A valamivel több, mint két és félórás autóút végén érkezünk meg a városba. Miután a napsütésben megmozgatjuk elzsibbadt tagjainkat, a parkolóból egy rövid sétát követően máris a Fő téren sétálunk. A tér még mindig őrzi a régi évszázadok hangulatát. Impozáns szökőkút uralja a teret, amelyet színes reneszánsz és barokk stílusú épületek kereteznek. Ebédünket is itt fogyasztjuk el, a tér végében található KÚT étteremben. Belépve a háromszáz éves épület ódon falai közé a régi és a modern találkozása fogad, és már a leves meglátva biztosak vagyunk benne, hogy a konyha kínálata éppen olyan különleges és ízletes, mint az étterem maga.

Időutazás a Vízi Vár falai között  - egy kis konyakkal

Elköltve ebédünket, alig tizenöt perc autózás után megérkezünk Hronsekbe, azaz Garamszegre, amely faszerkezetes templomáról és az itt található Vízi Várról híres. A „Vodny Hrad” a viharos évszázadokat túlélve áll a falu végén. Egykori pompája az elmúlt évek alatt megkopott - és ahogyan néhány órával később a fotók beszámolói alapján magunk is látjuk majd - mondhatni erősen kikezdte az idő és a történelem vasfoga. Néhány évvel ezelőtt azonban új gazdái rengeteg időt, energiát és pénzt áldoztak a megmentésére és a gondoskodó kezek között a romhalmaz csodálatos átalakuláson ment keresztül.

A várudvarba belépve szinte várjuk, hogy mikor lépnek elő a reneszánsz ruhákat viselő régi korok lakói, belépve az épület hatalmas fa kapuján pedig páratlan látvány fogad.A gótikus és reneszánsz elemeket is felvonultató vár egyébként Garamszeg legrégebbi épülete, és eredetileg erődként szolgált. Kezdetben a Géczy család tulajdonában volt, majd több más nemesi család is birtokolta a kastélyt. A Rákóczi-szabadságharc idején pénzérméket vertek itt, amelyekből még ma is fellelhető néhány, míg a mai pincék helyét börtönnek használták. A vár eredetileg egy négytornyos védőfalból és egy vizesárokból álló, és a török ​​hódítások elleni védekezésképpen építették, amelyet felvonóhídon lehetett megközelíteni. Napjainkban a kastély legnagyobb kincsei közé tartoznak a különböző helyiségekben a felújítás során előbukkanó falfestmények, és a 14. század második feléből származó kémény, de a figyelmes szem számtalan helyen észreveheti a régi idők nyomát.

A várban időzve nem tudjuk elengedni az érzést, hogy mi mindenről tudnának mesélni ezek a vastag kőfalak. Mint kiderül, számos legenda kötődik a várhoz. Az egyik szerint például itt időzött egy darabig az egyik legtragikusabb sorsú történelmi nőalak, a lőcsei fehér asszony. Korponayné Géczy Julianna neve az árulással forrt össze: a történet szerint szerelmes lett az ellenséges császári hadsereg parancsnokába, ellopta a városkapu kulcsait a részeg polgármestertől, és szerelemből elárulta városát, Lőcsét.

Mielőtt mozgalmas első napunk estéjén középkori szobánkban álomra hajtanánk fejünket, még vár ránk egy izgalmasnak ígérkező program. A pincébe leérve a sötét falak között egy asztalon többféle méretű és formájú konyakospohár várakozik… Hamarosan szemtanúi lehetünk egy igazi szlovák különlegességnek, a konyakkóstolással egybekötött látványos produkciónak, amely során még a poharak is táncra perdültek. Közben egy parádés előadás során megismerkedünk a szlovák konyakkészítés és fogyasztás néhány izgalmas részletével.

Bánya, lépcső a mennybe és egy ötszázéves orgona

Másnap Besztercebánya látnivalóinak felfedezésére indulunk. A Fő téren a városi kisvonat várja, hogy felszálljunk rá, hogy aztán utcáról utcára végig kalauzoljon bennünket a város történetén és nevezetességein. A túrát követően a Thurzó-Fugger élménykiállításon megismerjük a helyi bányászat és Besztercebánya történetét. Egy klassz interaktív előadás során újból időutazásra indulunk és megnézhetjük, hogyan nézett ki a „rézváros” és hogyan zajlott egykoron a rézfeldolgozás. Megtudtuk, hogy az itteni rézbánya nem csak azért volt egyedülálló, mert Szlovákia területén a leghosszabban működő gyár volt, hanem azért is, mert annak idején itt összpontosult a világ rézkereskedelmének 80%-a, Egykori olvasztókemencéjének falai még a mai napig állnak.

Ebből a cseppet sem tipikus múzeumból kilépve a Vörös Rák sörözőbe tartunk, amelynek szintén évszázadokra visszanyúló története van. Besztercebánya legidősebb sörözője 1938-ban szállodává alakult át, majd a háború után bezárásra kényszerült. Jelenleg családi vállalkozásként üzemel, 2015-től a tulajdonosok saját sört főznek, amelyeket kötelező végig kóstolni – ha már itt vagyunk, ugyebár…

Miután ebédre elfogyasztottuk a szlovák lángosunkat a közeli Úrvölgybe, szlovák nevén Špania Dolinába indulunk. A parkolóból kisétálva hősiesen megmásszuk mind a 162 lépcsőfokot, amelynek tetején a megérdemelt jutalom vár minket. A kora gótikus templomba belépve egy ötszáz éves orgona hangja fogad. Jó fél órán át elidőzünk itt, közben hallgatjuk az orgonista játékát, aki két zenemű között még érdekes tényeket is mesél a hangszer történetéből. És milyen jó, hogy kipihentük magunkat és feltöltekeztünk a barokk zenével, mert hamarosan végig járjuk a régi bányaalagutat előbb oda, majd egy kis erdei séta után vissza is.

Zarándokút és még több legenda

Másnap a kilencedik szezonját kezdő Szent Borbála (Barborská cesta) zarándokút egy részét járjuk be és részt veszünk a Ostra Lúkán található zarándokszállás megnyitóján. A Szt. Borbála út az egykori bányavárosokat, Besztercebányát, Körmöcbányát, Selmecbányát és Zólyomot köti össze, amelyet végigjárva egyedülálló történelmi és földrajzi látnivalókat ismerhetünk meg. Ám nem csak az új zarándokszállást nézzük meg, hanem megállunk a Vízkereszt templom romjainál is, amely a fennmaradt feljegyzések szerint 1745-ben égett le.

Valamivel később ismét legendák nyomába eredünk, Csejte falujának egyik épülete ugyanis izgalmas történeteket tud mesélni. A falu központjában áll a rekonstruált kastély, amelynek építtetője 1677-ben a horvát származású magyar gróf Draskovics Miklós azaz Mikola Draškovič volt.  A Draskovics kastély évek óta turisták ezreit vonzza, ami nem csoda, hiszen itt élt a híres - bocsánat, hírhedt - és vérszomjas Bátori grófnő. Az épület ma már felújított állapotban látogatható, és nagyon nem érdemes kihagyni. A kegyetlenségéről ismert Báthori Erzsébet grófnő e kastély falai között halt meg… ám sírját a mai napig nem lelték meg.  

Utunk során vadregényes tájakon jártunk és betekintést kaptunk a régió történetébe. Izgalmas volt egymás mellett látni és megtapasztalni a régit és az újat, és azt az értékes tevékenységet, ahogyan megpróbálják megmenteni és napjaink számára is izgalmassá tenni a régmúlt értékeit. Kevés volt ez a néhány nap…