A hétvégén a Pilisi Parkerdő budakeszi erdészeténél megrendezett Tündérkertek V. találkozóján több százan vettek részt az ország minden részéből és a határon túli magyarlakta területekről. A programot Kovács Gyula erdész-pomológus, a magyar Tündérkertek megálmodója nyitotta meg. Kovács Gyula a Göcsejben kezdte az ősi magyar gyümölcsfajták gyűjtését és megmentését, példáját követve immár az egész Kárpát-medencét átszövő hálózat jött létre: 150 gyűjteményben összesen több mint 3000 régi magyar fajta egyedeit őrzik és ápolják.
Az utolsó órában vagyunk a régi fajták megőrzése terén – hallhattuk -, hiszen a Kovács által Belső-Göcsej tanyavilágában gyűjtött 400 fajta egyedeinek fele 1-2 évtized alatt eltűnt az eredeti élőhelyéről. Így ezek a fajták csak a gyűjtés és a szaporítás eredményeként maradtak meg csak számunkra.
A Pilisi Parkerdő Zrt. 2011-ben csatlakozott az országos Tündérkert kezdeményezéshez, és kezdte meg a Budakeszi Erdészetnél található gyümölcsöskert, a Budakeszi Tündérkert létesítését. Az első alma-, körte-, cseresznye- és szilvacsemeték Kovács Gyula kertjéből érkeztek Budakeszire, két évvel később pedig a Zsámbéki-medencében végzett kutatás eredményeként helyi fajtákkal bővült a gyűjtemény. Jelenleg 7 fafaj – a fentiek mellett mandula, meggy és sárgabarack – összesen 888 példánya található ott, a fafajták száma 285. Számos fafajtát csak kóddal jelölnek a gyűjteményben, mivel az eredeti fa tulajdonosa sem tudta annak nevét, a növény genetikai beazonosítását biológusok igyekeznek elvégezni.
Az egyik előadásból kiderült, hogy a gyümölcstermesztés fontos szerepet játszott a Zsámbéki-medence falvainak gazdasági életében egészen a legutóbbi időkig, bár a Buda környéki falvakban a török utáni időkben elsőként a szőlőtermesztés terjedt el. A zömmel sváb lakosság Bécsbe szállította eladni a borát. Mindez megváltozott, miután a filoxéra kipusztította a szőlőültetvényeket. Ezt követően gyümölcsöskertek foglalták el a Budakeszi környéki domboldalakat.
Egy 1952-es összeírás szerint a Budai járásban 2 millió gyümölcsfát tartottak nyilván. Köztük olyan különleges fajtákat, mint a hatalmas gyümölcsöket termő Angevin körte, amely nem utóérő, így a leszedése után akár fél évig tárolható, majd megfőzve kompótnak fogyasztották, vagy a leánycsecsű alma, amelyet jellegzetes formája alapján neveztek el. Budakeszin a német nemzetiségi önkormányzat koordinálásával létrehoztak egy csak sváb gyümölcsfajtákat bemutató Tündérkertet is.
Az erdélyi Énlakáról érkezett a rendezvényre Szávai Márton nyugdíjas tanító, aki több mint húsz éve foglalkozik a régi gyümölcsfajták gyűjtésével, csak magról szaporít, és nem használ mesterséges növényvédő-szereket.
A Tündérkertek mozgalom még fiatal, a néhány éves fácskák a legtöbb helyen még alig-alig teremnek. De ha gondozzák a fákat, megerősödnek, és olyan különleges gyümölcsöket teremnek majd, amelyek íze és alakja eltér a nagy világfajtákétól. Ezek a gyümölcsök ott lehetnek majd a falusi vendéglátók asztalán és bekerülhetnek a vendéglők konyháira is, a Tündérkertek felkeresése pedig turisztikai programokban is megjelenhet.