Erről, és a központ működéséről Bellavics István, az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság igazgatója, valamint Szigeti Gábor, a Közönségszolgálati Iroda vezetője tájékoztatta július 29-én a Látogatóközpontban mintegy ötven turisztikai területen dolgozó, a Parlament látogatására csoportokat hozó turisztikai szakembereket.
Szigeti Gábor elmondta, hogy a Parlament idegenvezetői, és a vendégtérben tevékenykedő munkatársaik számára az Országházhoz méltó, kényelmes formaruhát terveztettek, aminek segítségével az érdeklődők könnyedén megtalálják a munkatársakat. Kávézó és ajándékbolt is nyílik majd az épületben, és mint megtudtuk, „szigorú vizsgálaton” esnek át az ajándéktárgyak is, giccset nem árulhatnak, a tárgyak kínálata tartalmazza az Országház témáját feldolgozó termékeket, szakmai kiadványokat és egyéb hazai művészeti alkotásokat.
Úgy tűnik azonban, hogy az Országház is halad az idővel: terveik közt szerepelnek speciálisan művészeti témájú Országház látogatások szervezése, kibővített útvonalon, szakértők vezetésével, különféle művészeti ágakra összpontosítva.
- A legnagyobb kihívás számunkra, ám az egyik legérdekesebb útvonal az a kupolatúra lehet. Ahhoz, hogy ez a lehetőség folyamatos legyen, még sok biztonsági követelményt kell megoldanunk – mondta Szigeti Gábor.
A megjelentek közül többen felvetették, hogy a turistabuszokkal nem lehet bemenni a térre, és a kornyéken is nehéz parkolót találni. Sajnos ezt a gondot a látogatóközpontot üzemeltetők sem tudják megoldani.
| Sok problémát old meg a látogatóközpont. Az országházi látogatás sokáig volt a beutaztatók réme, de az ügyfél kiválasztotta a programkínálatból, nem volt mit tenni. A referensek, de leginkább az idegenvezetők (nem a parlamentiek) gyomorgörcsét az épületbe való beengedés körüli hercehurca okozta. A csoportok hőségben, hóban és fagyban, zivatarban vagy szemerkélő esőben a szabadban várakoztak minimum 20 percet. Az idegenvezető besétált a pénztárba a megrendelővel, kiváltotta a jegyeket, majd vissza a csoporthoz. Ennél problémásabb volt a vécé. Akinek sürgős dolga akadt, az vagy a nadrágjába pisilt, vagy ha ezt kényelmetlennek gondolta, valamely Kossuth téri bokor tövébe. Jó esetben - még az átépítés előtt - a Néprajzi Múzeum ajtónállói voltak olyan kegyesek beengedni egy-egy uram bocsá' vizelettartási problémával küszködő tengerentúli turistát. Ugyanerre a delikvensre a parlamenti látogatás útvonalába eső megannyi vécé előtt az őrök - idegenvezetők beszámolója szerint - nem egyszer a "miért kel az ilyen útra" kérdéssel döbbentették meg embertársaikat, majd a mellékhelyiség ajtaját határozottan elállták. De olyan is előfordult, hogy még egy-egy folyóügy előkerülése előtt az őr látványosan bekulcsolta az épp útba eső vécéajtót. Ezen segít a látogatóközpont. Az emléktárgyak birtoklási vágyán pedig a szuvenírbolt. Ilyen-olyan szuveníreket a régi pénztár melletti vitrinből korábban is lehetett pecázni megfelelő pénzért, de ide a csoportok tagjai a néha a parlamenti látogatás idejét meghaladó be- és kilépési procedúrát követően már többnyire nem jutottak el. Ami a tér megközelítését illeti, az Alkotmány utca végében akár 5-6 nagyobb busz is lazán elfér a csoport érkezéséig. |
