A térélmény itt valóban főszereplő – ezt állapítjuk meg egyöntetűen, amikor ellátogatunk a Duna budai oldalán található Kimpton BEM Budapest hotelbe, amelyet a világhírű holland designer, Marcel Wanders tervezett.

A Bem téri szállodát a zsűri több tagjával együtt fedezzük fel: Kéry Balázs építész-belsőéítésszel, a Kroki Stúdió alapító-társtulajdonosával, egyben zsűrink elnökével; a versenyben az indulás óta tevékenyen részt vevő Bakody Katalinnal, a JAB ANSTOETZ kelet-európai igazgatójával; valamint dr. Szalók Csillával, egyetemi tanárral, a Budapesti Gazdasági Egyetem korábbi tanszékvezetőjével, aki szintén a kezdetektől tagja a zsűrinek. A versenyt elindító Turizmus Online szerkesztőségét pedig jómagam képviselem a hotellátogatás alkalmával, egy apró négylábú családtag kíséretében.

Az első benyomás: letisztult felületek, hihetetlen arányérzék

Az érkezés pillanata számunkra is – ahogy bárki másnak, aki belép a szálloda vendégtereibe – meghatározó. A tér egyszerre világos és levegős, mégis karakteres. A magas mennyezetek, a világos felületek és a tudatosan visszafogott alapstruktúra egyfajta nyugalmat sugároz – amit finoman törnek meg az erőteljes design-gesztusok.

A koncepció egyik kulcsa az arányérzék, a díszített és a letisztult felületek egyensúlya. Nincs túltolva, nincs túlmagyarázva, minden a helyén van.

- mondja szakértő szemmel Kéry Balázs. 

Ez az a szálloda, ahol először az összhatás működik, azután kezdenek el „beszélni” a részletek, összegzi szakmai hozzáértőként Balázs az első benyomást.

Egy híres mester utolsó lenyomata

A szálloda különleges hangsúlyát az adja, hogy a koncepció a világhírű tervező, Marcel Wanders egyik utolsó munkája. A projekt során a kivitelezők szinte mindent megvalósítottak az eredeti elképzelésekből – nem kompromisszumként, hanem egyfajta tisztelgésként a mester tudása előtt. A hotel így nem csupán egy designprojekt lett, hanem egyfajta örökség is.

Vendéglátóink közül Berényi Viktória Sales & Marketing igazgató, valamint Eleöd Orsolya, a ház PR & Marketing Managere vezet körbe minket álomszerű birodalmukban, mielőtt azonban az egyedi megoldásokban gazdag háznézésre sor kerül, előtte leülünk a HUSO-nak elnevezett bárban (bármit is takar ez az elnevezés) egy kávé mellé beszélgetni. Azonban itt is annyi a látnivaló, olyan különleges a Duna legendás vízi világából ihletet merítő tér, annyira különleges az anyag- és színválasztás, hogy nem győzünk álmélkodni. Ráadásul ugyanehhez a térhez kapcsolódóan egy izgalmas részletre is fény derül.

A részletek harmóniája: amikor a függöny nem előtérbe kerül, hanem a megfelelő hátteret biztosítja

Zsűritársunk, Bakody Katalin meséli: „Különösen közel áll a szívemhez ez a hotel – talán azért is, mert egy egészen szokatlan történet fűződik hozzá. Ritka helyzet, amikor egy szobában csak a végén kerül „a mi függönyünk” az ablakokra (a JAB Anstoetz luxustermékéről van szó – a szerk.), de itt pontosan ez történt. Kezdetben ugyanis nem a mi anyagunk szerepelt a tervekben, ám a folyamat végére mégis mi szállíthattuk a függönyöket. Ez önmagában is különleges helyzet, hiszen általában épp fordítva alakul: ha nem veszünk részt a teljes projektben, többnyire csak egy-egy elem, például a textil, kerül hozzánk, miközben a többi részlet mások munkája.”

A színek és az anyaghasználat azonban itt egészen kivételes egységet alkotnak,

- mondja Katalin, majd így folytatja: „Kevés olyan hotel van, ahol a függöny valóban szép, nemes anyag, mégis tudatosan háttérbe húzódik. Itt pedig pontosan ez történik: nem akar díszíteni, nem akar főszereplővé válni. Más funkciója van: sötétít, tompít, kísér, miközben hagyja érvényesülni a tér valódi vizuális súlypontját. Ez a visszafogottság tudatos tervezés eredménye.”

