A szegény családból származó fiú Bécsben töltötte fiatalkorát: énekelt, tanult, nyomorgott, inaskodott, korrepetált és komponált.

1761-től az Esterházy hercegi család szolgálatába szegült, ahol autodidaktaként tovább képezte magát, majd Eszterházán karmester, zeneszerző és operaimpresszárió lett egy személyben - illetve, egyben a társulat mentora is. Tevékenységét a rá jellemző szerénységgel így summázta: „Hercegem meg volt elégedve munkáimmal, sikerem volt; mint a zenekar vezetőjének alkalmam nyílott kísérletezni, megfigyelni, hogy mi fokozza, mi gyengíti a hatást, vagyis javítani, pótolni, törölni és merni. A világtól el voltam szigetelve, környezetemben senki sem tehetett önmagam iránt kétkedővé, és nem gyötörhetett, így aztán eredetivé kellett válnom.”

Mindez Eszterházát egy történelmi pillanatra az európai magas-kultúra egyik centrumává tette, ahonnan a zene fejlődését több emberöltőn át döntően befolyásoló, sőt forradalmasító impulzusok sugároztak ki Európa minden tájára.

Az 1780-as évek közepétől művei a legszélesebb körben játszott darabok lettek: Párizsban egy dekádon keresztül a koncerten játszott szimfóniák 70-80 %-át Haydn művei tették ki. Két londoni turnéja valóságos diadalmenet volt, ahol világsztárként kezelték az akkor 60 éves mestert. Fifikás üzletemberként az első szerzői jogi aktivistaként is tekinthetünk rá: sorra készültek műveinek összkiadásai Párizstól Lipcsén át Berlinig, amelyekre Madridtól Szentpétervárig és Nápolytól Edinburghig királyi és császári családok, a vezető arisztokrácia mellett a fiatal generáció majd minden jeles zeneszerzője előfizetett. Haydn hírneve minden felett állt.

A fertődi Esterházy-kastély Facebook-oldalán Joseph Haydn születésnapján a zeneszerzővel kapcsolatos tartalmakat tekinthetnek meg az érdeklődők.