A magyar–szlovák határon átnyúló Vág–Duna–Ipoly Eurorégió egy évvel ezelőtt jött létre a magyarországi Komárom-Esztergom, Veszprém, Fejér és Pest megyékből, valamint a szlovákiai Nyitra kerületből. A területileg érintett megyei önkormányzatok abból a célból csatlakoztak az eurorégiós együttműködéshez, hogy tovább erősítsék jószomszédi kapcsolataikat, bővítsék az együttműködés lehetőségeit, magasabb szintre emeljék területfejlesztési programjaik kidolgozását és megvalósítását, valamint minél eredményesebbé tegyék az általuk képviselt területek és országok európai uniós csatlakozásának előkészítését.
A tanulmány idézi az eurorégiós együttműködés további céljait és területeit is, amelyek a következők:
– a régió vonzóbbá tétele, a gazdaság és az idegenforgalom összehangolt fejlesztése a határon átnyúló kapcsolatok erősítése révén;
– a területfejlesztés és a területrendezés összehangolása, a közlekedésfejlesztés összehangolása, együttműködés a természet-, a környezet- és a vízvédelem, valamint a katasztrófaelhárítás területén;
– a közös kulturális örökség ápolása, oktatási, tudományos és innovációs bázisok közötti kapcsolatok fejlesztése;
– az EU közösségi finanszírozási programjaiban való eredményes részvétel;
– az információcsere feltételeinek kiépítése, az információáramlás biztosítása;
– közös projektekre, programokra ajánlások kidolgozása, koordinálása.
Az eurorégió tevékenysége a települési és területi önkormányzatok, a megyei, a térségi, a regionális területfejlesztési tanácsok, a köztestületek, a tudományos intézmények, vállalkozói és befektetői réteget tömörítő képviseleti szervek, civil szervezetek, valamint az érintett minisztériumok és államigazgatási szervek közös munkáján alapul. A Vág–Duna– Ipoly Eurorégió a magyarországi területfejlesztési és az ahhoz csatlakozó idegenforgalmi régiós felosztásból lefedi a közép-magyarországi és a közép-dunántúli régiók területét, és önálló fejlesztési stratégiája, valamint irányítási rendszere van.
A régió turisztikai adottságai
Az eurorégiót alkotó megyék magyarországi jelentős turisztikai célterületei Budapest, a Dunakanyar, a Börzsöny, a Velencei-tó, a Bakony és a Balaton, míg Szlovákiában Nyitra kerület déli, folyóparti és északi hegyvidéki részei. A hegyvidéket mindkét országban a természetjáró turizmus jellemzi, míg a természetes és a mesterséges tavak, folyók az üdülő, vízparti és víziturizmus színterei – olvasható a tanulmányban. Mindkét országrész jelentős vadászterületekkel is rendelkezik. A vizsgálat szerint a régióban fokozatosan épülnek ki a falusi turizmus feltételei, a turisztikai kínálatban azonban egyelőre kevés a csomagban elérhető termék. A vízparti területeken a rosszidős, illetve a családi programok fejlesztése lenne fontos. A terület turisztikai marketingje még gyenge, és megyénként eltérő képet mutat a turisztikai infrastruktúra, Budapestet kivéve a régióból hiányoznak a magas színvonalú szállodai férőhelyek.
Az eurorégió kedvező adottságai között érdemel említést az a tény, hogy a terület közel van a legfontosabb küldő területekhez, a jelentős turisztikai célterületnek számító Budapest, a Dunakanyar, a Balaton, a Bakony, a Velencei-tó és a Vértes közúton és tömegközlekedési eszközökkel egyaránt könnyen elérhető, újabban pedig a kerékpárút is kiépülőben van. A régióban sokféle, természeti és ember alkotta attrakció jelenik meg, amelyek közös marketingstratégiával erősíthetik egymást. A természeti vonzerők közül kiemelkedik a Balaton, a Velencei-tó, a tatai Öregtó, a termálfürdők, a Közép-Dunántúli hegység részei, benne a tájvédelmi körzetek és az arborétumok, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, a Duna-menti vidék, a szlovák hegyvidék. A legfontosabb vonzerők közé tartoznak a meglévő lovas-, horgász- és vadászterületek, valamint a térségben különleges sportok – barlangászat, sportrepülés és íjászat – gyakorlására is van lehetőség. Az ember alkotta vonzerők közül kiemelkednek a királyi városok látnivalói, a parkok, kastélyok, műemléképületek. Ez utóbbiból csak Veszprém megyében ezernél is több van. Mindezeken kívül a terület változatos gasztronómiával és borkultúrával, valamint sokoldalú kulturális programokkal büszkélkedhet. Az eurorégió humánerőforrás-potenciálja – országos összevetésben – a jobbak közé tartozik, a lakosság iskolai végzettsége viszonylag magas.