A cél az volt, hogy a függöny minél kevésbé legyen feltűnő: kevés helyet foglaljon, finoman simuljon a térbe, és szinte észrevétlenül működjön. A látvány fókusza ugyanis máshol van – például azon a karakteres, dekoratív falon, amely valódi díszítőelemként határozza meg a szoba hangulatát.

Majd így folytatja: „A projekt valódi kihívását nem is a függöny, hanem a szobákban az ágyfejvég és a tapéta jelentette. A tapéta egy adott vizuális koncepció alapján készült, ám a színek nem voltak teljesen kidolgozva. Ez komoly feladat elé állította a csapatot: egyetlen kép alapján kellett megteremteni azt az összhangot, amely végül a tér egészét meghatározza.”

Megtudjuk azt is, hogy készült egy mintaszoba is, ahol az ágyfejvég és a tapéta még tökéletes harmóniában találkozott. Egy későbbi tulajdonosi döntés azonban – magasabb, hangsúlyosabb ágyfejvég iránti igény – teljesen új helyzetet teremtett. Az addigi anyagok már nem működtek, így a folyamatot gyakorlatilag elölről kellett kezdeni. Ez különösen izgalmas, ugyanakkor kockázatos szakasz volt, hiszen minden anyag másképp reagál a nyomtatásra, a színek eltérően jelennek meg a különböző felületeken, magyarázza a szakértő.

A végső összhang eléréséhez szoros együttműködésre volt szükség: a tapéta, a kárpit és a tér egyéb elemei között finomhangolt párbeszéd alakult ki. A JAB csapata konkrét mintákkal dolgozott – például csempedarabokat vittek magukkal, hogy pontosan beállíthassák a színeket a gyártás során. Ez a fajta aprólékos odafigyelés végül meghozta az eredményt – és ez az a pont, amikor a design, amibe a textilek világa is beletartozik, már nem pusztán látvány, hanem maga az élmény, tudjuk meg a házban használt és megjelenő textilek történetét szakértő zsűritársunktól, Bakody Katalintól.

Két világ – egy fedél alatt

A tér dramaturgiája tudatos: a világos, nyitott lobby után egy sötétebb, intimebb bár és éttermi világ következik. Ez a kontraszt nem véletlen. A világos tér a megérkezésé, a sötétebb a lelassulásé. Az egyik befogad, a másik megtart. A vendég szinte észrevétlenül halad át hangulatok között, magyarázza tovább belsőépítész szakértő zsűrielnökünk, Kéry Balázs a látottakat.

A részletek azok, amelyek életre keltik itt a teret:

a kézzel válogatott design tárgyak, az egyedi porcelánok és dekorációk, a gondosan komponált tapéták és textíliák, a tervező ikonikus formavilága (például az „életet” szimbolizáló, Wanders minden általa tervezett házában, tereiben megjelenő tojásmotívum)

A szobákban különösen erős a koncepció: a fürdő nem különálló egységként jelenik meg, hanem a tér részeként „beszivárog​​​​​” a szobába. Ez egyszerre látványos és funkcionális, magyarázza tovább Balázs, miközben belépünk az egyik vendégszobába, hogy közelebbről megismerjük a Kimpton-ház különös világát.

Természet újragondolva

A természet motívuma végigvonul az egész házon – de nem szó szerint. A belső kert valódi, élő növényekkel van teli, miközben más terekben mesterséges elemek idézik ugyanazt az érzést. A madárhangok például hanginstallációként jelennek meg, mégis meglepően hiteles atmoszférát teremtenek.

A koncepció a víz – ez a Duna – és a zöld környezet kapcsolatára épül, amely színekben és anyaghasználatban is visszaköszön.

Miközben sétánkat a lobbyban folytatjuk, csatlakozik hozzánk a házban a munkát a kezdetektől irányító Attila AE Domby szállodaigazgató, aki örömmel veszi kezébe a Klasszis TopDesign 2025 díját, és együtt megállunk egy közös fotóra a lobbyban lévő, ikonikus csodaszarvasnál.

Marcel Wanders világában ez az egyik olyan szimbólum, ami köré épülnek a ház elemei. A lobby közepén álló csodaszarvas sem egy egyszerű dekoráció, hanem az a pont, ahol minden vendég megáll és fotózkodik. Nem lehet nem észrevenni, nem lehet nem rákérdezni. A tárgy egyszerre kulturális utalás, design statement és térszervező elem.

