Ismail ibn Hammad al-Jawhari az arab nyelvészet tudósa volt, mégis halálát a repülés okozta – a 11. században. Al-Jawhari Farabban (a mai dél-kazahsztáni Otrarban) született. Nishapurban (ma Irán) telepedett le, ott írta fő művét, a Taj al-Lugha wa Sihah al-Arabiya (A nyelv koronája és a helyes arab) szótárat, amely mintegy 40 000 szócikket tartalmaz. Az nem ismert pontosan, mi késztette arra, hogy felhagyjon tudósi munkájával és repülni próbáljon. Sokak szerint a 9. században Córdobában élt Ibn Firnas kísérletét akarta megismételni, aki állítólag egy córdobai toronyból kiugorva, s ruháját széttárva - mások szerint valamiféle szárnyakat erősítve testére - rövid ideig vitorlázva repült a levegőben, mielőtt a földre esett volna. Hátát ugyan alaposan beverte, de nem történt nagyobb baja. Nem járt azonban ilyen szerencsésen a tudós nyelvész.

Al-Jawhari valamikor 1003-ban vagy 1010-ben fából fabrikált két szárnyat magának. Mielőtt felmászott egy nishapuri mecset tornyába, hogy onnan kiugorva repüljön, azt mondta a bámészkodóknak: “Ó emberek, még senki nem próbálta megtenni azt, amit én most megteszek. Repülni fogok. A legfontosabb dolog a világon a repülés. És én most megteszem”. Kiugrott a toronyból – és halálra zúzta magát.

Rakéták a szék alatt

Egy bizonyos Van Hu egyenesen az űrrepülésről álmodott már a 15. században. A források szerint egy széket készíttetett magának, amelyre 47 rakétát erősítettek. Innentől a híradások eltérnek egymástól, van, amelyik úgy tudja, hogy az égbe szállt, amikor meggyújtották a rakétákat, mások szerint hatalmas robbanás történt, és amikor elült a por, a kínai a székével együtt eltűnt. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a kísérlet során Van Hu eltűnt és többé senki nem látta.

William Nelsont mindenki ígéretes tehetségnek tartotta. A fiatal mérnök a General Electric alkalmazottjaként 24 évesen a kerékpározást akarta forradalmasítani. Egy bicikli vázára motort szerelt, hogy gyorsabbá és főleg kevésbé fáradságossá tegye a kerékpár meghajtását. Találmányát 1903-ban próbálta ki, apósa házának közelében egy dombról gurult le motoros biciklijével, ám felbukott és szörnyet halt.

Aurel Vlaicu az erdélyi Bencencen született 1882-ben. Mérnöki tanulmányait Budapesten és Münchenben folytatta. A rüsselsheimi Opel-művekben dolgozott mérnökként, de a repülés misztériuma őt is megkísértette. A 20. század legelején visszaköltözött Bencencre, ahol megépített egy vitorlázó repülőgépet, amellyel több sikeres repülést is végrehajtott. 1909 őszén Bukarestbe költözött és elkezdte első repülőgépének, a Vlaicu I-nek az építését. 1911-ben megépítette a Vlaicu II-t, amellyel 1912-ben két érmet nyert az ausztriai Aspernben rendezett repülőtalálkozón. A visszaúton Erdély-szerte bemutató repüléseket tartott. Aradon, Gyulafehérváron, Szelistyén, Marosvásárhelyen, Versecen, Hátszegen bámulta meg az érdeklődők hada.

Az 1912-1913-as balkán háborúban felderítő repüléseket végzett. 1913-ban a Vlaicu II-vel a Kárpátokat próbálta átrepülni, amikor lezuhant és meghalt. Története azonban itt még nem ért véget. Halálakor a kétüléses Vlaicu III már majdnem elkészült, a gép építését barátai, Magnani és Silișteanu fejezték be és 1914-ben több kísérleti repülést hajtottak végre vele. Amikor 1916-ban Románia az antant oldalán belépett az I. világháborúba, a németek megszállták Bukarestet, és a Vlaicu III-at elszállították Németországba. A gépet 1942-ben Berlinben egy repülőgép-kiállításon látták utoljára. Sorsáról azóta semmit nem tudni.

