Amikor a Földközi-tenger térségének valamely országában éppen széfet bérlek a szállodákban, sokat szoktam mosolyogni azon, hogy vagyontárgyaimra vonatkozó jogi szabályozás kétezer éve lényegében mit sem változott, a római birodalom idején is nagyjából ugyanezek voltak a „játékszabályok”. De maradhatok itthon, és utazhatom valamely fürdőbe, az alapfelállás változatlan.
A rómaiak azt mondták, hogy a hajósok, fogadósok, istállótulajdonosok az utasok és vendégek minden olyan kárért felelnek, amelyet nem „vis major”, azaz „nagyobb erő”, elháríthatatlan külső körülmény okozott. Ezt az alapelvet a magyar jog több száz évvel ezelőtt átvette, és fürdőkre, kávéházakra, éttermekre és hasonló üzemekre is kiterjesztette.
Lényegében napjainkban is ezek a szabályok élnek: a szálloda felelőssége objektív – vagyis a római jog által kijelölt szigorúbb felelősségi elvek vonatkoznak rá -, és csak két esetben mentheti ki magát: ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló elháríthatatlan ok, vagy a vendég maga okozta.
A szálloda objektív felelőssége a megszálló vendég azon vagyontárgyai vonatkozásában áll fenn, amelyeket a szállodában kijelölt, illetőleg általában erre rendelt helyen, vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott.
Pénz, ékszer, részvény
Értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda csak akkor felelős, ha a dolgot megőrzésre kifejezetten átvette, vagy a megőrzésre átvételt kifejezetten megtagadta. Vagy, ha a vendég bizonyítja, hogy a szálloda nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Mindezen rendelkezésekből látszik, hogy a jogalkotó úgy véli: szállodának és vendégnek közös érdeke, hogy az ilyen vagyontárgyak ne maradjanak a szobákban, hanem azokat a szálloda értékmegőrzőjében helyezzék el. A nagy értékű, a lopásnak fokozottan kitett vagyontárgyak kezelésénél a megszálló vendégtől elvárható a fokozott gondosság, a széf igénybevétele.
Hiszen eleve igen nehéz bizonyítani, hogy a kérdéses dolgokat a vendég bevitte a szállodába, mert a kérdés megnyugtató eldöntéséhez mindenkinek ki kellene nyittatni érkezéskor a bőröndjét, és azt átvizsgáltatni a szállodai alkalmazottakkal. Ennek hiányában ugyanis nem tisztességes eljárás a szállodára olyan kockázatot hárítani, amely ellen a trükköző vendégek esetében védtelen.
Tehát a felelősség csak akkor áll fenn, ha e tárgyakat a szálloda kifejezetten átvette, vagy az átvételt kifejezetten megtagadta, plusz a vendég bizonyítani tudja a felróható magatartást.
A felelősség mértéke és bejelentés
A szálloda felelőssége főszabály szerint a napi szobaár összegének ötvenszeresére korlátozott, vagyis a Polgári törvénykönyv értelmező rendelkezése szerint ez a kártérítési összeg felső határa. Ám itt is bizonyítani lehet, a szálloda nem úgy járt el, ahogy az adott esetben elvárható, ilyenkor ezt a felső határt meghaladhatja a kártérítés összege. A napi szobaár ötvenszeresének korlátozása egyébként pénz, értékpapír, és egyéb értéktárgyak esetében nem érvényes, vagyis a szálloda felelőssége itt is korlátlan.
A vendégnek haladéktalan kárbejelentési kötelezettsége van. Ha ezt elmulasztja, még nem veszíti el kártérítési igényét, ám már neki kell bizonyítania a szálloda felelősségét. Meglehet, valóban nem jelentette haladéktalanul, ám a szálloda pusztán ezzel a késedelemmel nem mentesül felróható magatartásának jogkövetkezményei alól. (Utóbbit persze értelemszerűen bizonyítania kell a vendégnek.)
Irány a ruhatár
A szálloda zálogjoga leginkább ahhoz a joghoz hasonlít, amely a bérbeadót illeti meg a nem fizető bérlő lakásban lévő ingóságain, tehát a szállodát az elszállásolásból származó követelései biztosítására zálogjog illeti meg a vendég szállodába magával vitt dolgain.
Ami a fürdők, kávéházak, éttermek, színházak, hasonló intézmények, azok ruhatárainak üzembetartóival kapcsolatban ki kell emelni, felelősségüket a szállodákra vonatkozó szabályok alapján szükséges megítélni – némi eltéréssel. Az intézmények felelőssége ugyanis csak olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók ilyen jellegű intézményekbe rendszerint magukkal szoktak vinni.
Még egy speciális szabály: ha a látogatók rendelkezésére megfelelő hely áll dolgaik megőrzéséhez, akkor az intézmény csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel, vagyis ha üzemel a ruhatár, válasszuk azt a fogas helyett.
(TT Jogász)
