Ebben az értékben mindent részterületet beleszámítanak (a közlekedést, a szállás, transzferek és egyéb a kapcsolódó földi szolgáltatásokat), ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ennek közel 90%-át a légiközlekedés adja.

Ebből következik, hogy ha zöldíteni szeretnénk a turizmust, akkor elsősorban a repüléssel kell kezdeni valamit. Korábbi becslések szerint a légiközlekedésen belül az üzleti célú utazások arányát kb. 20%-ra tették, de újabb kifinomultabb mérések szerint ez a szám valószínűleg jóval magasabb.

Egy üzleti utazás karbonlábnyoma logikusan végiggondolva magasabb lehet, mint egy szabadidős utazóé. Például egy légi utas karbonlábnyomát meghatározza, hogy mennyi helyet foglal a repülőgépen, és egy ülés a business classon nyilvánvalóan nagyobb helyet igényel, mint a turistaosztályon.

Az üzleti utazóknak a karbonlábnyoma az arányaiban nagyobb annál, mint ahányan vannak, szemben a szabadidős utazókkal. Ebből következően az üzleti utazók az utazási szokásainak megváltoztatásával nagyobb hatást is lehet elérni, amelyek a fenntarthatóság irányába mutatnak.

Egyik lehetőségként jogosan merülhet fel az utazások számának a csökkentése. Közismert, hogy a covid-járvány után is velünk maradtak az online megbeszélések, amik érezhetően csökkentik az üzleti utazás volumenét. Egyre inkább teret nyernek a repüléshez képest az alternatív közlekedési eszközök.

Rövid távon mindenképpen meg kell említeni a vonatot, mint a légiközlekedés alternatíváját. Egy utasra levetítve repülővel utazva tízszer annyi CO2 kerül a levegőbe, mint vasúti közlekedés esetén, ráadásul a vonat általában jóval olcsóbb is. Ha pedig mindenképpen légiközlekedéssel utazunk, akkor nem mindegy, hogy mennyire új repülőgépet választunk.

Mivel a gépek a le- és felszállásnál okozzák a legnagyobb környezetszennyezést, ezért az is sokat számít, hogy egy adott úti célra átszállással vagy átszállás nélkül repülünk el.

Elolvasom a teljes cikket, meghallgatom a podcastot >>