Nálunk, a Mátrai borvidéken idén is azt a trendet követjük, amely korábban már bevált: továbbra is a hagyományos, regionális magyar fajták termesztése, az ebből készült – elsősorban fehérborok a legkeresettebbek a vidékünkön. Ilyen a hárslevelű, a szürkebarát, a hungaricumként is jegyzett Irsai Olivér – ezeknek jósolom idén a legnagyobb sikert.

Idehaza egyre divatosabbak a magyar fajták, nemzetközi szinten már nem állítanám, hogy ugyanolyan rohamléptekkel terjednének és lennének keresettek a hazai szortimentek. Nálunk, Móron idén az ezerjónak jósolok igazán nagy sikert, hiszen ez a fő fajtánk, és tényleg olyan sokoldalúan színes és izgalmas, ahogy a neve is jelzi: lehet készíteni a szőlőjéből könnyed, divatos borokat és hordós érlelésű, nagy, testes tételeket is.

Ha az idei nyár is olyan meleg lesz, mint a tavalyi volt, akkor megint mindenki rozét kortyol a vendéglők teraszán és odahaza, a kertek, erkélyek árnyékában. Mivel összeségében a gyümölcsös, könnyedebb borok felé „lengett ki” az inga az elmúlt évben, ez a tendencia szerintem idén is megmarad. Nagy kedvencem –ráadásul készítjük is a balatonlellei pincénkben –, a gyöngyözőbor szintén egyre nagyobb teret hódíthat 2014-ben, és mivel nincs benne extrém magas cukortartalom, nemcsak hűsítve olt szomjat, hanem szinte maga az egészség.

A rozé „tombol” idén nyáron is, ebben nem lehet vita. És mivel ezzel a hazai borászok is tisztában vannak, egyre többen készítenek ilyen tételeket. A mi családi pincészetünkben pedig van egy „feketeló”, egy titkos tétel, amelynek nagy jövőt jósolok: ez egy hibrid fajta, a Pátria, amelyet a cserszegi fűszeres nemesítőjeként ismert egykori tanárom, dr. Bakonyi Károly tiszteletére készítettem olaszrizlingből és traminiből. Összesen 2,8 hektáron termesztik ezt a hibridet az országban – ebből két hektár az én szőlőm, így másutt nem nagyon kóstolható ez az érett, olaszrizlinges jegyeket viselő, testes, savas bor.

Nem hiszek a nemzetközi fajták mindent elsöprő hazai sikerében, sem abban, hogy folyton csak agyonbarrikolt, nagy borokat érdemes készíteni. Mert lehet majmolni a különböző nagy bortermelő országok szokásait, sikeres borait, csak éppen felesleges. Szerintem a termőterület tipikus jegyeit viselő, könnyen fogyasztható, kevésbé nagy tételeket kell készíteni, erre vágyik ma a hazai fogyasztó. És ami a fő: ne laboratóriumi körülmények közt, kísérletek eredményeként szülessen meg egy-egy tétel, hanem igazi fahordók mélyén, amelyekben pedig ne lakjon sokáig a nedű, hanem időben kerüljön a palackba és a pohárban a vendég elé.