Egyre többen indulnak útnak és járják be az El Caminót, 

az egyre népszerűbb zarándokutat, ami Szent Jakab feltételezett sírjához vezet Santiago de Compostelába,

az Atlanti-óceán hullámai által mosott Galícia tartományban.

Gyalogosan nem csak az ismert tájakon, de az „unalmas” részeken is áthaladunk, néha beleértve az ipari vagy volt ipari övezeteket is. Így olyan helyekre is eljutunk, ahová különben nem utaznánk el.

Mi is az a bár? Ha hazai szemmel nézzük, akkor az ilyen nevű intézmények italozós helyek, ahol a „bár” az a hosszú, lábtartó rúd, ahová a pultnál ülő vendégek a lábukat teszik. Semmi esetre sem éttermek vagy valamilyen étkezőhelyek. 

Spanyolhonban azonban az ilyen egységek gyakran ételt is felszolgálnak, amikor működik a konyhájuk. Ez általában a dél körüli órákat jelenti, no meg az este nyolc utáni időszakot, amikor ismét kinyitnak a konyhák.

Ezen kívül ital- és szendvicsértékesítés folyik. Lehet kisebb, ízletesen összeállított falatkákat venni, ezek az úgynevezett pinchók, vagy vehetünk nagyobb bocadillót, ami egy fél francia kenyér kettévágva, benne a megrendelt jókkal. Ez lehet spanyol sonka, sajt vagy éppen tortilla, ami tojásos-krumplis omlett.

A teljes írást laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.https://privatbankar.hu/cikkek/szubjektiv/spanyolorszag-rejtett-kincsei-falusi-barok.html