozzá. Maga a minden személyességtől, otthonosságtól megfosztott modern és brutális méretű, mégis az emberi test absztrakt formájához hasonlító városterv soha nem épült meg, ám kisebb léptékben Marseille-ben megvalósították, valamint óriási hatással volt az ötvenes-hatvanas évek város- és lakótelep-építészetére.
1935 - Frank Lloyd Wright - Broadacre, vagy Living City
Frank Lloyd Wright 1932-ben publikálta a tervét, amelyet a kertvárosok, alvóvárosok mennybemenetelének tartanak. Soha nem épült meg, noha egészen 1959-es haláláig finomította a tervét.
1935 - Albert Speer - Germania
Hitler az „ezer évig” fennmaradó Harmadik Birodalom fővárosának Berlint szánta, amelyet a munkálatok elvégzése után átneveztek volna Germaniára. A tervezéssel és az építészeti koncepcióval Albert Speert bízta meg Hitler, Berlin központjának totális átépítésével 1950-ig kellett volna készen lenni. A terv semmiféle emberi léptékkel nem számolt, kizárólag a náci birodalom nagyságát hivatott volna reprezentálni. Néhány épület elkészült, így a berlini olimpiai stadion és a reptér, ám a tervek között szerepelt a Reischtag teljes átépítése, egy hatalmas felvonulási út, amely a parlamentet összekötötte volna a német hősök pantheonjával, a Volkshalléval, egy diadalív, továbbá egy 400 ezer ember befogadására alkalmas stadion megépítése is. Kisebb léptékben, de Nürnbergben hasonló elképzelések alapján építették fel a Reichsparteitagsgeländét 1933 és 1938 között.
1957 - Lúcio Costa - Brazíliaváros
Lúcio Costa „repülőgépterve” az 1960-ban létrehozott új brazil főváros, Brazíliaváros számára. A tervrajzot Oscar Niemeyer építette be emblematikus épületekkel. A város az utopisztikus modernizmus talán legismertebb megépült műve, páratlan, mégis rideg adminisztrációs épületekkel, hatalmas, mégis kihasználatlan és omladozó közterekkel, közutakkal.
A Smart city-összeállításunkat a JCDecaux támogatta.
