Korzikától elég nehéz nem szomorúan hazaindulni. És nem elsősorban a négyórás kompozás utáni, nettó 10-12 órás autózás miatt (négy emberre, átszállással a repülőjegy most nem volt opció), bár az sem segít. Hanem mert tényleg annyira lenyűgöző ez a sziget.
Fotó: Depositphotos
Néhány éve a Korzika déli csücskétől látótávolságban lévő Szardínián jártunk, és az is tényleg nagyon szép, de Korzika rátesz erre még egy lapáttal. A fehérhomokos, türkizkék vizű strand hátterében tornyosuló hatalmas hegyek (Korzika legmagasabb pontja a 2706 méteres Monte Cinto, amelyen június végén még a pusztító hőhullám idején is lehetett havat látni – Szardínia elbújhat a maga 1834 méteres Puna La Marmorájával). A hűsítő, kristálytiszta vizű, vízeséseken át fürödhető méretű medencékbe csobogó, majd újra vízesésekben lezúduló hegyi patakok. A leghíresebb strandokon is a parttól már néhány méterre nyüzsgő halak. Reggelire igazi francia bagett és vaj, ebédre igazi olasz pizza. Lenyűgöző középkori városkák. Kalandparkok, kanyoning, hajókázás, búvárkodás, minden „aktív pihenés”, amit a dekadens Nyugat feltalált az elmúlt évtizedekben.Belátható tehát, hogy a korzikai franciák, francia korzikaiak (minden függetlenségi mozgalom ellenére olasz vagy korzikai – ez tulajdonképpen a régi genovai olaszhoz hasonlító nyelvjárás, némi franciás és egyéb ízzel keverve – szót helyiektől nem hallottunk) nem hagyhatják, hogy mindenki sírva hagyja el ezt a paradicsomot.
A teljes cikket laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják
