Stephanus nevét egy falfelirat alapján azonosították. Az ásatás látogatói úgy tekinthetik meg az emeletes kelmetszitítót, ahogyan valószínűleg az ókori ügyfelek is látták a 79-es vulkánkitörés előtt.
A műhelybe visszakerültek az ott talált tárgyak, amelyeket eddig az ásatások múzeumában őriztek: elsősorban azok a tányérok, kancsók, tálak, amelyek a konyha falán lógtak vagy a kőből emelt konyhai pulton sorakoztak. A vasból készült, hússütésre használt grillező is visszakerült eredeti helyére.
A ruhatisztítás jövedelmező kereskedelmi tevékenységnek számított: a ruhák tökéletes tisztításához vizet, agyagot és emberi vizeletet is használtak, amelyet a köztéri mellékhelységekben gyűjtöttek össze.
Stephanus ványolóját 1912 és 1914 között ásták ki. Az ott talált berendezési tárgyak elhelyezését az 1916-ban készült felvételek alapján ismerik.
A pompeji régészeti területen egymás után nyílnak meg a restaurált épületek, amelyekbe az eredeti tárgyakat, bútorokat is visszahelyezik. Ha nagy értékű a lelet, a másolatával helyettesítik.
Forrás: MTI
