299 év után először mozdították el a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyház Szentháromság-harangját, amely monumentális mérete és kora miatt is kiemelkedő alkotás. A körülbelül 3400 kilogrammos, 170 centiméter alsó átmérőjű harangot még a főszékesegyház 20. század eleji átalakításakor sem emelték ki a helyéről, mára azonban annyira leromlott az állapota, hogy a Veszprémi Főszékesegyház várnegyedbéli beruházása részeként restaurálni kell.
„Az 1725-ben, Franz Ulrich Scheichel bécsi műhelyében öntött harang tetején levő rögzítő fület, azaz koronát lefűrészelték, helyébe egy öntöttvasból készültet csavaroztak 1937-ben. Ugyanekkor egy új tartószerkezetet, ún. jármot is készítettek az új harangnyelv mellett. Ez nem csupán hangzásbeli szegénységet hozott, de nagymértékben növelte a repedés kockázatát is” – mondja Most Balázs nemzetközileg elismert harangszakértő.
Fotó: Veszprémi Várnegyed
Speciális technikával emelték ki a hatalmas harangot
A Szent Mihály Főszékesegyház négy másik harangját – amelyeket szintén a napokban emeltek ki – könnyebben el tudták mozdítani, ám az „Öreg Mihály” hatalmas tömege, felbecsülhetetlen műértéke, a torony ablakainak mérete és a várnegyed szűk utcái miatt tíz hónapon keresztül dolgoztak együtt a statikusok, kőrestaurátorok, műemlékvédelmi szakmérnökök, harangszerelők és darutechnológusok azon, hogyan tudják kiemelni az „óriást”.
„A harangot lényegében középkori módszerekkel kellett eljuttatnunk a torony közepéből az ablakig, és onnan a daruig. A harangszék alá készült egy acélszerkezet, amelyre a harangot egy csörlővel, kézi hajtással emeltük rá. Ezután egy speciális görgősoron, centiméterenként juttattuk el a nagyharangot a főszékesegyház egyik toronyablakához, onnan pedig a daru horgához”
– mondja Most Balázs.
Fotó: Veszprémi Várnegyed
Veszprémhez kötődő szentek nevét kapják az új harangok
A főszékesegyház harangjai közül csak az „Öreg Mihály” vészelte át a két világháborút, a többit rekvirálták. Idővel pótolták ugyan a harangokat, de azok sem méretben, sem hangban nem egyeznek az eredeti hangsorral, így a négy „kisebb” harangot is kiemelték, ám nem a főszékesegyházba szállítják vissza őket, hanem a Veszprémi Főegyházmegye más templomaiban kapnak majd helyet.
A harangok már a kora középkorban is megkapták egy-egy szent vagy vértanú nevét – ezt a hagyományt a Veszprémi Főegyházmegye is folytatja, az öt új harang Veszprémhez kötődő szentek nevét viseli majd.
