Nem elég, hogy egyre kellemetlenebb a szabadban tartózkodni a sűrű páratartalom és a csökkenő hőmérséklet miatt, plusz lassan egész nap sötét van, a telet tovább mérgezi, hogy megállás nélkül gyógyszerreklámokkal van tele a tévé. Ráadásul ez az iparág okádja magából a legszemetebb reklámokat. Nincs sok kivétel, vagy csak alig. A gyógyszergyári kommunikációban a rossz ízlésnek és a gátlástalanságnak csak mély és mélyebb szintjei vannak, tisztelet persze a kivételnek.

Ha elég kitartóan merülünk az igénytelenség mocsarába, és csak egy pillanatra állunk meg integetni az advil ultrás lánynak, aki kipróbálta és tényleg hatott, akkor előbb-utóbb eljutunk az Algoflexhez. Ezen a ponton azért érdemes megállni, mert lentebb már csak ismeretlen eredetű, veszélyes dolgok vannak, itt pedig még látszik távolról a felszín fénye.

Az Algoflex-reklámok ugyanis következetesek. Lassan több éve kitartóan visznek egy kommunikációs és kivitelezési irányt. Semmiképpen nem készítenek igazi reklámfilmet a tévében vásárolt reklámblokkokba sem. A fájdalomcsillapító eladására az az ötlet, hogy a megjegyezhetetlen fejű embereket ábrázoló fotókat egy ügyes eljárással eltorzítják, és a narrátor közben mímelt hangon a fájdalom különböző típusairól beszél, majd jön a megoldás, az Algoflex, amely jó lázra és fájdalomra is, ezért a dobozt bemutató kép után következő arcok képei már nincsenek eltorzítva.

Ez a hirdetmény egyébként annyiban bevállalós, hogy mert dacolni a felülettel, megúszta a tévéreklámot forgatás és egyéb pazarló dolgok nélkül. Az egész gyártási költség mindennel együtt sem hiszem, hogy meghaladja a néhány százezer forintot, és talán még valamennyire működik is, csak kíméletlenül sokat kell nyomni. Az emberek megjegyzik ezeket a torz fejeket, és talán az ellenszer nevét is. Az ötlet kiterjeszthetősége is megvan, nyáron például már rajzos animációkat is fejlesztettek a stockfotók mellé, sőt a most futó lázcsillapítós reklámban már egészen apró mozdulatok is vannak, a lány megfogja a rajzolt hőmérőt, a fiú pedig összehúzza a vállait a vacogás miatt.
 

Az Algoflex utóbbi kétéves reklámtevékenysége pontosan megmutatja, hogyan gondolkodik a gyógyszeripar nagy része a kommunikációról. Elkülönítek egy hatalmas összeget tévére, aztán minden mindegy alapon valakik valahogy összefércelnek valami képsort. Tehát a végtelen cikiséggel kürtölik tele a világot, ami azért furcsa, mert az igénytelenséget inkább rejtegetni szokták. Két esetben nem: ha ezzel valamit üzenni szeretnének a világnak, vagy ha nem veszik észre. Az Algoflex esetében egyik rosszabb, mint a másik. Még véletlenül se jusson eszébe senkinek azzal védekezni, hogy a célcsoport ezt szereti, vagy a film megsokszorozza az eladásokat, mert ez nem mentség az igénytelenségre. 

Az emberek éppen eléggé szomorúak, hogy 2007  februárja óta a szintén a Sanofi-Aventis/Chinoin által gyártott helyi márka, az Algopyrin beszerzése megbonyolódott. Ezt a csalódást és a pótlékként kínált Algoflexet csak valami egészen finom, simogató reklámmunkával lehetne tompítani. Ehelyett ez a viszonylag jómódú gyógyszeróriás oltári nagy fityiszt mutat a közösségnek.

Értékelés: 1