A gímszarvas párzási időszakát nevezzük szarvasbőgésnek. A szarvasbika jellegzetes hangja a tehenek terelését szolgálja, és jelzés a többi bikának arról, hogy neki van kizárólagos szaporodási joga. A bőgés alapján a bikák információt szereznek egymás testi erejéről, elszántságáról és nem utolsó sorban pozíciójukról. 

A versengés a tehenekért több szinten mehet végbe, amelynek a bőgés az első fázisa. Amennyiben hang alapján a hárem ura hasonlóan erősnek ígérkezik, mint a trónkövetelő, úgy utóbbi felkeresi legyőzendő ellenfelét. A személyes találkozás során felmérik az erőviszonyokat egy párhuzamos séta során, ahol egymás mellett ballagva, bőgve, agancsot mutogatva próbálják eldönteni, melyikük a rátermettebb. Amennyiben még itt sem egyértelmű, hogy melyikük az erősebb, úgy összecsapnak az agancsok. Eközben a tehenek ilyenkor ugyanúgy figyelnek, közelgő veszély esetén jeleznek.

{youtube|id=08kKZxmgxcg}

Az állami erdőgazdaságok, nagyobb vadgazdaságok vezetett túráin a vadállomány zavarása nélkül, legálisan az erdőben tartózkodva hallgathatunk szarvasbőgést. Például a gímszarvas bikák koncertjét a Gemenc Zrt. által szervezett „Igazi szarvasbőgés-hallgató túrákon” bárki meghallgathatja úgy, hogy közben nem zavarja a vadállományt.  A foglalkozásokon kiderül, hogy mit olvashat ki egy szakember a hullajtott agancsokból, hányféle bőgő hangot hallhatunk az erdőben, és az is, hogyan élnek a gímszarvasok.