Számos, világszerte ismert termék Torinóból származik. A Martini italmárka tulajdonosa például az 1863-ban Torinóban alapított Martini & Rossi cég.
A nálunk is közkedvelt Fiat kocsik pedig egy Fiat logóval díszített körfogalomban araszolnak – az olasz autómárka és a város összefonódott. Olyannyira, hogy Torinót elkönyvelték egy olyan iparvárosnak, amit megnézni felesleges. A valóság azonban egészen más: a Savoya-család egykori székhelye roppant érdekes és izgalmas hely, ráadásul alig egyórás autóútra van a turisztikailag sokkal jobban „marketingelt” Milánótól.
Az olasz autók bölcsője
A már említett Fiaton kívül egy sor korábban híres-neves márka született a városban, csak éppen üzletileg nem bizonyultak versenyképesnek. Az Abarth, az Autobianchi, a Lancia, az Itala – de a sor még hosszan folytatható – mind ide köthető, csak éppen a Fiat szépen sorban bekebelezte őket. A városban ma két híres múzeum mutatja be a szebbnél szebb oldtimereket. A Fiat gyári múzeuma mellett itt működik az Olasz Nemzeti Autómúzeum, amit a világ egyik legjobb bemutatójának tartanak, joggal. A négyszintes épületben ugyanis nem csak a lélegzetelállító egykori csodaautók kaptak helyet, de restaurátoriskola és designer központ is. Az interaktív múzeum koncepciója is lenyűgöző: a látogatók a gépjárművek minden apró szeletét megismerhetik, végigjárhatják egy autó összeszerelésének stációit, és hatalmas kivetítőkön élvezhetik a híres filmek legjobb autós jeleneteit. Az autózás szerelmesei minimum két-három órát töltenek itt el.
A városban amerikai mintára építette fel első gyárát a Fiat. Legendás tulajdonosa és elnöke, Giovanni Agnelli a Ford T-modell szerelőcsarnokát álmodta Torinóba 1915-ben. Mikor ezt kinőtték, átköltöztek a Mirafiori üzembe – ahol a Fiat múzeum található –, majd nemsokára a Lignotta gyárba. Ez a maga korában világszenzációnak számított. A kocsik összeszerelése az ötemeletes épület földszintjén kezdődött, s az autók a gyár belsejében egy felhajtóspirálon mentek egyre magasabbra. A kész Fiatokat aztán az épület tetején levő próbapályán tesztelték. Az épület ma is látogatható, hiszen most egy nagy bevásárlóközpontnak, multiplex mozinak és az Agnelli-képgyűjteménynek ad helyet. Az egykori tesztpályáról pazar kilátás nyílik a városra. Cseppet sem mellékesen a legendás épülettel szemben található az első Eataly bolt.
Az immár világhálózattá nőtt – specialitásokat, ételeket, italokat árusító – szupermarket Chicagótól Japánig ugyanarra a patentra működik: tágas tereken minőségi olasz ételek-italok vásárolhatók. Olasz kávézóval, éttermekkel és hamisítatlan itáliai hangulattal. Érdekes módon a torinói szupermarket is tömve van, többnyire helyiekkel, akik itt – is – esznek-isznak és vásárolnak. A választék és az árak ugyanis az Eatalyban felülmúlhatatlanok…
Zsinagóga helyett kilátó
Az 1889-re elkészült zsinagóga egy ideig a világ legmagasabb – 164 méter magas – téglaépítménye volt, mára Torino jelképe lett ez a különös építmény. A Mole Antonelliana elnevezésű építmény tetején megnyitott kilátóról a városra és a környező hegyekre nézhetünk. Az épületet a hitközség a városnak adta át, s 2000-től itt működik a nemzeti mozimúzeum, Róma előtt ugyanis a város volt az olasz filmművészet központja. A múzeum a maga nemében páratlan, hiszen a dómszerű épület belsejében, körben futó karzaton látható az olasz és nemzetközi filmművészet története, természetesen interaktív formában. A földszinten kényelmes heverőkről lehet filmeket nézni – horrort, krimit, musicalt – akár egész nap, kilenceurós belépődíjért, amiben benne foglaltatik a panorámalift és az alagsorban levő filmtörténeti kiállítás is. Ez utóbbiban mindenki lehet filmsztár – hála a 21. századi technikának.
Torinói lepel – Live
Meglepő, hogy a város központjában, a királyi palota mellett egy valódi középkori kastély áll – összeépítve egy barokk kastéllyal. A közúti forgalom „illedelmesen” kikerüli a 15. században épült Castellót, s az idegen meg csak bámul, hogy a ma múzeumnak használt épület miként maradhatott fenn egy világváros közepén… S ha már csoda, akkor az igazi csoda ettől pár száz méterre a dómban található. A nem különösebben szép katedrálisban – a Milánói dóm nyomába sem érhet – őrzik ugyanis a torinói leplet. Jézus Krisztus állítólagos halotti leplét azonban csak 10-15 évente állítják közszemlére, a közbenső időben egy biztonságos, temperált oltárban található. A 4x1 méteres lepel a Pápa tulajdona, s ő dönt arról is, hogy mikor láthatják a hívők. Jó hír, hogy jövőre ismét megtekinthető lesz, áprilistól júniusig. A legutóbbi alkalommal 2 millió hívő állt sorban a dóm előtt, hogy legalább egy pillantást vessen a szent lepelre. Mivel a székesegyház felújítása is jövőre fejeződik be, a látogatók száma bizonyára ennek többszöröse lesz. Aki pedig netán lemarad az eseményről, az a főhajóban elhelyezett hatalmas videókivetítőkön megtekintheti a lepel minden apró részletét.
Az egymilliós Torino belvárosa kimondottan szellős és kellemes. Milánótól eltérően az utak szélesek, és ezért nem állandósult a csúcsforgalom sem. Itt is működik a bérkerékpár rendszer, amit érdemes is használni, mert a belváros is roppant nagy és érdekes.
… és a végére a Juventus
A focivébé heteiben szinte minden olasz férfiember a tévé előtt éli az életét. Bár a nemzeti válogatott kiesett, a fociőrület nem lankad. A város csodás kávéházaiban – a San Carlo téren és környékén –, az éttermekben és a kocsmákban is hatalmas képernyőkön követhetők a meccsek. A torinói turistának ugyanakkor kötelező program a helyi sztárcsapat, a Juventus stadionjának megtekintése. Az aréna, amely 15-20 percre van a belvárostól, minden nap csoportosan látogatható. A Juventus bolt és a páratlan múzeum pedig jelentős bevételt termel a Juve csapatának. A sárga-feketék ugyanis ma már ugyanolyan emblematikus „alkotórészei” Torinónak, mint a Fiat, a Martini vagy a Nutella…