Az, hogy mindhárom londoni repülőtér (Gatwick, Heathrow, Stansted) kapacitásának végére ért, komoly gátja a fejlődésnek. Míg a német repülőterek folyamatosan bővülnek (frankfurti új pálya/terminál, Berlin Brandenburg új repülőtér, müncheni új terminál és pálya), addig a szigetország reptereinek fejlesztése megrekedt.
Pedig már a 40-es évek táján felmerült a Temze folyónak a La Manche-csatornába torkolló végén egy nagyrészt a folyó deltában építendő repülőtér terve, melyet most a Lord Norman Foster által vezetett tervező iroda, Boris Johnson londoni főpolgármester megrendelésére ismét előterjesztett.
A Thames Hub Airport intermodális gyűjtő-elosztó pont lenne légi, vízi és földi csatlakozásokkal, a személy- és a teherforgalom számára egyaránt. A fővárostól 50 kilométerre lévő Hoo-félszigeten épülhetne meg négy, párhuzamos, egyenként 4.000 méteres fel- és leszállópálya, valamint a köztük lévő terminálok, évi 150 millió utas kapacitással. Ezzel a legnagyobb európai gyűjtő-elosztó pont címet is szeretnék megszerezni.
A Temze HUB-nak a további előnye, hogy európai versenytársaival ellentétben 24 órás üzemelése lenne, éjszakai zajkorlátozások nélkül. A kontinensen ezt egyetlen repülőtérnek sem sikerült kiharcolnia, és emiatt például Frankfurtban nem tudják teljesen kihasználni az új pálya előnyeit. Hasonló a probléma Amszterdamban és Hamburgban is.
A HUB az angliai és az európai vasúti hálózatba bekapcsolható nagy sebességű, négy sínpáros utas- és áruszállító vasúti összeköttetéssel, a terminálok alatti ki- és beszálló helyekkel, rámpákkal napi 300.000 utas szállítására lenne tervezve. A tervek elkészítésének költsége 1 millió font körüli, míg a 2060-ra befejeződő, de időközben már részben használatba vehető projekt 57 milliárd euróba kerülne az adófizetőknek.
Mindenesetre Boris Johnson londoni főpolgármester és a Forster iroda vezetője is bizakodó. Véleményük szerint Anglia nem engedheti meg magának, hogy a légi szállításban kivívott vezető helyét bárki veszélyeztesse.