A kissé félelmetes, mégis lenyűgöző látványban a Furama Resort hatalmas lakosztályának erkélyéről gyönyörködöm, miközben a szobába bekészített féltucatnyi egzotikus csemegét – sárkánygyümölcs, mangó, avokadó, licsi – kóstolgatom. Igen, itt el tudnék tölteni egy hetet bármikor, jut eszembe, közben már rohanok, mert indulunk tovább a csoporttal.

A Buddha-szobrot állíttató párttitkár mellett számtalan meglepetés ért még minket vietnámi túránkon. Álmomban sem gondoltam volna például, hogy a trópusi éghajlatú Saigonban a Grand Hotel halljában szánkót húzó rénszarvassal és hatalmas feldíszített karácsonyfával fogok találkozni november végén. És nem csak itt, a katolikusok lakta délen, hanem az egyébként konfuciánus-buddhista ország más nagyvárosaiban is.

De haladjunk időrendben, és kezdjük túránkat Saigonnal, ugyanis ide érkeztünk meg a Turkish Airlines járatának fedélzetén.

Egy ország hat nap alatt

Első ízben szervezett tanulmányutat magyar újságíróknak a Vietnámi Turisztikai Hivatal novemberben. A tartalmas körutazás résztvevői megismerkedhettek az 1600 kilométer hosszúságú, tengerparti ország néhány kiemelt látványosságával, így Dél-Vietnám központjával, Ho Chi Minh várossal, az ország közepén található, egykori kínai és japán kereskedőkolóniával, Hoi Annal, Da Nang népszerű tengerparti üdülőhelyével, valamint Hanoi-jal. A túra hajókirándulással zárult a mesés Ha Long-öbölben. A tanulmányút megvalósítását támogatta az Isztambul-Saigon-járatot üzemeltető Turkish Airlines, valamint a Magyar-Vietnami Kapcsolatért Közhasznú Alapítvány, amelynek Magyarországon élő elnöke, dr. Phan Bich Thien asszony is részt vett a programon. A 92 millió lakosú Vietnám a globális turizmus szempontjából egyre népszerűbb délkelet-ázsiai régióban próbál magának komolyabb szeletet kihasítani a tortából. Az ország adottságai ehhez megfelelőek, hiszen klímája kellemes, hosszú tengerparttal rendelkezik, rengeteg a történelmi és a természeti látnivaló, ráadásul az emberek kedvesek. Ezeréves kultúra, gyönyörű természeti képződmények, kifinomult konyha, mindezek mellé fejlett turisztikai infrastruktúra: modern szállodák, repterek, wifivel felszerelt távolsági buszok - ezt kínálja a turistáknak Vietnám.

Francia örökség

Saigon, vagy mai nevén Ho Chi Minh-város egyik fő vonzereje, hogy akár gyalogosan is fel lehet fedezni a legizgalmasabb látnivalókat. Végigmehetünk például a Graham Green Ösvényen, amely érinti Saigon régi és modernebb részeit. Saigonban érezhető a legjobban a száz évig tartó francia gyarmati múlt. Kihagyhatatlan a Notre Dame katedrális, amely 1877-1883 között épült neoromán stílusban. A templomhoz felhasznált anyagok jelentős részét egyenesen Franciaországból szállították ide. Innen csak az utca túloldalára kell átsétáljunk, hogy megtekinthessük a város másik emblematikus gyarmati időkben emelt épületét, a saigoni postát.

A jellegzetes sárgára festett, lenyűgöző méretű komplexumban Ho apó – vagyis Ho Chi Minh, a vietnami felszabadító háború hőse, óriási méretű portréja köszönti a vendéget. A posta ma is eredeti funkciójában működik, levelet vagy csomagot adhatunk fel, ugyanakkor a régi telefonfülkék helyét bankautomaták foglalták el. Az óriási épület többi részében ajándékárusok tucatjait találjuk.

Saigon egyébként azért kapta mai nevét, mert a háború hőse, Ho Chi Minh itt dolgozott a hajógyárban, és innen indult hajóval Európába. Éveket töltött Párizsban, Londonban, majd Moszkvában, míg végül immár kommunista eszmékkel felvértezve, hazatért, harcolt a japánok ellen, 1945-ben pedig kikiáltotta Vietnám függetlenségét.

Ekkor kezdődött az indokínai háború a franciák ellen, majd a franciák távozása után az amerikaiak ellen folytatódott a függetlenségi harc. A vietnámi nép óriási áldozatok árán végül kivívta függetlenségét. Mindenesetre a Háborús emlékmúzeum megtekintését ne túránk első napjára tegyük, mert sokkolóak lehetnek az élmények.

Egy ország felfedezése nem lehet teljes egy helyi piac felkeresése nélkül. Saigonban jó választás a Ben Thanh market, ahol tényleg mindent árulnak. Ráadásul sokat megtudunk a vietnami néplélekről is abból, ahogy az árusok közelítenek hozzánk. Rámenősek, ugyanakkor általában kedvesek a többségükben nőnemű eladók. Bár a legtöbb helyen ki vannak írva az árak, alkudni itt is kötelező, de nincs harag, szitkozódás, ha végül valaki nem vásárol. Egy-két óra alatt megtanuljuk, hogy a hat dollárért kínált pólót akár háromdollárnyi dongért vagy még annál is olcsóbban odaadják. A ruhanemű mellett a fából, féldrágakövekből készült ajándéktárgyak és kávé a legkeresettebb szuvenír.

Apropós, kávé. Vietnám egyik legfőbb exportcikkévé nőtt a kávécserje termése néhány évtized alatt, szakértők szerint az itt termesztett robusta típusból készül a világon eladott instant kávé jelentős része. A piacon persze különlegességeket is kínálnak, például makikakikávét (aki járt már Indonéziában, annak ismerős lehet a kopi kuvak kifejezés) és mókuskakikávét. Mik ezek? A lényeg, hogy a kávészemeket megeszi a maki vagy a mókus, majd átmegy az emésztőrendszerén, és ettől különleges ízekkel gazdagodik. Aki ódzkodik az ilyesmitől, vásárolhat Blue Mountaint is, annak ellenére, hogy Jamaika igencsak messze van Vietnámtól.

Egy sétát érdemes tenni a piac zöldséges és halas részén is. Meglepő a tisztaság, a betonpadlót folyamatosan locsolják tiszta vízzel, így a szemét, a hulladék, a halak frissen kiszedett belsőségei gyorsan eltűnnek, ennél fogva a szag egyáltalán nem zavaró. A frissen pucolt halak, kagylók, rákok, a rengetegféle tengeri herkentyű hatalmas jéggel hűtött kádakban vagy tiszta vízben várja a vevőket. Aki megéhezett, valamelyik szomszédos kifőzdében meg is kóstolhatja a roston sült tintahalat, vagy ehet egy jó pho levest.

Tengerpart, homok, óriáskerék

Ho Chi Minh-városban minimum két napot érdemes eltölteni, innen az egyik népszerű programvariáció a Mekong-delta vagy valamelyik közeli tengerparti üdülőhely felkeresése. Mi azonban idő híján észak felé vesszük az irányt és egyórás repülés után Közép-Vietnám központjába, Da Nangba érkezünk.

Az egymillió lakosú várost kellemesen szellősnek érezzük, széles sugárútjaival, hosszan elterülő homokos tengerpartjával. Megvan itt minden, ami egy klasszikus 4S-hez (sun, sea, sand, sex) kell, még éjszakai díszkivilágítás és városnéző óriáskerék is. Erre a tengerparti szakaszra ugyanakkor gyakran csapnak le a trópusi tájfunok, emiatt a homokos part sok helyen olyan tempóban erodálódik, hogy mára már teljesen eltűnt. Több helyen óriási sziklákból emelnek hullámtörő gátat a part elé.

Da Nang környékén is könnyedén el lehet tölteni 3-4 napot. A város elsősorban a kínai turisták kedvelt nyári üdülőhelye, de amikor van egy kis feszültség a két ország közötti kapcsolatokban, akkor rögtön leáll a charterláncok többsége. Ottjártunkkor még éppen lehetett fürödni a tengerben, nem volt túl hideg a víz, ugyanakkor a viharos szél miatt úszással csak a hotel medencéjében érdemes próbálkozni.

Ahol kétszáz éve megállt az idő

A tengerparti pihenés mellett a legnépszerűbb program az innen csupán 30 kilométerre fekvő hangulatos egykori kínai és japán kereskedőváros, Hoi An felkeresése.

A hátizsákos turisták, illetve azok, akik igazán el akarnak merülni egy két-háromszáz évvel ezelőtti világot idéző környezetben, Hoi An óvárosában is megszállhatnak valamelyik klasszikus kétszintes (lent az üzlet, fent a lakószobák) régi kereskedőházból kialakított guesthouse-ban. A két szintre azért is szükség van, mert monszun idején az utcán akár méteres víz hömpölyög, ilyenkor a földszintről az árut csörlőkkel húzták fel az emeletre.

Aki azonban itt sem mondana le némi kényeztetésről, az választhat tengerparti hotelt, medencével, pálmafákkal, masszázzsal. Jó választás például a Sunrise Hotel, ahol spa, edzőterem, tenisz-, kosárlabda és strandröplabda-pálya is található. A hotel ingyenes transzfert biztosít a vendégeknek az óvárosba.

