Ahogy „belépünk” Normafa kapuján, azonnal szembetűnő a változás. Rendezett rét, a téli ónos eső maradványaitól megtisztított ligetszerű erdő, egymással harmóniában lévő, minimalista stílusú szabadtéri bútorok és információs falak. Mintha egy egészen más Normafába csöppentünk volna, pedig alig cseréltek ki pár dolgot, de a komfortérzetbeli különbség már most feltűnő. Mindez a jó érzés talán azért van, mert valóban a legmélyebb állapotból hozták vissza a méltatlanul lesüllyedni hagyott fővárosi rekreációs hegyi oázist.
Jó arányérzékkel kerültek beépítésre a fa, a fém és a kő elemek, és az esztétikai megjelenésen kívül egy praktikus megoldásra is fel lehet figyelni: a Normafa és az Anna-rét között futó 3 méter széles promenádot mind a két oldalán 25 cm mélyre lesüllyesztett vaslemezek határolják, így védik az utat az eróziótól, így könnyen lehet, hogy évek után is pont olyan ép lesz az a sétaút, mint a hamarosan várható átadón. A rétesező előtti, télen gyakran lefagyó rézsűn olykor elkelt volna a hágóvas is, mostantól ezen a kritikus területen két lépcső is segíteni fogja a lejutást a Normafa legjobb panorámáját kínáló pontjáig az „alsó sétaútig”.
Az Anna-rét játszótere nem csak megmozgatja a legkisebbeket, hanem interaktív megoldásokkal szellemi tornát is kínál, ahogyan a mai kor játszótereitől elvárjuk. Még pár nap, és érdemes nyitott szemmel ellátogatni a Normafára. Habár nem óriásprojektet adnak át, hanem egy sok apró részletre kiterjedő fejlesztés első ütemét relatív egyszerű újításokkal, mégis a korábbi Normafához képest hatalmas különbséget fogunk érezni.
