Rudabánya Város Önkormányzata Rudapithecus látványtárat épít a Majomszigeten, a Rudapithecus lelőhelyén 336,5 millió forintos uniós támogatással, a projekt befejezése idén október végén várható. A fejlesztéshez kapcsolódva az épület környezetét is rendezik, biztonságos sétautat alakítanak ki a tó környékén, a kilátóhelyekre vezető utakkal. Épül egy tanösvény is a Majomsziget környékén, a bányató mentén. A tanösvény a bányató környékén vezet végig, alapvetően az ásványgyűjtésre, a különleges panorámára, a víz közelségére, illetve a bányaterület kőzeteinek bemutatására épít. Az útvonal részeként kilátó pontokat, információs táblákat, padokat, valamint mobil stéget helyeznek el.
Színezett betonból épül a Látványtár
Látványos szakaszába ért a Rudabánya határában, az egykori vasércbánya oldalában lévő nemzetközi hírű őslénytelepet bemutató látványtár építése. A vasbeton síkalap elkészítését követően megkezdődött a fogadóépület oldalfalainak betonozása. A Rudapithecus látványtár a Majomszigeten projekt keretében készülő épület érdekessége, hogy színezett betont öntenek a bevasalt zsalutáblák közé. Az épület belső felületének simának kell lennie, még a külső oldalra szigetelés fog kerülni. Az épületgépészeti műtárgyak elhelyezését követően színezett vakolat adja a végső burkolatot. Az épület tetejére egy szintén monolit vasbeton szerkezetű tűzi víztározó medence épül. Bent büfé, fogadó helyiség, valamint szociális blokkok kerülnek kialakításra.
A projekt legnagyobb terjedelmű épülete a látványtár. Az építését megelőzően komoly geodéziai felmérést és feltárást kellett végezni. Az erre alapozott statikai tervezést követően elkezdődött a hosszanti falak és az első fal alatti alapok kiásása, és az alaptestek vasbeton szerkezeteinek készítése. Ezzel párhuzamosan épül a két épületet összekötő szintén színezett vasbetonból készülő felhajtó rámparendszer, amely segítségével a mozgásukban korlátozott számára is megközelíthetővé válik a látványtár. A vasbeton alap már készen van. A rámpa felépítménye az épületekhez hasonlóan színezett vasbetonból lesz.
Elkezdődött a tanösvényhez tartozó "A" jelű kilátó építése, amely azt a célt is szolgálja, hogy a nagyméretű épületek lebetonozása előtt, ki lehessen próbálni a színezett monolit betonszerkezet viselkedését és a felületképzésének kialakítását. Az itt szerzett tapasztalatokat pedig felhasználják a nagyméretű épületeknél.
Ősmajom a lignitből
A rudabányai ősmajom, a Rudapithecus hungaricus az ember és a csimpánz közös őse lehetett. Első maradványai az 1960-as években a vasércet fedő és meddőnek számító lignites-agyagrétegekből kerültek elő. Az 1971-ben megkezdődött és kisebb megszakításokkal 35 éve tartó ásatások során a Rudapithecus mellett egy másik majom, az Anapithecus hernyaki csont- és fogmaradványait is megtalálták. A rudabányai ősmajmok azért világhírűek, mert az emberré válás korai, 9-15 millió évvel ezelőtti történetének a leggazdagabb, és ezért legfontosabb lelőhelyéről kerültek elő. A több mint 200 fog- és csontlelet között 4 koponyatöredéket is találtak a kutatók – foglalta össze a feltárással kapcsolatos tudnivalókat Kordos László geológus, paleontológus.
A Rudapithecus kisméretű, 120-130 cm hosszú, 22-24 kg testtömegű, fákon, négy lábon járó, puha növényi részeket fogyasztó kihalt emberszabású majom. Agytérfogata már elérte a mai kisebb nőstény csimpánz 300-320 köbcentiméteres nagyságát, koponyatetője lapos, homlokeresze gyengén fejlett, arckoponyájuk és fogaik kortársaikhoz képest egyszerűbb felépítésűek és kisebbek voltak. A hímek testmérete jelentősen meghaladta a nőstényekét. A Rudapithecus ősei valószínűleg Afrikában éltek, majd onnan 10 és 15 millió évekkel ezelőtt vándorolhattak át Európába. Hozzájuk hasonló ősmajmok nagyrészt Európában éltek, és csontjaik spanyol, francia, német, osztrák és macedón területekről kerültek elő. Lehetséges, hogy ezek, a driopitekusz-félék közé tartozó ősi emberszabásúak 7-8 millió évvel ezelőtt egy globális klímaváltozás hatására visszatértek Afrikába, ahol belőlük alakulhattak ki az afrikai gorillához és a csimpánzhoz, valamint az emberhez vezető leszármazási vonalak.
Rudabánya környéke 10 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medencét kitöltő, hatalmas Pannon-tóba nyúló félsziget volt. Karsztosodott felszínébe völgyek vágódtak, amelyeket váltakozva tó és mocsár borított be. A szubtrópusi, trópusi erdei növényzettel szegélyezett vizenyős völgyek megőrizték a hatalmas felhőszakadások miatt elpusztult állatok tetemeit. Az ősmajmok mellett közel száz gerinces állat csontjait találták meg a kutatók. A legkisebb cickányoktól és rágcsálóktól kezdve, a teknősökön és a különböző párosujjú patásokon át a gyakori háromujjú őslovakon és disznóféléken át, a hatalmas orrszarvúkig és gumósfogú őselefántokig mindenféle állat élt a mai Rudabánya környékén. A rudabányai emberszabású ősmajom lelőhely napjainkban az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi terület. Az innen előkerült leletek nagy része Budapesten, a Magyar Állami Földtani Intézet Országos Múzeumában és a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában van elhelyezve – tudtuk meg Kordos Lászlótól.