A tanulmány szerzői a régió gyengeségei között említik azt a tényt, hogy a terület sem gazdaságilag, sem az infrastruktúra-hálózatát tekintve nem alkot egységes egészet. A közép-dunántúli régiót alkotó háromból két megye, Veszprém és Komárom-Esztergom jobban kötődik Győrhöz, mint Székesfehérvárhoz. A kutatók szerint a területen igénytelenség tapasztalható a környezettel szemben, általános a rendezetlenség, a látnivalók közül sok – például jó néhány kúria és kastély – rossz állapotban van. Egyes természetvédelmi szempontból védett területeken az idegenforgalmi terhelés bővítése nem, vagy csak kismértékben képzelhető el. Hiányoznak a településeket összekötő kerékpárutak, a közlekedési jellemzők jelentősen elmaradnak a gazdasági potenciáltól. A termálvizek kihasználtsága alacsony, nincs vagy kevés a gyógyszolgáltatás, és a turisztikai termékek térben és időben túlságosan koncentráltak.
Az exkluzív turizmus kialakulását gátolja a Balaton kifogásolható kínálata, a romló közbiztonság, a szálláshelyek minőségi és olykor mennyiségi hiányosságai, az uniformizálódott programajánlat, a kevés nemzetközi rangú rendezvény. Egyelőre hiányoznak a tematikus kiadványok, a hosszabb szezonra lehetőséget adó turisztikai adottságok nincsenek kihasználva, valamint gyenge a kommunikációs és marketingtevékenység.
Az eurorégió lehetőségei
A tanulmány szerint a régió turizmusának fejlesztéséhez szükséges az esztergomi és a dunaújvárosi hidak megépítése, hajókikötő és kompjárat kialakítása Neszmélynél, valamint megfontolandó a kerékpáros turizmus feltételeinek bővítése. A régiónak hosszú távú idegenforgalmi stratégiát kell kialakítania, és történelmi, műemléki, valamint egyes természeti értékeit közös programba fűzve kell a piacra vinnie. A turizmus fejlesztéséhez elengedhetetlen a történelmi borvidék megújítása, a minőségi borok termelésének és exportjának bővítése, valamint a Balaton infrastruktúrájának javítása. A tanulmány készítői nagy lehetőséget látnak az örökségturizmusban: a terület helyi közösségeinek egy része ugyanis német ajkú és német hagyományőrző, amely kellő figyelemkeltéssel jelentős vonzerőt jelenthet a fő küldőterület, Németország utazóinak. Ezenkívül az üzleti, az agro-, a termálturizmusban, illetve a falusi vendégfogadásban lehet versenyképes a terület, amelynek – a tanulmány szerint – eurorégiós turisztikai csomagokat kellene összeállítania és piacra vinnie.
A Vág–Duna–Ipoly Eurorégió turizmusára leselkedő veszélyek közül a kutatók kiemelik a környező országokban és régiókban egyre erőteljesebb versenyt a turistákért. Reális veszély lehet még a különböző szervezetek rivalizálása, az egyenlőtlen területi fejlettség, a Balaton mint turisztikai termék vonzerejének csökkenése, a szezonalitás, a környezet állapotának romlása. A régió sikerét – például a nemzetközi pénzalapok fölött rendelkező intézmények előtti érdekérvényesítő képességét – ronthatja az idegenforgalmi vállalkozások és a szervezetek közötti hiányos koordináció, valamint az a tény, hogy a turizmust érintő feladatok nincsenek egyértelműen megfogalmazva és a szervezetekhez rendelve. A tanulmány végül megállapítja: az eurorégiós idegenforgalmi programnak elő kell segítenie a térségi és kistérségi turisztikai tervezést.
