Az 1500 áldozatot követelő katasztrófát a mai napig a leghíresebb hajószerencsétlenségként emlegetik, annak ellenére, hogy mind az áldozatok számát, mind a hajó méretét tekintve történek nagyobb balesetek az elmúlt évszázadban (és előtte is). A hatalmas ismertségnek köszönhetően a balesetről, illetve magáról a Titanicról is rengeteg tévhit, sőt, összeesküvés-elmélet látott napvilágot. Íme a legizgalmasabbak.
A Titanic sebessége
A Titanic sebességével kapcsolatban terjedő népszerű tévhitekből mindjárt két típus is létezik. Az első a klasszikus változat, amely szerint a Titanic azért haladt olyan gyorsan a katasztrófa éjszakáján (mintegy 21,5 csomóval), mert meg akarta dönteni a leggyorsabb Atlanti-átkelés rekordját. Ez természetesen nem igaz, a Titanic egyszerűen nem is lett volna képes erre.
A rekordot 1912-ben már három éve a nagy rivális brit hajótársaság, a Cunard Line négykéményes óceánjárója, a Mauretania tartotta, több mint 26 csomóval. A Titanic elméleti maximális sebessége ennél jóval kevesebb, 24 csomó körüli volt, az utazósebessége pedig még inkább elmaradt a Mauretania egyébként hihetetlennek számító értékétől. A Titanicot jóval nagyobbnak építették, 46 ezer lóerős összteljesítményű gépei (két darab dugattyús gőzgép, illetve egy gőzturbina) pedig mintegy 30 ezer lóerővel kisebb teljesítményt tudtak csak leadni, mint a Mauretania gőzturbinái. Érdekesség, hogy a sebességrekordos tévhitet sokan az 1997-es Cameron-féle Titanic-filmnek tulajdonítják, pedig abban csak az hangzik el, hogy a Titanic testvérhajójának, az Olympicnak a rekordját szerették volna megdönteni.
A másik típus éppen a fenti tévhit cáfolatának az „elharapódzásából” keletkezett; eszerint a Titanic lassú hajó volt, ami viszont szintén nem igaz. A 21-22 csomós utazósebesség a 10-es évek elején kifejezetten jónak számított, sőt, igazából még a 20-as évek közepén-végén, az igazi nagy hajóépítési verseny beindulásakor sem volt rossz teljesítmény.
Nem lett volna akkora a katasztrófa, ha…
Kevesen vannak, akik ne tudnák, hogy a Titanic katasztrófájának a súlyosságában a mentőcsónakok hiánya is szerepet játszott. Az a tény is közismert, hogy a Titanic (és az Olympic) még túl is teljesítette a Brit Kereskedelmi Kamara előírását, amely a 10 ezer tonnás vízkiszorítást meghaladó hajóknak minimum 16 mentőcsónakot írt elő. A Titanicon – amely ennél több mint ötször nehezebb, 52 ezer tonnás volt – 16 csónak és 4 összecsukható tutaj állt rendelkezésre, azaz bőven megfelelt az előírásoknak.
Az Olympic-osztályú óceánjárók első két tagján (ide tartozott a Titanic is) úgynevezett Welin-típusú daruk voltak elhelyezve, amelyek elméletileg több sor csónakot is képesek voltak a vízre tenni (erre azonban itt nem volt szükség, mert a Titanicon csak egy csónak tartozott minden daruhoz). Viszont nem voltak képesek egyszerre több csónakkal elboldogulni, azaz ha a Titanicon több csónak lett volna, akkor sokkal több idő is kellett volna ahhoz, hogy mindet vízre bocsássák. Tekintve, hogy süllyedéskor az utolsó csónakot pár perccel a hajó elmerülése előtt sikerült csak elindítani (a „B” jelű összecsukható tutajt, amelyet ráadásul felfordítva került vízre), egyszerűen nem lett volna idő több csónakra a meglévő darurendszer mellett.
A süllyedéssel kapcsolatos másik sokat vitatott tény a közelben horgonyzó Leyland-gőzhajó, a Californian jelenléte, amely sokak szerint megmenthette volna a Titanic utasait, ha a távírót bekapcsolva hagyják éjszakára. Pedig valószínűleg a Californian se tudott volna mit tenni.
Az első vészjelzést negyed 1-kor adták le (35 perccel a jégheggyel való ütközés után). Ha a Californian azonnal elindult volna, akkor is csak negyed 2-re ért volna a Titanichoz (kb. 10 tengeri mérföldre, azaz 18 km-re volt, és a gépeit leállították éjszakára). Ezzel azonban még nem mentette volna meg az utasokat. Ahhoz előbb oda kellett volna evezni a Californianhoz, kiszállni a csónakokból, a csónakokat újra vízre tenni, majd visszaevezni a Titanichoz, ott újra felhúzni, és újabb utasokat felvenni. Mindezt úgy, hogy sok helyen még az első csoportnyi utast sem szállították be a csónakokba, ráadásul a Titanic dőlése egy idő után lehetetlenné tette volna, hogy újra felhúzzák a csónakokat.
Ha a Californian odaér, akkor az „első sorból” nézhette volna végig a Titanic pusztulását. Akik ugyanis a vízbe estek, így sem jutottak volna el a mentőhajóig, ugyanis a becslések szerint -1 fokos vízben néhány perc alatt kihűltek. A Californian valószínűleg csak annyit tudott volna segíteni, hogy hamarabb tudta volna felvenni a csónakokban ülő túlélőket. A Titanic belsejében rekedt több száz utassal és a gépházban dolgozókkal (akik közül sokan valószínűleg már a katasztrófa első órájában halottak voltak) végképp nem tudott volna mit kezdeni az odaérő segítség sem.
William Murdoch halála
A gyilkos első tiszt története valószínűleg nem igaz. Több túlélő – köztük Charles Lightoller másodtiszt, a legmagasabb rangú túlélő – is egybehangzóan állította: Murdoch az utolsó pillanatig küzdött, hogy az egyik csónakot (az „A” jelű tutajt) vízre lehessen bocsátani. Amikor azonban a parancsnoki híd víz alá került, a fedélzeten keresztülcsapó hullámok elkaszálták az ott tartózkodókat, köztük Murdochot is, akit ezután senki nem látott többé.
A Cameron-film egy másik vitatott jelenete, amelyikben az egyik szereplő lefizeti Murdochot, hogy beszállhasson egy csónakba – ez szintén egy ismert Titanicos legenda. Az egyik első osztályú utast, Sir Cosmo Duff-Gordont vádolták meg többen azzal, hogy lefizette a csónakban ülő személyzetet, ne forduljanak vissza újabb utasokat felvenni (ő ült a hírhedt „12 személyes” csónakban). Egyesek szerint Duff-Gordon Murdochot is lefizette, hogy férfi létére beszállhasson a csónakba a feleségéhez; a bíróság azonban nem találta bűnösnek.
Természetesen rengeteg tévhit és összeesküvés-elmélet létezik még a Titanic-katasztrófával kapcsolatban. Ezek is mutatják, hogy a 103 éve történt katasztrófa emléke semmit sem halványult az emberek emlékezetében.
Forrás: GyártásTrend