A Szent István királyról elnevezett terem a Budavári Palota egyik legjelentősebb belső tere, egyúttal a századforduló magyar iparművészetének kiemelkedő teljesítménye volt. Az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi sikert aratott, kialakításában a kor legkiválóbb művészei és iparosai vettek részt. A terem berendezésében a finom, aprólékos, bensőséges részleteké volt a főszerep, az alapvetően neoromán stílusjegyek mellett sok helyen felbukkant a magyar ornamentika is. Az ötvös-, fém- és famunkákat művészi gonddal végző iparosok mellett Strobl Alajos szobrász és Zsolnay Vilmos keramikusművész alkotásai, valamint Roskovics Ignác festő királyalakjai nyomán készült pirogránit képek díszítik a páratlan szépségű belsőt.
 
A legendás helyszínt a második világháborúban teljesen megsemmisült épületrész, a déli összekötő szárny rekonstrukciójával együtt alkotják újra a Várkapitányság szakemberei. A Nemzeti Hauszmann Program keretében számos művészettörténész, iparművész, restaurátor és más szakember dolgozik évek óta, hogy a Szent István-termet régi fényében adhassa vissza a Palota látogatóinak. Első lépésként a lehető legrészletesebben kellett rekonstruálniuk a terem díszítését és berendezését, régi dokumentumok és fotók segítségével. Az utóbbiak szerencsére olyan minőségűek voltak, hogy tisztán kivehetők rajtuk az aprólékos, bonyolult fafaragások is.