Az összesített statisztikák szerint tavaly Szingapúrba, Indonéziába, Malajziába, a Fülöp-szigetekre, Thaiföldre és Vietnámba összesen 128 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke érkezett, amely rekordösszegnek számít, és – 2013-hoz hasonlóan – meghaladja a közvetlen befektések formájában Kínába érkezett 119,56 milliárd dolláros összeget.

A régió feltörekvő gazdaságaiba áramló befektetések átlagban is kétszámjegyű növekedést mutattak, a Fülöp-szigetek esetén például éves összevetésben 66 százalékos, Indonéziában 12 százalékos a növekedés, míg a kínai befektetések mindössze 1,7 százalékkal emelkedtek. Az ország így is a legtöbb külföldi tőkét vonzotta az egész világon, némiképp az Egyesült Államokat is lekörözte, ahová 117,6 milliárd dollárnyi tőke érkezett tavaly – derül  ki a statisztikákból.     

A Kínába irányuló befektetések növekedési ütemének lassulása természetes folyamat és számos oka van – írta Dan Harris Kínára és az ide irányuló befektetésekre specializálódott nemzetközi jogász. Harris igaznak tartja a nyugati sajtóban gyakran hangoztatott állítást, miszerint a Kínában befektető külföldi vállalatok aranykora már leáldozott, ugyanakkor ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy ne lehetne továbbra is jövedelmező befektetéseket eszközölni. Kína gazdasági szerkezetátalakítása és a gazdasági növekedés ezzel járó lassulása egyértelműen csökkenti az ország vonzerejét, emellett a külföldi cégek működési környezete – a megnövekedett verseny, a regisztrációs, jogi és adózási kötelezettségek, a növekvő bérek és nyersanyagköltségek – is ezt a trendet erősíti – sorolja Harris. A Kínába igyekvő beruházóknak el kell fogadniuk, hogy a mind érettebbé váló piacon és jogi környezetben a befektetés sem olcsó, sem gyors, sem könnyű nem lesz – véli a szakértő.

Harris véleményét osztja Marcus Lee, a Hampton Court befektetési bank Kínáért és Délkelet-Ázsiáért felelős közgazdásza is. A térség feltörekvő gazdaságai viszonylagos olcsóságuk, dinamikájuk, a rendelkezésre álló bőséges és megfizethető munkaerő-kínálatuk miatt elsősorban a feldolgozóiparban aktív vállalatok számára kínálnak a kínainál kedvezőbb adottságokat. Az infrastruktúra, a képzett, idegen nyelveken is folyékonyan kommunikáló munkások hiánya ugyanakkor a magasabb hozzáadott értékeket termelő iparágakban már megmutatkozik, ezért a tömeges kivándorlás Kínából továbbra sem valószínű – mondta Lee az MTI-nek. A cégeknek sokkal inkább az új gazdasági realitásokhoz kell alkalmazkodniuk, és csak hosszú távú elköteleződéssel váltani, a növekvő és mind gazdagodó kínai középosztály ugyanis továbbra is jelentős fogyasztói bázist jelent a legtöbb iparágban.