Repülővonat

Valerian Abakovszkij, a fiatalon lett mérnök, a bolsevikok sofőre egyéb találmányai mellett gyilkosával, a repülővonattal vált híressé. 1921-ben 26 évesen meg akarta oldani, hogy a pártvezérek minél gyorsabban eljussanak egyik városból a másikba, ezért sínautóra szerelt repülőgépmotort. A Moszkvából Tulába megtett próbaút sikeres volt, ám a visszaúton a repülővonat kisiklott és a rajta utazók Abakovszkijjal együtt meghaltak.

Az első vérbankot Alexander Bogdanov találta ki és hozta létre Moszkvában. Ötvenes éveiben vérátömlesztéssel próbálta az örök fiatalság kulcsát megtalálni. Miután 11 vérátömlesztést végzett magán, kijelentette, hogy a látása javult, a hajhullása megállt, ám a nem megfelelően vizsgált vérkészítmények maláriával és tuberkulózissal fertőzték meg 1928-ban, és 55 évesen rövid időn belül meghalt.

Thomas Midgley a General Motors alkalmazottjaként a korai autómotorok „kopogásának” megszüntetésére találta ki, hogy a benzinhez adalékanyagot kell adni. 1921-ben ólom-tetraetilt adott a benzinhez, így a motor simábban és csendesebben járt. Ám az ólom használata során kollégái és saját maga is többször ólommérgezést szenvedett. Végül, hogy lecsendesítse a kétkedőket, egy sajtótájékoztatón hosszan szívta be ólmozott benzine gőzét, demonstrálva, hogy nem lesz tőle beteg. Valójában hónapokon át kellett kúrálni az akkor szerzett ólommérgezését, halálát mégsem ez a találmánya okozta. Miután megoldotta a kompresszoros hűtőkben a hűtőfolyadék problémáját (az addig alkalmazott kén-dioxid mérgező volt) a halogénezett szénhidrogén, a freon-12 alkalmazásával (ezt mára betiltották, mivel nagy mértékben pusztítja a Föld ózonrétegét), 1940-ben 51 évesen gyermekbénulásban betegedett meg és lebénult. Az ágyhoz kötött feltaláló bonyolult csigarendszerrel akarta megoldani, hogy segítség nélkül tudjon ő és számtalan sorstársa az ágyból a székbe átülni. Ám a csigarendszer kipróbálása során belegabalyodott a kötelekbe és 55 évesen megfulladt.

Vándorló koporsó

Horace Hunley találmányát Vándorló koporsónak nevezték el, mivel nagyon sok embert megölt, mégis ez volt az első tengeralattjáró, amely végzett egy ellenséges hajóval. Az amerikai polgárháborúban Hunley az északiak Charleston köré vont tengeri blokádját akarta megtörni. Hajójában a nagy hajócsavart nyolc ember hajtotta. A kormányos a vezénylő-toronyban ült. Az orrból puskaportöltetű rúdtorpedó nyúlt ki.

A feltalálójáról Hunleynek elnevezett tengeralattjáró1863-as próbaútján felborult és heten meghaltak, a hajót azonban kiemelték, majd a Cooper-folyón próbálták ki, ekkor már Hunley is rajta volt, de ismét elsüllyedt. Ezúttal mindenki meghalt. A hajót azonban megint kiemelték, de az újabb kísérlet alkalmával negyedszer is elsüllyedt. Ekkor heten haltak meg. A Vándorló koporsót ismét kiemelték, sőt támadásra indult. 1864 februárjában sikerült egy korvett alá jutnia, s éppen a lőszerkamrájánál léket robbantott rajta, de a süllyedő korvett magával rántotta.

Franz Reichelt, osztrák-francia szabó a hordható ejtőernyőt találta fel. 1912-ben Párizsban próbálta ki, s bár találmánya nem terjedt el, a férfi világhírű lett, mivel találmánya kipróbálásáról filmfelvétel is készült. A 33 éves Reichel az Eiffel-toronyból ugrott – 60 centiméter mélyen fúródott a földbe.