hirdetés
hirdetés

Turisztikai desztinációmenedzsment 3.0 - képbe kerül a francia modell?

A 2016-os év egy újabb fordulópont a hazai turisztikai desztinációmenedzsment rendszer(telenség)  fejlesztésében, ami az eddigi legnagyobb változásokat hozhatja a Magyar Turisztikai Ügynökség megjelenésével és a frissen elfogadott turizmusfejlesztési törvény hatályba lépésével.

hirdetés

Másfél évtized építkezés

A TDM fogalmának ezredforduló környéki hazai megjelenése koncepcionális anyagban a korabeli Széchenyi Terv Egészségturizmus fejlesztési anyagában volt, elsősorban a német gyógyhelyi igazgatóságok mintájára. A 2005-ben elfogadott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia öt prioritása közül a turisztikai intézményrendszer fejlesztését a TDM irányban határozta meg, erre épült azóta az összes hazai vagy EU-s kapcsolódású fejlesztési dokumentum, az NGM TDM regisztráció, illetve 2009-óta a turisztikai pályázati rendszer is, aminek módosulásai így visszatekintve jelentéktelennek tűnnek a várható változásokhoz viszonyítva.

Ha nem is került sor a külföldi TDM példák importálására, az egyes időszakokban egy-egy meghatározó irány jellemző volt, elsősorban német nyelvterületi, így dél-tiroli és osztrák tartományi szabályozások kerültek figyelembevételre. Már csak ezek a példák is homlokegyenest eltérő TDM modellt jelentenek egymás között is, opcionális vagy kötelező tagságuk, finanszírozási rendszerük, többszintű struktúrájuk szempontjából is, ráadásul ezeken a helyeken is folyamatos átalakulás kíséri a TDM rendszert. Az utóbbi néhány évben a környező országokban is erősödött a TDM szemlélet, mindenekelőtt Szlovákia 2011. évi turizmus törvénye és TDM szabályozása emelhető ki, amivel egy csapásra - innen nézve - hatékony, finanszírozási gondok és politikai befolyással való küzdelem helyett szakmai munkára koncentráló intézményrendszert fejlesztettek ki világos, átlátható keretrendszerrel.

A magyarországi TDM szervezeti rendszer ‘féloldalas’ kiépülésében a partnerség és a szakmai tevékenység elvégzése sikeresnek tekinthetően megvalósult, ugyanakkor a további szabályozási igényt jelentő finanszírozási keretrendszert az erre csak korlátozottan alkalmas TDM regisztráció és pályázati feltételrendszer próbálta megoldani. Ez azonban elég lehetőséget hagyott a TDM-eket illető turisztikai források eddigi gazdáinak az akár teljes és folyamatos politikai kiszolgáltatottság fenntartására, megerősítésére. Ez a TDM szervezeteknél eltérő mértékben jelenik meg és egyébként - paradox módon - nem feltétlenül mutat közvetlen összefüggést a szakmai munkavégzés minőségével. A TDM rendszer valódi funkcionális, minden szervezeti szintet megújító kibontakozása ugyanakkor elsősorban helyi, esetleg térségi szinten megmaradt, a felülről építkező Magyar Turizmus Zrt intézményrendszerét legfeljebb a Tourinform irodák fenntartói körének esetében érintette - de itt is csekély a központi kapcsolódás mind a kompetenciában, mind a feladatvégzésben, a finanszírozásban pedig nincs is.

A nehézségek ellenére a változatos formában és léptékben létrejövő hazai TDM szervezetek jelentősége és a nemzetközi folyamatok egyaránt a rendszer újragondolására ösztönözték az ernyőszervezet Magyar TDM Szövetséget is, ami 2014-ben a TDM 2.0 néven ismertté vált keretrendszert dolgozta ki, számos turisztikai teljesítményhez kötött küszöbértékkel, desztinációk minősítésével, ‘osztályba sorolásával’, tehát átlátható, rendszerszerű módon. Ez a folyamat még a szakmai célok szerint is az akkori desztinációk feleződését, inkább harmadolását vetítette előre - ami egyébként nem feltétlenül egyezik a TDM szervezetek számának prognosztizált változásával -, de a piacra vihető desztinációk száma nagyjából 25-30 körülire csökkent volna, az alábbiak szerint:

A Magyar TDM Szövetség 2014. évi desztinációs térképe, TDM 2.0 (Forrás: Magyar TDM Szövetség)
A Magyar TDM Szövetség 2014. évi desztinációs térképe, TDM 2.0 (Forrás: Magyar TDM Szövetség)

2016: fordulópont?