És pontosan ez a lényege: egy történetet indít el.

Amikor a design otthonossá válik – a ház, ami több mint egy hotel

A vendéglátók számára, halljuk sétánk során, az egyik legörömtelibb visszajelzés vendégeik részéről, hogy sokan „otthonosnak” érzik a hotelt. Ez elsőre meglepő egy ennyire karakteres, designvezérelt tér esetében. De épp a jól eltalált színek, az arányok és a finom részletek miatt a látvány nem nyomasztó, hanem befogadó.

Megtudjuk azt is, hogy

ez a szálloda nem akar mindenkinek megfelelni – és pont ettől működik. Egy olyan hely, ahol a design nem háttér, hanem főszereplő. Ahol a tér nem csak kiszolgál, hanem élményt ad. És ahol valóban igaz: nem csak megszállsz benne – hanem része leszel egy történetnek.

Ez állati! Minden jöhet, ami a liftbe befér

Még egy érdekességet megtudunk közös sétánk során: amikor a liftbe beszállunk, vendéglátóink, Viktória és Orsi elárulják azt is, nem csak Mimi, a kisméretű sheltie kutya, hanem más állat is jöhet-mehet náluk gazdáikkal a hotelben – minden Kimpton-ház híresen állatbarát. „Mondjuk egy láma is?”, kérdezzük. Nem, azért egy láma nem, érkezik a felelet, akkora állat érkezhet, amelyik a liftbe befér. Sőt, a szobában kutya- vagy cicavendégeinket designos fürdőköntösök várják, a teljes lazulás és pihenés a négylábúaknak is jár.

Rétegek emléke a Duna partján

A mai Kimpton Bem Budapest helyén álló épület története izgalmas része volt a múltban történteknek: egy olyan házról beszélünk, amely szinte évszázadokon átívelő szerepváltások tanúja volt, és minden korszak hagyott rajta ma is érzékelhető lenyomatot.

A terület már jóval a mai városszerkezet kialakulása előtt is fontos pont volt. A Duna közelsége miatt egykor jelentős kikötői funkciót töltött be, az első ismert épület pedig feltehetően gabonaelosztó központként működött. Később katonai szerepet kapott: laktanyaként szolgált, és hosszú időn át a város stratégiai életének része maradt.

A történelem azonban nemcsak dicsőséges, hanem nehezebb fejezeteket is írt a falak közé – ezekről kevesebb szó esik, mégis hozzátartoznak az épület múltjához. A későbbi évtizedekben a ház új, emberközelibb funkciót kapott: általános iskola működött benne, amely sokak számára személyes emlékek helyszínévé vált. Nem egy történet szól arról, milyen különleges érzés volt évekkel később visszatérni ide – immár egészen más szerepben. Például a ház séfje, Fehér Attila, aki a kezdetektől vezeti a konyhai munkát, épp itt koptatta az iskolapadot általános iskolásként. Számára különösen emlékezetes volt az a pillanat, amikor megtudta: ug​​​​​​yanitt dolgozik majd executive chefként – mesélik vendéglátóink

A jelenlegi épület hotellel való funkcióbővítése során szinte teljesen újjászületett: a felújításkor csupán a homlokzat maradt meg, mögötte egy teljesen új struktúra épült. A mélyben háromszintes garázs húzódik, miközben a felszínen egy álomszép szálláshely kapott helyet.

Az átalakítás során a föld is mesélni kezdett. A feltárások során római kori leletek – pénzérmék, kerámiák, használati tárgyak – kerültek elő nagy mennyiségben, kézzelfogható bizonyítékaként annak, hogy ez a hely már az ókorban is lakott és aktív volt. A felfedezett tárgyak jelentős része ma már budapesti múzeumok gyűjteményét gazdagítja.

Így válik teljessé a kép:

egy épület, amely a kikötői nyüzsgéstől a katonai fegyelmen át az iskolai mindennapokig számtalan szerepet megélt, ma pedig újraértelmezve, kortárs formában írja tovább saját történetét – miközben múltjának rétegei csendesen, de határozottan jelen vannak.

- összegzi látogatásunkat zsűritársunk, dr. Szalók Csilla, akinek szintén személyes élménye kötődik a házhoz – de ezt majd egy másik alkalommal meséljük el.