Mielőtt a frissen kifogott hal eljut a konyhára, hektikus utat kell megtennie egy bonyolult ellátási láncon keresztül, amely néha az egész bolygóra kiterjed.

Vajon mennyit tudunk a hal eredetéről, amit megeszünk? És honnan tudjuk, hogy bízhatunk a biztonságosságában és minőségében?, teszi fel a kérdést az euronews.com adásában az Ocean riportere.

Szép januári nap van a Vigo-torkolatban a spanyolországi Galíciában. José Manuel Sotelo Durán a nap nagy részét halászcsónakján tölti munkatársaival, azt a munkát végezve, amelyet apjától és nagyapjától örökölt. Polipokat fog, ami népszerű helyi különlegesség, közben pedig feljegyzéseket készít hajónaplójába. "Leírjuk, mikor hajózunk ki, mikor térünk vissza, és mit fogunk. Ez fontos, mert a tenger erőforrásai limitáltak és ellenőrzés alatt kell tartanunk.” A hajó naplója összetett információs láncot indít el, amely nem törik meg egészen addig, amíg a fogás el nem éri a fogyasztó tányérját.

A helyi partiőrök néha ellenőrzik a halászcsónakokat és a hajónaplóikat. "Bevonják az engedélyedet, ha ismételt szabálysértsét találnak. Egyre nagyobb és nagyobb büntetéseket kell fizetni. Engem csak egyszer büntettek meg, amikor véletlenül elfelejtettem magammal hozni a hajónaplót.”

A kikötőben a halászok digitális rendszerbe vezetik az információt. Ezek az adatok segítenek ellenőrizni, mekkora halászati nyomás nehezedik a kereskedelmi halfajokra. Az információáramlás folyatódik, ahogyan a halat elkezdik árulni. A vigói kikötőben minden műveletet egy átlátható adatbázisban rögzítenek, amely elérhető a hatóságok számára is. Ez biztosítja, hogy csak a legális fogások kerüljenek piacra.