Az Auguszt cukrászdinasztia hamarosan belép alapításának 148. évébe. De a 2017-es év különösen emlékezetes volt számukra, hiszen a cukrászdának otthont adó Fény utcai üzlet ez év májusában ünnepelte megnyitásának 60. évfordulóját. Így ez a karácsony is a 60. lesz az itt töltött ünnepek sorában, ezért a karácsonyváró sajtódélutánon Auguszt József néhány mondatban felidézte az újrakezdés éveit.

Az Auguszt család üzleteit 1952-ben államosították, és a családot kitelepítették Taktaszadára. Onnan 1954-ben térhettek vissza, de a szülők, Auguszt Elemér és felesége, Olga üzleteiket és iparengedélyüket nem kapták vissza: az 50-es évek munkásainak hétköznapjai vártak rájuk a Közért vállalatnál. A család életében az 1957-es év hozott szerencsés fordulatot, mikor a műhellyel együtt mindössze 30 négyzetméteren, a cipész és a Fény utcai piac tőszomszédságában, társbérletben, egy idős cukrásztól, Tóth bácsitól kölcsönkapott fagylaltgéppel megnyithatták új üzletüket, mely jó alapot adott a cukrászdinasztia hírnevének és tevékenységének újjáépítéséhez. Auguszt József akkor 6 éves volt, így emlékszik vissza a nyitás körüli időkre:

„Az 56-os forradalom hozott változást: a zavargások közepette a Közért minden raktárát „kirabolták” (természetesen nem a forradalmárok, hanem az illetékes elvársak tüntették el az akkor kincset érő élelmiszerkészleteket), egyedül édesanyám tudott maradéktalanul elszámolni az árukészlettel. Így lett egy kis protekciónk, ezért kapott újra iparengedélyt, és a jelenlegi Fény utcai cukrászda magjául szolgáló 30 négyzetméteres helyiséget. Anyám volt az üzletben, apám éjjel itt sütött, nappal a Közért Vállalatnál – onnan is ment nyugdíjba. Én akkor 6 éves voltam, és épp a nyitás napjaiban, 1957 május elején vették ki a mandulámat. A kórházban a frissen műtött torkomra forró levessel etettek, ami nagyon fájdalmas volt, de anyukám hozott az első fagylaltból, ami jól hűsítette a sebet – bár ezen akkor a nővérek nagyon csodálkoztak.

A kínálat más volt, mint az államosítás előtt, vagy amit ma láthatnak: egyszerű sütemények készültek, inkább a mennyiségre kellett dolgozni, mert akkoriban annyira nem lehetett kapni semmit, hogy apám, és később az általa felügyelt alkalmazott nem győzte a sütést. Krémes volt, rétesek, mignonok, linzer, isler, indiáner. Ami azonnal kedveltté tett bennünket a piaci kofák és a piac vásárlói körében, a tejszínhabos kávé volt: nem volt az országban tejszín, de apám tudott készíteni, és ez akkor igazi luxusnak számított.

A régi vendégkörünkre nem számíthattunk, de anyám jól pozícionálta a helyet: a piaci nyüzsgés a kezdetektől meghozta a várt forgalmat. Négy féle fagyi volt: csoki, vanília, eper és rizs. Később, mikor már itt dolgoztam, reggel 6-kor elkezdtem fagylaltot főzni, 11-től kezdtem kiadni, és este 6-ig le sem ültem – folyton a Lövőház utcáig állt a sor. Apám minden szabadidejét itt töltötte, és a süteményein túl a személyes varázsával vonzotta ide az embereket. Hihetetlenül kedves ember volt, remek humorral: viccelődött, udvarolt a nőknek, és közben kézben tartotta a kasszát. Anyám kiváló szervező volt, jó üzleti érzékkel – tökéletesen kiegészítették egymást.

Az Auguszt-feleségeknek mindig nagy szerepe volt az üzlet alakulásában: most a feleségem, Ibolya tölti be apám szerepét. Az ő meghódításában is komoly szerepe volt: besegített az udvarlásba, mikor elkezdett bejárni hozzánk az üzletbe. A kis süteményboltból csak évtizedek alatt alakult ki a mai cukrászda, mögötte a termelőüzem, a kávéház és a kert: helyiségenként, időnként négyzetméterenként vettük meg a helyet, mire ez kialakult. A szüleim boldogan látnák, hogy mennyire szeretik a vendégek, és mi is milyen gonddal és odafigyeléssel őrizzük a hagyatékukat mind a szakmaiság, mind a vendégszeretet tekintetében. Reméljük, hamarosan kiderül az is, melyik gyerekünk lép majd a nyomdokainkba.”

A Fény utcai üzlet jubileumának ünneplése nemcsak egy napra korlátozódik: május 10-től egy hónapon keresztül, június 10-ig ünnepi meglepetésekkel várják a vendégeket: a környék lakói, a közeli üzletek dolgozói, a járókelők és természetesen a cukrászda vendégei véletlenszerűen ünnepi zacskóba rejtett „zsákbamacska” ajándékokat kapnak, és a cukrászdában 600 forintért kapható a „retro” menü: egy tejszínhabos kávé, melyhez a vendégek választhatnak az indiáner, a csokis és citromos mignon, a linzerkarika vagy az ishler közül.

A szezonális karácsonyi süteménykollekciót Auguszt Ibolya, az idén a szilvára építette fel, de szerepel a kínálatban többek között a "csokis kutyaként" emlegetett, narancslekvárral töltött csokialagút pirított mandulával díszítve, fűszeres, szirupos birsalma, málnás pisztáciakenyér és kandírozott narancshéjjel töltött datolya. A kollekció december 31-ig szerepel majd a cukrászda kínálatában – emellett természetesen készülnek a hagyományos kedvencek is.