Minden látogatónak az időutazás jut eszébe, amikor belép a halhatatlan szerző ikonikus szülőházába.
Ne reneszánsz palotát képzeljünk el, inkább egy puritán enteriőrt, amely persze a középkorban úri pompát jelentett, annak ellenére, hogy Shakespeare apjának „csak” kesztyűkészítő műhelye volt.
Viszont ez akkoriban nagyon keresett és rangos szakma volt, kesztyű nélkül alig jártak a polgárok legfeljebb a pórnép.
Fotó: Depositphotos
Eleve hihetetlen élmény olyan bútorok között sétálni, ahol a zseni lakott. Az író gyönyörű, kézzel faragott székébe mindenki szívesen beleülne, de megérinteni ezeket a felbecsülhetetlen értékű tárgyakat természetesen nem szabad.
A hálószoba érdekessége a rekonstruált szövettapéta. Eredeti az étkező is, és korhű a terítési stílus, a fehér vastag vászonabrosszal és óntálakkal. Akkor még nem porcelánnal terítettek, Kína nagyon messze volt.
Nem különösebben impozáns a belmagasság, egyrészt mert akkor a férfiak se nőttek 180 centisre, másrészt a magas tereket nehéz volt befűteni.
A szobák is tudnának mesélni, hiszen a kőpadlót itt Shakespeare mellett a későbbi évszázadokban John Keats, Charles Dickens és Walter Scott is taposta.
A teljes írást laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.