Hoi An legfőbb vonzereje, hogy jóformán most is úgy néz ki, mint négyszáz évvel ezelőtt. Az egységes városképi hangulatot segíti, hogy kitiltották belőle az autókat, sőt vannak időszakok, amikor még robogóval sem lehet közlekedni a keskeny utcákon.

A város ma is abból él, amiből egykor: kereskedik. Árulnak itt selymet, bőrárut, teát, szöveteket, mindenféle zöldséget, gyümölcsöt és halat. A város központjában áll a tekintélyes méretű fedett piac, amelynek másik vége a kikötőre néz, itt garantáltan friss árut kap mindenki. A piacon még bételt is vehetünk, az egyik néni szívesen megteker egy levelet, belerak egy kis mészport, egy helyi diófélét, fahéjat, majd nagyokat sercintve megmutatja, hogyan kell fogyasztani.

A hagyományos árucikkek mellett Ho Chi Minh apó képével díszített pólókat, a vietnami háború idején készült klasszikus mozgósító plakátok replikáit, zenei cédéket, miegyebeket is vásárolhatunk.

A város hangulata azonnal magával ragad, ahogy elindulunk az ódon utcákon. Az óvárost belépőjeggyel tekinthetjük meg, ez a jegy azután minden látnivalóra érvényes. Megnézhetünk akár több kínai templomot, részt vehetünk tradicionális kínai zenei és táncbemutatón, de még hagyományos, a bingóra hasonlító játékban is részt vehetünk. A konfuciánus elemekkel átszőtt kínai buddhista templomok itt is, akárcsak máshol Délkelet-Ázsiában erősen kötődnek egy-egy klánhoz: az egy vidékről, például Fucsienből kivándorolt kínaiak külföldön is összetartanak és őrzik gyökereiket.

Bár a kínai hagyományokat még ápolják a városban, a nyelvet már kevesen beszélik, kivéve az idegenvezetőket. A XVI. században még népes kolóniát alkotó japánoknak pedig már csak a hűlt helyét találjuk, őket ugyanis a XVIII. században hazarendelték a felkelő nap országába, miután áruval megrakott hajóikat többször is kalózok támadták meg útban Hoi An felé, és nem volt érdemes fenntartani ezt a kereskedő kolóniát. Az egykori japán negyed bejáratát azonban ma is könnyen felismerjük, oda ugyanis még ma is azon a képeslapokról ismerős fedett japán hídon lehet belépni, amin egykor kereskedőik is jártak.

Repülő vagy expresszvonat?

Da Nangban ismét repülőre ülünk, a Vietnam Airlines járatával utazunk Hanoiba. A fedélzeti magazinból kiderül, hogy a nemzeti szállító a SkyTeam légitársasági szövetség tagja, Európában Londonba, Moszkvába és Párizsba repül. Az országon belül érdemes velük utazni, kényelmes, modern gépekkel dolgoznak, rövid a repülési idő, gyors az áthaladás a repülőtéren, nincs túlzott adminisztráció. Az 1560 kilométer hosszú országban olyan a repülő, akár a busz, messze a leggyorsabb és legkényelmesebb közlekedési eszköz az északi, a középső és a déli országrész között. Persze, akinek van ideje, próbálja ki a Hanoi-Saigon expresszvonatot, amely 34 óra alatt száguld végig az országon. Mire mindezt végiggondoljuk, már le is szállunk Hanoiban, ahol általában 4-5 fokkal hűvösebb az idő, mint Saigonban.

A reptéren óriási építkezésbe botlunk: január elsején adják át az új terminált.

Mauzóleum a metropoliszban

A forgalomba kiérve aztán szembetűnik a két város közötti különbség. Hanoiban sokkal jobban lehet érezni a nyüzsgést, azt hogy az agglomerációt is figyelembe véve tízmilliós metropoliszban járunk. A forgalom lassú, mindenhol buszok, motorok és egyre inkább autók áradata. Kiderült, hogy azért nincs metró vagy villamos a városban, mivel olyan drágák a telkek, hogy a város nem képes kisajátítani egy-egy stratégiai helyen álló parcellát. A látnivalók sorában első helyen áll az elnöki palota, amely az egykori indokínai francia kormányzó palotája volt. Láthatunk itt gyönyörűen karbantartott hatalmas díszkertet, egyenruhás katonák őrségváltását.

A szomszédos téren jelentette be 1945-ben Vietnám függetlenségét Ho Chi Minh, nem véletlen, hogy itt épült fel mauzóleuma, amelyben az 1969-ben elhunyt író, költő, forradalmár és államférfi bebalzsamozott testét délelőttönként a turisták is megtekinthetik. Visszatérve a palotára, oda nem léphetünk be, de a kerítésen át szép fotót készíthetünk róla. Sem Ho Chi Minh, sem utódai nem laktak a palotában, azt csupán protokollcélokra használják ma is. A vietnámi forradalmár a kertben építtetett magának egyszerű házat, egy kis tó partjáról irányította az országot.

