A rendezvény első napján, vasárnap inkább a családosok, vagyis a vendégek oldaláról érkeztek a látogatók, a hétfői nap volt a legerősebb látogatottság szempontjából, a kedd jóval szellősebb, lazább. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy a legtöbb szakmai látogatót vonzó programot – Chef Days címmel, amikor tíz nemzetközi sztárszakács adta egymásnak a mikrofont – a hét első napján tartották.
IRODAHÁZHEGYEK – NŐ A KÖZÉTKEZTETÉS SZEREPE
A látogatók nagy része helyből metrózott vagy autózott ki a Messe Wienre, mindössze a regisztráltak 7,7 százaléka érkezett máshonnét – elsősorban a szomszédos országokból – csehek, szlovákok –, és szerencsére sok Magyarországról érkezett szállodással, vendéglátóssal is találkoztunk a kiállítói forgatagban. A háromnapos rendezvény több fontos fókusztémája közül az egyik a közétkeztetés, amelynek szerepét sokan alábecsülik, pedig jelentősége – fő- leg a nagyobb városokban – egyre inkább meghatározó.
A MAGYAR KIÁLLÍTÓ ELÉGEDETT, AZ OLASZ TÖBBET VÁRT
Nemcsak a látogatók között szúrtunk ki hazai gasztronómiai szereplőket, hanem a standokon kiállítóként is találtunk honfitársakat. Például a Szigetközből érkezett Kaqun vizeseket, akik nem mesterséges eljárással dúsítják vizüket, és a természetnek köszönhetően igazi oxigénbombát jelentő, prémiumkategóriás termékükkel nagy sikert arattak. Más külföldről érkezett kiállítók azonban kicsit csalódottak voltak. Az az olasz nagykonyhai gépeket forgal- mazó például – Modular néven –, amely most először látogatott Bécsbe, és helyi eladót keresett termékére, azonban senki sem jelentkezett ilyen ajánlattal.
KÁVÉHÁZI HANGULAT ÉS HAMISÍTATLAN OSZTRÁK VENDÉGVÁRÁS
Keretprogramok színesítették a szakkiállítást, az egyik Hotelek és vendégvárás címmel folyamatos párbeszédet jelentett prof szállodás szakértők és ingatlancégek részvételével a HTL Lounge (Hotel, Tourism, Leisure) területén. A másik izgalmas programot pedig egy 500 nm2-nyi területen tartották, amelyet nem a tradicionális bécsi kávéházaknak megfelelően rendeztek be, hanem a designos újhullám vonalát követve jóval modernebben, és persze jobbnál jobb kávéféleségeket kóstolhatott itt meg bárki. Ugyanitt rendezték a baristabajnokságot is.
ITT (IS) KELL LENNI
A bécsi Hotel und Gastra a szakmai láto- gatók többsége nem vásárolni érkezett, hanem megismerni az új trendeket, rátalálni olyan termékekre, amelyek újdonságot jelentenek a piacon. Emellett azok a standbérlők jártak jól, akik nem úgy várták az üzletfeleket, mint a sült galambot, hanem előre időpontot egyeztetve fogadták lehetséges vagy meglévő partnereiket. Azonban nem egy olyan standot láttunk, ahol a „hogyan nem szabad egy kiállításon részt venni?” alapelvét alkalmazták: a stand legvégén a tulaj a telefonját nyomkodta vagy e-maileket bámult. Egy keletstájer snapszoshoz sem tértek be túl sokan, mégsem volt elégedetlen: ez itt Kelet-Ausztria legfontosabb szakmai rendezvénye, amelyre nem azért jön az ember, hogy eladja a termékét, hanem hogy jelen legyen a hazai piacon. Ráadásul itt találkozhat olyan ügyfelekkel, akik nem jönnek el a salzburgi nagyrendezvényre, mert számukra az túl messze van.
MOZART KÉT IMÁDOTT VÁROSA A MEGHATÁROZÓ
A bécsi kiállítás egyetlen pavilonja tágasan, elegánsan, szellősen volt berendezve, nem úgy a salzburgi nagytestvérnél, ahol az őszi rendezvényen a három óriási pavilon is túl szűknek bizonyul. Amott egymás sarkát tapossák a látogatók, új kiállítónak pedig csak kihalásos sorrendben engednek bebocsátást: aki jelentkezik, annak jó esetben tíz év múlva jut egy zsebkendőnyi hely, mert Horeca-témában továbbra is Mozart szülővárosáé, Salzburgé a főszerep, Bécs jelentősége azonban – úgy látjuk – egyre nő.