Ha a Váci utcán folyamatosan hömpölygő turistahadak betérnek a SIMALIBA hangulatos vendégterébe – tökéletesen választanak ebéd- vagy vacsorahelyet.

Fehér abrosz, búbos kemence, belvárosi csárda

Amikor mi érkezünk – délidőre szól a meghívás – ugyanaz fogad bennünket, mint a velünk egyidőben, szintén betérő turistákat: fehérre meszelt falak, természetes fa felületek, rusztikus gerendák, vakablakok a képzeletbeli libalegelőkre, régi merőkanalak és agyagköcsögök – és ekkor még nem tudjuk, hogy itt minden részletnek jelentősége van.

A koncepció a SIMALIBA csárdában nagyon is tudatos, magyarázza szakértő szemmel körbenézve versenyünk zsűrijének elnöke, Kéry Balázs belsőépítész, a Kroki Stúdió alapító- társtulajdonosa, majd azt is elmondja:

Számomra úgy tűnik, itt a design nem folklórdíszlet, nem turistáknak szánt (ál)gulyásromantika, hanem egy nagyon is újragondolt belvárosi csárda enteriőr, ahol a hagyomány izgalmas kortárs formát kap.

Bakody Katalin, a JAB Anstoetz kelet-európai igazgatója, zsűrink másik állandó tagja ehhez hozzáteszi:

A fehér abroszok különösen sokat mondanak erről a szemléletről. Hiszen ez egy elegáns terítési mód, amely ma már ritkaságnak számít, itt mégis természetesnek tűnik és a családias hangulatú vendéglátás része.

Varju Viktor: a magyar konyha nem egy múzeumi kiállítási tárgy

A vendégtérben Varju Viktorral, a Mellow Mood Group corporate chefjével találkozunk, akivel a fehér asztalt körbeülve, vele beszélgetve világossá válik, a SIMALIBA több mint egy étterem: itt valóban egy izgalmas koncepciót valósítanak meg a konyhán.

Nincs elég hely Budapesten, ahol egy külföldi vendégnek meg lehet mutatni, milyen a valódi magyar konyha

– véli a neves séf, a Mellow Mood Csoport F&B egységeinek vezetője, Corporate Chef pozícióban. Ő ismert és elismert név a hazai vendéglátás területén: Varju Viktor „Vili” több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik a vendéglátásban, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia tagja. Korábban olyan nagy nevű éttermekben bizonyított, mint a Bock Bisztró vagy a Vendéglő a KisBíróhoz, de a Négyházmajor online bisztró és delikát is az ő nevéhez fűződik.

Közben lecsó kerül elénk a konyháról a nagymama arányaival elkészítve, mégis vegán opcióval. Vadételek is rendelhetők, mert ahogy a séf fogalmaz, túl kevéssé becsüljük a saját alapanyagainkat.

A liba is nemzeti kincs, azonban sokkal kevesebbet szerepel az éttermeink étlapján, mint amit megérdemelne.

Többek közt ezért is lett ez a nagytestű háziszárnyas az étterem elnevezése: a SIMALIBA nevében ott a játékosság és a könnyedség – mégis komoly küldetés húzódik mögötte: a libaételek változatosságára, gazdag ízvilágára szeretné egyúttal felhívni a figyelmet.

Lángos újragondolva, libamáj jégágyon

Ezen a helyen az étkezés nem pusztán az éhség csillapításáról szól. Az asztalunkra érkező lángos ízelítő talán a legjobb példa erre. Nem a megszokott, tömény olajillatot árasztó street food-változat van előttünk, hanem egy elegáns, többtételes kompozíció: tormás tejföl füstölt pisztránggal, sajtos-tejfölös verzió, kolbászmorzsás-padlizsánkrémes lángos kelleti magát egymás mellett a tányéron.

Mindegyik ismerős változat – mégis egészen új formában, új koncepció alapján elkészítve.

A hideg libamáj saját zsírjában, friss kenyérrel és zöldségekkel, a mangalica carpaccio vagy a grillsajt akácmézes salátával szintén ezt a kettősséget képviselik: komfort és kifinomultság egyszerre.

Varju Viktor egyik mondata különösen sokatmondó: „Nem tekintjük szitokszónak a modern technológiát, de nem engedjük, hogy keresztülhúzza a hagyományt.” 

És pontosan ez érezhető az általa létrehozott tányérokon.

Ahol a turisták valóban magyar identitást találnak

A SIMALIBA vendégeinek többsége külföldi, mégis meglepően sok a visszatérő magyar törzsvendég, halljuk vendéglátónktól, miközben jóízűen tüntetjük el az elénk tálalt kóstolókat.

Legfőképp azért telitalálat ez a hely, mert nem egzotikumként kezeli a magyar konyhát, hanem élő kultúraként.

Varju Viktor sokat beszél arról, hogy más országok büszkén mutatják saját gasztronómiájukat – és akkor, véli: mi miért ne tennénk ugyanezt?

Ez a szemlélet különösen hiteles a Váci utca közegében, ahol a valódi és igaz magyar identitás sokszor háttérbe szorul a turistaforgalom mögött.

Egy díj, ami nem csak a designnak szól

A Klasszis TopDesign 2025 különdíja ezen a helyen – összegzi mindannyiunk véleményét dr. Szalók Csilla közgazdász, a BGE korábbi intézeti tanszékvezetője, szintén designversenyünk állandó zsűritagja a látottak és a kóstoltak alapján – nem pusztán a belsőépítészetnek jár. Inkább annak a ritka összhangnak, amikor tér, konyha és vendéglátói filozófia ugyanazt meséli.

A rusztikus részletek, a fények játéka a fehér felületeken, a pult fölé komponált installáció, a búbos kemence gesztusa – mind ugyanoda vezetnek: a „magyar konyha újra otthonra talál” gondolatához,

- teszi hozzá Kéry Balázs, designversenyünk elnöke.

És ezt ma kevés hely tudja ilyen következetesen megvalósítani. De a SIMALIBA erre egyelőre még ritka, azonban rendkívül jó példa erre a törekvésre.

Azt bizonyítja, hogy a hagyomány lehet egyben modern is. Egy csárda lehet elegáns. A magyaros ízvilág lehet kifinomult. És hogy egy jó étterem néha kulturálisan is közvetíthet üzenetet a hozzánk látogató felé.

Nem véletlenül lett díjnyertes. És nem véletlenül marad számunkra emlékezetes. Jövünk vissza megint – ahogy érkezik hozzánk külföldi vendég, biztos idehozzuk –, döntjük el magunkban, miközben elbúcsúzunk vendéglátónktól.