A közelben érdemes még felkeresni az egyoszlopos pagodát, amely – amint a neve is mutatja – egyetlen oszlop tetejére épült.

Ahol temploma van az irodalomnak

Hanoi másik büszkesége az Irodalom temploma, amely a XI. században épült Konfuciusz tiszteletére. Nem kell valami borzasztóan unalmas múzeumra gondolni, az épületegyüttes igazi látványosság: a végzős diákok az ősi kőtáblák, szobrok, oltárok között, lótuszvirágokkal díszített tavak partján tömjént égetnek, hogy sikerüljenek a vizsgáik. Ezerféle egyenruhában pompáznak a serdülők, akikről egyfolytában készülnek a vicces és komoly csoportképek.

Tipikus hanoi-i látványosság még a vízibábszínház, amit azért csak a kultúra iránt erősen elkötelezett utazóknak tudunk javasolni. Az előadás egy színházteremben zajlik, annyi csak a különbség, hogy a színpad egy jókora, vízzel telt medence. A bábok a paraván mögül jönnek elő és a vízen úszva, alábukva adják elő a történetét. Van itt sárkány, szegény halász meg széplány, és persze a végén minden rendben lesz. Az igazi különlegesség, hogy a bábokat a paraván mögül hosszú rudakkal mozgatják a bábjátékosok, akik maguk is mellig a vízben állnak. A játékot eredetileg falusiak játszották hosszú estéken a rizsföldeken.

Sörforradalom

Valóságos sörforradalom tombol Vietnámban. Köszönhetően a franciáknak, a könnyű, alacsony alkoholtartalmú, világos színű sörök terjedtek el az országban, az engedékeny szabályozás következtében pedig gombamód szaporodnak mindenfelé a kis házi sörfőzdék. A Bia Hanoi és a Bia Saigon jóformán mindenhol kapható, de ha beülünk valahol a sarki kiskocsmába, szinte biztos, hogy a ház sörét is megkóstolhatjuk. könnyű, friss, üdítőitalt fogunk kapni, ami jól esik a párás, forró éghajlat alatt. a vietnámiak állítólag úgy rászoktak már a sörre, hogy fogyasztásban megelőzték a németeket is.

Dzsunkával a mészkőcsodák között

Vietnám első számú turisztikai látványossága az UNESCO által világörökséggé nyilvánított Ha Long-öböl, amely Hanoiból 4 órás buszozással érhető el. A védett öböl valamikor egy fennsík volt, amelyet elöntött a tenger, így csak a furcsa mészkősziklák meredeznek elő a vízből. Különféle hajótúrák közül választhatunk, a legegyszerűbb program egy félnapos hajókázás a szárazföld közelében, de aki igazán át akarja élni az öböl csodáját, annak érdemes egy éjszakát is a hajón tölteni.

Az egykori hagyományos dzsunkákat idéző, keményfából készült hajók jellegzetes vitorlái azonban csak látványosságok, a hajókat dízelmotor hajtja. A fedélzeten gyorsan telik az idő, svédasztalos ebéd és szervírozott vacsora is a program része a Bhaya hajóstársaságnál.

A hajóról csónakba szállva felkereshetünk egy hagyományos halászfalut, melynek lakói elsősorban kagylótenyésztéssel és a turisták kiszolgálásával keresik meg kenyerüket. A csónakból néhány rendkívüli sziklaformát is megcsodálhatunk, de azt is láthatjuk, hogyan töltik hajóakkumulátorról a mobiltelefonjukat.

Jó időben úszhatunk is egyet a hajó körül, a kalandorok kenuval fedezhetik fel a környéket. Nem árt tudni, hogy a Ha Long öbölben decembertől már nem nagyon lehet fürödni a tengerben.

A hajón közben főzőiskolában sajátíthatjuk el néhány helyi különlegesség – például a kiváló zöldmangó saláta vagy a palacsintatésztába csomagolt zöldséges húsfalatok – elkészítési módját, este pedig levetítik a Top Gear nagysikerű brit tévésorozat vietnámi epizódját, amelyben a három műsorvezető hihetetlen kalandok árán szeli át az országot autóval, motorral, vonattal, hajóval és még ki tudja, miféle közlekedési eszközzel.

Este egy védett öbölben, távol a parttól gyönyörködhetünk a csillagokban, már persze ha éppen nem köd üli meg a tájat, mint amikor mi arrafelé jártunk.

Másnap reggel korán útnak indulunk és az egyik szigeten teszünk egy jókora túrát a lenyűgözően tágas Meglepetés barlangban, amelyben jókora cseppkövekben gyönyörködhetünk. A hajó visszatér Ha Long kikötőjébe, ezzel a túra véget is ér.