Ma debütál az új beaujolais

„Lyon városán három folyó halad keresztül, a Rhône, a Saône és a Beaujolais borfolyó” – tartja a mondás, amely ilyenkor igazán időszerű: november harmadik csütörtökjét megelőzően ugyanis kigördülnek a dél-burgundiai pincészetektől a beaujolais-val megrakott teherautók, Lyonból óriási repülők szállnak fel, hogy a nagy napon világszerte a poharakba kerüljön az újbor. Az elmúlt években már több mint 30 millió palacknyi új beaujolais-t indítottak útnak a borvidékről, ebből 7-8 millió Franciaországban, nagyjából 15 millió pedig a három legnagyobb piacon, Japánban, Németországban és az USA-ban talál gazdára.

Jól eladható sztorival indult

Burgundia, pontosabban az Auxerre és Lyon városok között fekvő borvidék legdélebbi területe Beaujolais, ahol egy egyszerű, bőtermő és viszonylag korán érő kékszőlő, a gamay az uralkodó fajta, amely nem feltétlenül ad kiemelkedő minőséget. Csakhogy a termelők rájöttek, hogy ha a szőlőt gyorsan kierjesztik, és egy jól eladható sztorival minél korábban piacra dobják, akkor a bor ismertté és keresetté válik. Így született meg 1951-ben hivatalosan is a Beaujolais Nouveau, amely a termelői és kereskedői összefogásnak meg az ügyes marketingnek köszönhetően az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt világjelenséggé vált. „A beaujolais az egyetlen fehérbor, ami történetesen vörös” – állítja Karen MacNeil borszakértő, s ezzel vélhetően az alacsony alkoholtartalmú bor könnyedségére, friss, gyümölcsös jegyeire utal, amit a gamay szőlő jellege és a borkészítési eljárás együttesen határoznak meg. A technológiát, ahogy az újbor születik, szénsav-macerációs eljárásnak nevezik: a kézzel szüretelt, ép, egészséges szőlőfürtöket bogyózás és zúzás nélkül erjesztőtartályokba teszik. Ahhoz, hogy aromás és gyümölcsös bor szülessen, rövid, maximum 4-5 napos erjesztési folyamat szükséges. Az erjedés a préselést követően erjesztőkádban fejeződik be, így készül el november harmadik hetére a könnyű, frissítő újbor. ​

Szent Márton és a magyar beaujolais

Magyarországon elsőként a villányi Bock Borászat vezette be a palackozott újbor divatját 1997-ben. Mivel a borvidék jellegzetes fajtájából, a portugieserből készült bor november elején került ki a pincéből, Bock József elnevezte Szent Márton Borának. Akkor még senki más nem készített hasonlót az országban, így a Beaujolais Nouveau-t idéző könnyed, friss bor szinte berobbant a köztudatba, az éttermek könyörögtek érte. Manapság 10 ezer palackkal készül belőle, s ennek majdnem az ötöde el is fogy a pincében a hagyományos Márton-napi libator és újborünnep alkalmából. A legutóbbi, múlt hétvégén megtartott kétnapos ünnepség azonban már nem csak a lakomáról szólt; idén, a szerzetespüspök születésének 1700. évfordulójához kapcsolódó Szent Márton-emlékévben jótékonysági árverést szerveztek a Bock pincében. A borászat által kiírt képzőművészeti pályázat legjobb alkotásaira november 11-én licitálhatott a közönség – és a versenybe beszállt Bock József és Bock Valér is –, az aukción befolyt 880 ezer forintot pedig teljes egészében a Máltai Szeretetszolgálat Pécsi Csoportjának ajánlotta fel Bock József. (A zsűri által legjobbnak ítélt 13 alkotást december 15-ig tekintheti meg a közönség a Bock Körpincében rendezett kiállításon.) Mivel a várva várt újbor jellemzően könnyű, friss és gyümölcsös, a borászok sokfelé nem is vörösborral, hanem primőr rozéval jelentkeznek elsőként. Az ebben rejlő lehetőséget a beaujolais hazájában is felismerték, és 2006-ban Japánban bemutatták a Beaujolais Nouveau Rosét, ami azóta a világ számos piacát meghódította.

​Őrült jó a néró újbor

A műfaj Magyarországon is többfelé megjelent, Szekszárdon például a kadarkájáról és vörös házasításairól jól ismert Eszterbauer Borászat már október végén palackozza Napszámos névre keresztelt primőr rozéját, amit márciusig el is fogyaszt a közönség. A szekszárdi pincészetnél Eszterbauer János generációk óta borkészítéssel foglalkozó felmenői és családi sztorik ihletik a borneveket és a címkéket; a primőr rozé elnevezéséhez Lafatyom nevű régi napszámosuk egyik története adta az ötletet. Az újbor a korán érő, eredetileg csemegeszőlőnek nemesített zamatos néró fajtából készül, amelyről kiderült, hogy bornak is kiváló. Eszterbauerék a rozé készítésekor a sötét, vastag héjú bogyókról szinte azonnal lefejtik a mustot, hogy a sok színanyag ne fesse meg túlságosan a bort. A betegségekkel szemben ellenálló, ezért kevés permetezést igénylő szőlőfajta polifenolokban nagyon gazdag, ráadásul a borba is óriási mértékben átmenti a jótékony antioxidánsokat, úgyhogy a fogyasztása duplán egészséges.

Ifjú feketeleányka a határon túlról

A határon túli Arad-hegyaljai, közismertebb nevén Ménesi borvidéken gazdálkodó Balla Géza néhány éve szintén egy rozéval és egy fehérborral rukkol elő Márton-nap környékén. Az Erdélyi-középhegység délnyugati nyúlványán fekvő Ménest elhelyezkedése, időjárása, talajösszetétele és a Marosnak köszönhető mikroklímája elsősorban vörösboros vidékké teszik, és ugyanezek az adottságok az újborok korai megszületésének is kedveznek. Idén a szép, meleg nyár után a Balla pincészetnél már augusztus 18-án elkezdték rozéra szüretelni a pinot noirt és a jellegzetes erdélyi kékszőlőt, a feketeleánykát. Balla Géza rozéi jellemzően mélyebb, már-már sillerhez hasonló színűek, de idén a borász stílust váltott, és a szokásosnál nyitottabb színű rozéval lépett a piacra. Ugyanakkor a pincészet másik primőr bora is palackba került Szent Márton-napra: a szintén korán érő, üdeségéről ismert sauvignon blanc-ból fajtajelleges, zöldalmás-bodzás jegyeket viselő friss, ropogós újbor készült Arad-hegyalján. A mindig újat kereső fogyasztók kedvére pedig november végén megérkezik Balla Géza következő primőr bora is, az aranysárga, üde illatú, gyümölcsös, virágos királyleányka. Nem is csoda, hogy a jóféle magyar újborok miatt a Kárpát-medencében kevesebb fogy a franciák beaujolais-jából…