A buszosok gyakorlatilag mindenből kimaradtak: se jól kihasználható támogatást, se érdemi kedvezményeket nem kapott a szektor. Márciusban és áprilisban – és azóta is számos alkalommal – a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) és a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete (NiT Hungary) közösen próbált az államigazgatásban dolgozókkal párbeszédet kialakítani a személyszállító autóbuszos vállalkozások támogatása érdekében – sikertelenül.

Pencz Zoltán szerint nem is biztos, hogy számíthat az alágazat a kormányzat beavatkozására, hiszen az állam akár ellenérdekelt félnek is tekinthető – amikor elindulnak az utazások, a vadonatúj buszokba jelenleg is beruházó Volánbusz lecsaphat a munkák egy részére. Közben pedig elpusztul egy egész KKV szektor, olyan szereplőkkel, akik az elmúlt évtizedekben százmilliókat fektettek abba, hogy felépítsék a rendkívül színvonalas szolgáltatásaikat.

„Volt egy Facebook kampányunk videóval (ennek nézettsége a youtube-on -a cikk megírásakor- közel tizennyolcezernél jár), képekkel próbáltuk bemutatni a helyzetünket, kitérve arra is, hogy mi lesz az érintett családokkal. Sok megtekintést és megosztást értünk el, de ezen kívül sajnos nem hozott változást”– mondja Pencz Zoltán.

{youtube|id=xa1XYo2Ryuo}

Üzemanyagot nem kell fizetni, az kétségtelen

„A Széchényi Turisztikai Kártya fél százalék kamatozású hitele még nem jelenti a túlélést” – tartja a szakember. Megoldás lehetne például, hogy azokat a járműveket, amelyek kisebb terhelést jelentenek a környezetre, olyan munkákra vennének igénybe, amelyeket jelenleg alacsonyabb környezetvédelmi norma-besorolásba tartozó autóbuszokkal végeznek. Ugyanis minél újabb a busz, annál nagyobb az amortizáció, illetve annál nagyobb a veszteség. Ez pedig akkor is van, ha a jármű áll. Egy 70 millió forintos eszköznek naponta 20-23 ezer forint az értékcsökkenése. „Nekem van 14 buszom, minden reggel úgy kelek fel, hogy nyújtózom egyet és arra gondolok, »ma is buktam háromszázezer forintot«”- mondja Pencz Zoltán. Ezen túl további költségekkel is számolnia kell a buszos vállalatoknak. Ezek a következők:

• Iparűzési adó
• Piacfelügyeleti díj – az öt busznál kisebb cégeknél ezt elengedték, ugyanakkor erre általánosan szükség lenne, hiszen jelenleg nincs piac, amelyet felügyelhetne az autóbuszos hatóság, és amely bevételhez juttatná a vállalkozásokat.
• Telephely bérleti díj
• Járulékok – akkor is kell néhány ember egy vállalkozás üzemeltetéséhez, ha a cég járművei állnak. Például adóbevallást továbbra is kell készíteni, tehát a könyvelő bérét ki kell fizetni, de a járművek felügyelete, karbantartása sem maradhat el.
• Artisjus díj – szerzői jogdíjat fizetnek az álló autóbuszok után, ahova nemcsak utas, de még sofőr sem teszi be a lábát.
• Műszaki vizsga díja - a jármű műszaki vizsgája akkor is csak egy évig érvényes, ha azt a forgalomból kivonták, tehát az év leteltével újra kell vizsgáztatni.
• Casco
• Kötelező felelősségbiztosítás
• Súlyadó

Tény, hogy a kgfb és a súlyadó megfizetése elmarad, ha a járművet kivonták a forgalomból, de a casco díja – főleg a lízingelt eszköz esetén – továbbra is fennáll, hiszen álló helyzetben is történhet a busszal káresemény. Egy 49 személyes autóbusznak a casco biztosítása másfél millió forint körül van.

„Így, a nyolcadik hónap után már nincs kedvem mosolyogni sem, pedig nevetséges, hogy álló autóbuszok után, nulla bevétel mellett fizetjük a díjat, amiért felügyelnek minket, vagy a jogdíjat, mert békeidőben zene szólna a járműveinken”- summázza a vállalkozó.

A szektor maradandó károsodást szenved

A buszosok és az egész turizmus helyzete a várakozások szerint nem oldódik meg rövid időn belül, 2021 közepére talán van esély a javulásra. Addig nincsenek megrendelések: nincsenek iskoláscsoportok, nincsen kiutazó turizmus, nem jönnek hozzánk a távol-keleti és tengeren túli utasok, ahogy a hajós csoportok, a vállalati-kirándulásokés a rendezvényekhez, konferenciákhoz kapcsolódó buszos megrendelések is elmaradtak.

Ez nem csak a jelenben óriási baj: ha ugyanis a buszos cégek fele tönkremegy, akkor a túlélő másik fél nem szolgálja majd ki az újraéledő piaci igényeket. De legalábbis nem magyarok lesznek a nyertesek: a cégek egy része egész Európában utaztat, így kétségtelen, hogy a munkák jelentős részét a tőkeerős piaci versenytárs osztrák vállalatok, a szlovák állam által segített szlovák buszos cégek vagy a szlovén, a horvát, a cseh, a lengyel, a román fuvarozók veszik át. „Ezt meg kellene akadályozni, ha másért nem, a várható nemzetgazdasági veszteségek elkerülése érdekében. Ne feledjük, hogy az idegenforgalom több mint 10 százalékkal járul hozzá a magyar GDP-hez, és ebben szerepe van az autóbuszos szolgáltatóknak is” – emeli ki Pencz Zoltán.

A szakember szerint ez az időszak pont arra lenne jó, hogy a buszos szektor működését nehezítő közlekedési és adóügyi kérdéseket rendbe tegyék a döntéshozókkal együttműködve a szakmai szervezetek. Meg kellene hallgatni az érdekképviseletek hosszú ideje hangoztatott javaslatait, hogy a szakma gördülékenyebben működhessen, versenyképes maradjon, és hogy a járványhelyzetből kilépve a legtöbbet lehessen kihozni az alágazatból. De ez -a rugalmas és támogató kormányzati hozzáállás- kell a túléléshez is.

„Az emberek utazási kedve nem múlt el, előbb-utóbb visszatérnek a turisták, utazók, vendégek. Hogy addig mekkora lesz a piaci veszteség vagy éppen a megerősödés, az most dől el” – hívja fel a figyelmet Pencz Zoltán.

Kilátások

A (buszos) gépjárművezetők jelentős része elvesztette a munkáját a pandémia miatt. Egy részük átképezte magát, más részük máshol, esetleg más szektorban vállalt munkát. Aki idősebb, nem valószínű, hogy a járvány után szívesen visszatér a magán fuvarozóvállalatokhoz, hiszen a nyugdíj előtt kockázatos egy most bizonytalannak tűnő szektorba, a turizmusba visszatérni. Aki átképezte magát, munkahelyet váltott, az is elvesztette a bizalmát a szakmával szemben, kicsi az esély az ő visszatérésükre. Ez jellemző a hajósokra, idegenvezetőkre, utazási irodásokra, szállodásokra, vendéglátásban dolgozókra egyaránt. Jelentős részük képzett, idegen nyelve(ke)t beszélő munkaerő. Így amikor a turizmus újraindul, nagyon nehéz lesz megfelelő, képzett munkaerőt találni.

„Az elmúlt 23 évben minden időmet, energiámat, munkámat beletettem a vállalkozásomba. Ha mindez elenyészik, nemcsak az életem munkája lesz semmivé, de közel 30 kollégám munkahelye is, családjuk megélhetésével együtt. Azt kellene mérlegelniük a döntéshozóknak, hogy a stabil lábakon álló, békeidőben tőkeerős és legálisan működő kisvállalkozások milyen mértékben járulnak hozzá a foglalkoztatáshoz és a költségvetéshez, és belátni, hogy igen fontos szereplői ők a gazdaságnak" –figyelmeztet Pencz Zoltán.