A TDM rendszerfejlesztéssel kapcsolatos, hosszabb távon görgetett adósságok (jogszabályi háttér, fenntartható finanszírozás megoldása, pályázati ‘lélegeztetéstől’ való függetlenedés stb) vonatkozásában az elmúlt egy-két évben sem történt előrelépés, illetve hosszabb pályázati szünet után 2015. végén megjelent a legújabb GINOP TDM kiírás. Továbbá 2016. tavaszán létrejött a korábbi Magyar Turizmus Zrt-től egyre jobban eltérő Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ), ami a TDM rendszer amúgy sem állóvízként jellemezhető állapotát is felkavarta új, a korábbiaknál erősebb jogosítványaival, államigazgatási feladatok integrálásával, a desztinációs gondolkodás felvállalásával és jószerivel azonnali kisajátításával. A TDM pályázati források visszatartása, illetve az MTÜ szerepvállalásának tisztázódása, továbbá a nemzeti turizmusfejlesztési törvény megjelenése egy új keretrendszert hozott létre az egyébként hihetetlen mértékben, folyamatosan alkalmazkodó és elhivatott TDM szervezetek számára is.

Az MTÜ kialakuló szerepköre, erős befolyása a korábban már említett német nyelvterületi példákon ‘szocializálódott’ TDM társadalom részére nyomasztó és számos kérdőjelt vet fel a jövővel kapcsolatban. Az eddig is zárójelbe tehető alulról építkezés, pénz, professzionalizmus, partnerség TDM alapfogalmaktól egyre távolabb járunk. Az MTÜ ugyanakkor igen közel áll a francia turisztikai csúcsszervezet Atout France-hoz, ami ráadásul egy olyan francia turisztikai intézményrendszer csúcsán áll, ahol a közigazgatási egység és annak szervezeti rendszere minden szinten meghatározó a turisztikai intézményrendszerben is, az önkormányzati - vállalkozói partnerség sem igazán formalizálódik közös szervezetben. Sőt, egy Atout France még pl. az utazásszervezési vagy buszos utaztatók nyilvántartását vagy szakmai képzéseket is végez. Ugyanakkor az is igaz, hogy alulról jövő szereplők is ülnek a vezetőségében, illetve különböző szolgáltatáscsomagokat kínál a turisztikai piaci szereplők számára - tehát ebből a szempontból mégis partnerségben üzemel és szolgáltatóként lép fel. Ez a szemlélet egyelőre nyomokban sem fedezhető fel az MTÜ részéről, de ez a bevételkényszer miatt gyorsan változhat.

Az MTÜ desztinációs tevékenysége a kibontakozás elején is sokkolja a TDM szereplőket, nem is feltétlenül az MT Zrt örökség, illetve újdonságként a megjelenő kiemelt térségek meghatározása, az ehhez szükséges feltételrendszer ismeretlensége veri ki a biztosítékot, hanem annak a 2 milliárd Ft-nyi GINOP TDM keretösszegnek a visszatartása, amire a TDM-ek idén feltétlenül számítottak - és ami lépés egyébként számos jogi, sőt Európai Uniós szintű jogi kérdést is felvet.

Az MTÜ további befolyása a térségek lehatárolására, turisztikai attrakciók és szolgáltatások kialakítására, illetve a TDM-ek mellett - vagy helyett? - ezeken a helyeken kialakítandó turisztikai intézményrendszer fejlesztésére egyelőre új kísérletet jelentenek a hazai turizmusban, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az MTÜ eddig többségében olyan desztinációkat fogalmazott meg, amit a TDM szakmai szereplők is megtettek eddig, akár létrehozva az ezekkel tökéletes átfedésben lévő térségi-regionális TDM szervezeteket is. Ez máris elveszi az élét és alapját annak a kijelentésnek, miszerint az MTÜ meghatározta desztinációk és turisztikai intézményrendszer egybeesése az eddigivel ‘nem kizárt, csak esetleges lehet’ - hiszen ha mindannyian ugyanazt a Magyarország térképet nézzük, ‘esetleg’ azonos vagy legalább  hasonló turisztikai teljesítménymutatókat látunk az egyes térségekben, akkor bizony az eddigi TDM rendszerben dolgozó szakemberek és az MTÜ által meghatározott desztinációk közötti ELTÉRÉS ‘nem kizárt, de csak esetleges lehet’. Továbbá e nélkül a többszintű intézményrendszert átfogó - TDM-ek és MTÜ - PARTNERSÉG nélkül Magyarország turizmusának hazai és nemzetközi sikeressége ‘nem kizárt, de csak esetleges lehet’...

Víg Tamás
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai