hirdetés
hirdetés

Bormitológiai utazás Tarcaltól Tállyáig

Az erdélyi fejedelem dűlőszomszédja

Lapis, Tökösmál, Galyagos – ma még csak a tokaji borokhoz értő kevesek ismerik e mesebeli hangzású neveket. Néhány év múlva talán természetes lesz, ha így rendelünk egy pohárral a kedvenc furmintunkból vagy hárslevelűnkből.

hirdetés

A rendszerváltozás környékén számos befektető jelent meg a tokaji borvidéken. Boraik szép sikereket érnek el a nemzetközi versenyeken, a borvidéken mégsem történt olyan átütő változás, amely megfordította volna az évek óta tartó elvándorlási folyamatot. A szerencsi cukorgyár, a kőbányák bezárása, a kádárképzés megszűnése mind oda hatott, hogy az itteni fiatalok jó része nem lát maga előtt jövőt a borvidéken.

Az utóbbi egy-két évben azonban pozitív irányban változtak a dolgok: feltűnt a színen a hazai befektetők és a helyi borászok új generációja.

Visszatérhet az élet a Maillot-kastélyba Tállyán
Visszatérhet az élet a Maillot-kastélyba Tállyán

Az új fecskék egyike, a tavaly átadott tarcali Basilicus Borkultúra Központ szervezett a minap bortúrát a környékre, hogy bemutassák, milyen újdonságokat, érdekességeket kínál a borvidék déli része, Tarcaltól Mádon át Tállyáig. Az út során kiváló szálláshelyekkel, éttermekkel, nem utolsósorban pedig tehetséges borászokkal és boraikkal ismerkedhettünk meg.

Szellemi epicentrum

Buszunk alig három óra alatt tette meg az utat Budapesttől Tarcalig, köszönhetően a tavaly megújult 37-es útnak, amelyen korábban kész életveszély volt közlekedni a rengeteg kátyú miatt. A kisváros egyik csendes mellékutcájában találtuk a letisztultan elegáns Basilicus Borkultúra Központot. A részben uniós támogatással épült központ alapesetben borospince és kóstolóház, de sokkal több is annál. A Basilicusban saját boraik bemutatása mellett a környék borkultúráját igyekeznek népszerűsíteni, ezért több autentikus borászattal (Bott, Kikelet, Barta, Hímesudvar, Bártfay Kúria) és szálláshellyel együttműködnek. A partner borászatoknak ingyen odaadják a helyet kóstoltatásra.

A Basilicus borkultúra Központ
A Basilicus borkultúra Központ

A tokaj-hegyaljai „gyüttmentek” közé tartozik Basa Richárd szegedi születésű informatikus is, aki 2010-ben indította vállalkozását Tarcalon. A borászat 10,5 hektáron gazdálkodik, a látogatóközpont tavaly nyílt meg. Kóstolókon túl programszervezéssel foglalkoznak, olyan komplett hétvégi időtöltést kínálnak, amelynek során a vendégeket busszal viszik-hozzák, így ők átadhatják magukat a táj és a tokaji borok élvezetének.

Kancler András szőlész-borász a Basilicus borairól elmondta, hogy mindhárom domináns fajtából készítenek bort, a Hosszú-dűlőben szüretelt Egyszervolt cuvée-jük hárslevelű, furmint és sárgamuskotály házasításából születik.

Kancler magyarázatot ad Tokaj-Hegyalja borászatának egy problémájára: mivel a két domináns fajta, a furmint és hárslevelű későn érő, nem könnyű belőlük jó bort készíteni nagyüzemi módon. Szerinte ez az oka, hogy az elmúlt hatvan évben leromlott a borvidék borainak minősége. A Basilicus borok erős hozamkorlátozás mellett készülnek, várhatóan előbb-utóbb áttérnek a biológiai művelésre. A Bodrogkeresztúr határában fekvő, ősszel botritiszes párával borított dűlőből származik a furmintalapanyagból készülő Lapis. Szintén dűlőszelektált furmint a birtok csúcsbora, a Mester-völgy. Sokak kedvence lehet az Édes semmittevés nevű, kövérszőlőből készülő boruk.

Tarcali tornyok
Tarcali tornyok

Pecérek és zarándokok

Tarcal polgármestere, Baracskai László adott történi áttekintést a településről. A ma 3000 lakosú város a Zsigmond királytól kapott mezővárosi rangot a XIX. század végéig megőrizte. Tarcal hegyéről, az 516 méter magas Nagy-Kopaszról már Anonymus is írt, gestája szerint honfoglaló eleink Tarcal vitéz vezetésével telepedtek meg a vidéken.

A török dúlás során a középkori Magyarország legfontosabb bortermelő területe, a Szerémség elfoglalása vezetett a tokaji borvidék fellendüléséhez. Ez a terület a magyar királysághoz tartozott, bár az erdélyi fejedelemség gyakorolt felette ellenőrzést. Tarcal mindig is királyi birtok volt, lakói „pecérek”, vagyis a királyi vadászkopók kiképzői voltak.

A második világháború után állami kézbe került a terület, és a mai napig az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház kezeli a legjobb fekvésű tarcali hegyoldalt, a Szarvas-dűlőt. A régi szép időkre emlékeztet a főutca zárt beépítésű barokk-rokokó házsora. Az egykori Sebő-kúriát most renoválják. Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyetlen ötcsillagos szállodája, a Degenfeld-kastélyhotel a település határában található, és itt működik a négycsillagos Andrássy-kúria is.

Szigorú fajtaszelekció
Tokaj-hegyalján jelenleg hat szőlőfajta telepíthető a következő megoszlási arányban: 60% furmint, 30% hárslevelű, 10% sárgamuskotály, zéta, kövérszőlő és kabar szőlőfajták együttesen.

A kiváló adottságok és a dicső múlt ellenére még mindig „Csipkerózsika-álmát” alussza a település – véli a polgármester. Pedig turisztikai vonzerőt jelentenek a Zemplén erdői, a Bodrog, amelynek vize újra tiszta, és a Tisza. Itt megy keresztül a Mária-út, a plébánia mellett most alakítanak ki zarándokszállást. A város fölötti hegyre hatalmas Krisztus-szobrot fognak állítani – a polgármester szerint augusztus 20-án avatják.

 

Dűlőtúra Tarcalon, a Mester-dűlő
Dűlőtúra Tarcalon, a Mester-dűlő

Poroszkálás a dűlőben

A kultúrtörténeti bevezető és a Basilicus borainak kóstolója után dűlőtúrára indultunk. Érdemes persze nem a legszebb ruhánkat felvenni az útra, de a legtöbbet a tokaji borvidék talajáról, dűlőiről, borairól csak egy ilyen „testközeli” bejárás során tudhatunk meg. Őszi esők idején gumicsizmát kap mindenki a szervezőktől.

Útközben Kancler András elmesélte, melyik dűlő milyen adottságokkal – fekvés, talajszerkezet, meredekség – rendelkezik, milyen szőlők termesztésére alkalmas, milyen borokat ad.

Egy kis törés a domboldalban, változás a talaj összetételében azonnal érezhető a borokban – legalábbis a szakemberek számára. Az első osztályú dűlőnek számító Mestervölgyben sétálgatva kiderül, azért kapta e nevet, mert a mezőváros iparosai itt kaptak parcellát. Érdekes módon a Basilicus ültetvénye mellett kukoricás húzódik.

Kancler András borász a Basilicus borairól mesél, háttérben a tokaji Kopasz-hegy
Kancler András borász a Basilicus borairól mesél, háttérben a tokaji Kopasz-hegy

Az út melletti cseresznyefáról falatozunk, majd elérünk a Lónyay-dűlőbe, ahol a húsz éve Magyarországon élő Berecz Stephanie gazdálkodik. Férje, Zsolt éppen a felesleges leveleket távolítja el a tőkékről, miközben a 2014-ben a Borászok Borászának választott, magyarul elbűvölő akcentussal beszélő Stephanie Kikelet márkanév alatt piacra kerülő boraival kínál.

Régi telepítésű ültetvényüket 2004 óta újítják, hárslevelűt és furmintot tartanak. Meglepő módon hatvan centiméter vastagon erdőtalaj van a felszín alatt, alatta pedig mészkő, vagyis valamikor ezt a tájat erdő borította. A mész jó a fehérboroknak, citrusos ízt ad – mondja Stephanie.

Berecz Stephanie még a dűlőben is fehér abroszon, üvegpohárban kínálja borait
Berecz Stephanie még a dűlőben is fehér abroszon, üvegpohárban kínálja borait

Balzsamecet és esküvő

A Tarcal környéki programok sorába érdemes beiktatni egy látogatást a bodrogkeresztúri Tokaji Borecet Manufaktúrába is, ahol tucatnyi különleges, tokaji borból vagy almaléből készült és fűszerekkel, gyümölcsökkel készült ecetet kóstolhatunk és vásárolhatunk meg. A tokaji málnás balzsamecetből vagy a fűszeres tokaji kakukkfüves borecetből egy kanállal bármikor szívesen leküldenénk magunk is, de saláták, sültek ízesítésére is kiválóak. Az igazi ínyenceket tokajiaszú-lekvárral várják a manufaktúrában, ahol a gyártási folyamatot is megismerhetik.

Tokaji aszúecet
Tokaji aszúecet

Filozófus? Nem, borász!

Az 1700-as években épült Homoky-pincében Tállya egyik legrégebbi borászcsaládjának leszármazottja, Dorka fogad minket. Pedig a 22 éves ifjú hölgy nem borásznak készült: az ELTE-n filmet és a filozófiát tanult, aztán eldöntötte, itt képzeli el jövőjét. 2012-ben készítette első saját borát, és van már saját kispincéje is, ősszel elkezdi a Corvinus Egyetemen a szőlész-borász szakot, sokan a legtehetségesebb fiatal borkészítők között tartják számon. A családi birtok kilenchektáros, ebből másfél-két hektárt már Dorka művel, a borászatban szülei és unokatestvére segítenek neki. Nem használ új hordókat, mert először szeretné megismerni az egyes dűlők talajadottságait.

Homokyék kóstolóháza az 1700-as években épült
Homokyék kóstolóháza az 1700-as években épült

Kúriák és borok

Eredetileg takarékszövetkezetnek épült a Mádi-kúria, nyolc éve pesti tulajdonosok újították fel a műemlék jellegű épületet, amelyben 27 szobás hotelt és színvonalas éttermet alakítottak ki. Bár a minősége megüti a négycsillagos színvonalat, besorolása háromcsillagos az épület adottságai miatt – tudjuk meg Váradi Hédi igazgatótól. A vendégek kényelmét kültéri medence is szolgálja, a különálló, 135 fős rendezvényház esküvők, rendezvények lebonyolítására kiváló.

A Basilicus borkultúra Központ
A Basilicus borkultúra Központ

A szomszédos Tállya is büszkélkedhet patinás szálláshellyel. Az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel épülete négyszáz éve áll a település központjában – meséli Márton-Kováts Krisztina szállodavezető. A kúriát a zempléni Szirmay család emeltette, nemesi birtokközpontként is szolgált, pezsgő társadalmi élet zajlott itt a második világháborúig. Az épületben tizenkét tágas, kétágyas, pótágyazható szoba és két kétszobás lakosztály található.

Oroszlános Borvendéglő
Oroszlános Borvendéglő

Kiváló a ház konyhája, amelyet Mátyás János vezet, Ruprecht László mesterszakács pedig szakmai tanácsokkal lát el. Friss, helyi alapanyagokból készülnek az ételek, héjas borsó, ribizli, erdei gombák kerülnek a fogásokba. A hotelt 2012-ben újították fel, akkor fürdőház és új szárny is épült.

A Szirmay-kúriával szemben áll a Mailloth-kúria. A kastély alsó szintje az 1600-as évek végén épült, száz évvel később az emelet. 1945 után traktorosképző iskolát rendeznek be benne, az angolparkban gyakorolták a szántást a tanulók. 1994-től művésztelep működött az épületben. Az évek során több száz színvonalas festmény, szobor, grafika gyűlt össze, amelyek bejelentkezéssel megtekinthetők.

Izgalmas a Maillot-kastély művészeti gyűjteménye
Izgalmas a Maillot-kastély művészeti gyűjteménye

A helybeliek közül többen szeretnék újraéleszteni a művésztelepet, ezért létrehozták a Tállyáért Egyesületet. Már várják is az érdeklődő művészek jelentkezését. Homoky Dorottya és Márton-Kováts Krisztina is igyekszik mindent megtenni azért, hogy újjászülessen a település művészeti és kulturális élete.

Dűlőmitológia

Az Oroszlános Borvendéglő hűvös pincéjében Alkonyi László borszakíró vezette be a társaságot a tokaji dűlők mitikus világába. Alkonyi, aki tizenhat évig szerkesztette a Borbarát magazint, és több könyvet írt Tokaj-Hegyaljáról, két éve költözött Tállyára. Korábban két barátjával létrehozta a Kaláka pincét. Jelenleg nyolc hektáron művelnek szőlőt, mellette gyimesi rackát tenyészt és tizenhat kecskét legeltet.

„Két hagyományrendszer létezik Tokaj-Hegyalján, az egyik az édesség, a másik a dűlők értékrendje” – kezdi az előadást, majd rögtön hozzáteszi, hogy két pohárnál több aszút szinte senki sem képes meginni. Szerinte ez a borvidék jelenlegi legfőbb problémája. Az aszús borok készítése a XVI. század második felében alakult ki, akkoriban nem volt cukor, így más volt az édes bor funkciója! Azóta eltelt 400 év, és a cukor egészségügyi megítélése megváltozott, a cukor közellenség lett.

Alkonyi László
Alkonyi László

„Ragaszkodunk a cukorhagyományhoz, pedig nem ezzel kellene foglalkozni, hanem a másik tokaji hagyománnyal, a dűlőkkel" - mondja. Nem ok nélkül, hiszen 800 évesek a legrégebbi dűlőnevek Sárospatak, Tarcal, Tállya környékén!

A szőlő mindig szabadon adható-vehető ingatlan volt, nem úgy, mint a szántóföld. Az itteni emberek ezért szabadabbak voltak, nem véletlen, hogy sok lázadás indult erről a vidékről. Voltak olyan szőlők is, amelyek után nem kellett adót fizetni, bárki volt is a tulajdonosa. Ez volt a világ első zárt borvidéke, ahol törvénybe iktatták, hogy nem szabad ide máshonnan bort behozni.

Az utókor nagy szerencséjére Bél Mátyás földrajztudós 1730-ban teljes körűen felmérte Tokaj-Hegyalja dűlőit – legalábbis szövegesen. Leírásában az összes dűlő mellett ott szerepel, hogy milyen minőségű, első, másod-, vagy harmadosztályú az adott terület.

Pillantás Tállya határából dél felé
Pillantás Tállya határából dél felé

Nem maradt ránk viszont a dűlők térképe. Szerencsére a háromszáz évvel ezelőtti dűlők jelentős részét ma is úgy nevezik, mint az 1700-as évek elején, az egyetlen probléma a dűlők lehatárolása, vagyis hogy a dűlők nem ott érnek ma véget, vagy nem ott kezdődnek, mint akkoriban. A lényeg azonban ma is igazolható, az a dűlő, amely akkor kiváló minősítést kapott, általában ma is kiváló.

A kevés kivétel egyike, amikor egy hegy vagy domb tetejét kőfejtés miatt elhordták, emiatt pedig a környék éghajlata, széljárása megváltozott. Bél Mátyás leírásában egyébként a déli fekvésű dűlők kaptak jobb besorolást, illetve azokat értékelték magasabbra, amelyek borait jobban vették a külföldi vásárlók.

Zemplén vármegye később megpróbálta ezt hivatalossá tenni, de nem fogadta el a megyegyűlés. Az idők során született még néhány besorolás, de egyre gyengült a rendszer. Azt gondolhatnánk, hogy a legjobb minőségű dűlőkben levő szőlőültetvényeket már rég felvásárolták, ehhez képest kiderült, hogy még mindig lehet vásárolni akár első osztályú területeket is, legalábbis például Tarcal környékén.

Újra kell építeni Tokaj-Hegyalját! – adja ki a parancsot Alkonyi. Hatvan éve tartó pusztulást kell újjáépíteni, de menni fog. Alkotó egzisztenciákat kell idehozni, tízhektáros birtokok kellenek, nem nagybirtokok! Az lenne a cél, hogy amikor valaki eljön Tállyára, menjen el két-három-négy borászhoz is kóstolni. Ismerje meg, ki milyen dolgokkal kísérletezik, melyik dűlő milyen bort ad.

Kalákában csinálják

Alkonyi mindenesetre nem csak filozofál: a Kaláka pincében a feje tetejére állítja a klasszikus tokaji borpiramist: nála a Tokaj nevű édes bor a legolcsóbb, míg csúcsbora, a Tökösmál nevű hárslevelű száraz és a legdrágább. A Tökösmál-dűlő egyébként első osztályú terület, amelynek talaja szalagos riolit. A négyhektáros fő birtoktest melletti telek régen Abaffy Mihály erdélyi fejedelemé volt. Alkonyi szerint egyszerűbb, nem tanninos vörösborokat is lehetne készíteni errefelé, ha nem tiltaná a hegyközségi szabályozás. Ilyen lehetne a fekete leányka (románul Feteasca Neagrának mondják) és a kékfrankos.

Kaláka-borok piros nyakcimkével
Kaláka-borok piros nyakcimkével

Alkonyi szerint már egyértelműen látszanak a környék fellendülésének a jelei: „Mád már kialakította magát, most jön Tarcal és Tállya. Elegáns borok készülnek, itt van Berecz Stephanie, a Bott és a Gizella pince. Egyre több fiatal jön vissza, újra kezdik venni a házakat.”

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai