hirdetés
hirdetés

Jön­nek a Kár­olyi­ak

De­cem­ber kö­ze­pé­től mű­em­lék a fehérvárcsurgói Kár­olyi-kas­tély­együt­tes és park­ja. Er­ről a nem­ze­ti kul­tu­rá­lis örök­ség mi­nisz­te­re ren­del­ke­zett, s ez­zel csat­la­ko­zott a Szé­che­nyi-terv cél­ki­tű­zé­se­i­hez. A Kas­tély- és vár­tu­risz­ti­kai alap­prog­ram­ban ugyan­is azt ír­ják, hogy a kas­tély­tu­riz­mus le­he­tő­sé­gei ki­hasz­ná­lat­la­nok. Az or­szág­ban há­rom­száz ki­emelt mű­em­lék vagy mű­em­lékegyüt­tes van, a szál­lo­dai, tu­risz­ti­kai hasz­no­sí­tá­sú kas­té­lyok, vá­rak, kú­ri­ák szá­ma vi­szont nem éri el a szá­zat sem. Ezen a rossz ará­nyon ja­vít majd a Kár­olyi-kas­tély­együt­tes, ha négy-öt év múl­va el­ké­szül re­konst­ruk­ci­ó­ja. Az elő­ze­tes szá­mí­tá­sok sze­rint a mun­ká­hoz egy­mil­li­árd fo­rint­ra lesz szük­ség.

hirdetés

„Gyö­nyö­rű re­gé­nyes vi­dék” – ez­zel a jel­ző­vel il­let­te Fé­nyes Elek Fehérvárcsurgót a múlt szá­zad­ban. A Kár­olyi-csa­lád 45 hek­tár­nyi park­ban, a Ba­kony lá­bá­nál 1844-ben épít­tet­te neo­klas­­szi­kus kas­té­lyát, E. Heinrich Koch ter­vei alap­ján. A Vö­rös gróf­nő cí­mű film volt az utol­só, ahol még ere­de­ti pom­pá­já­ban le­he­tett lát­ni a csip­ke­te­raszt, a nap­órát. Ez utób­bi­nak már csak klas­­szi­cis­ta tal­pa he­ver a park­ban. A mál­lott fa­la­kon, kí­vül-be­lül né­hány folt em­lé­kez­tet a Kár­olyi­ak ked­venc szí­ne­i­re: a sár­gá­ra és a ha­lo­vány zöld­re. Az ös­­sze­fir­kált lép­cső­ház és a ter­me­tes aj­tók pe­dig a kö­ze­li múl­tat idé­zik, ami­kor gö­rög gye­re­kek ne­ve­lő­ott­ho­na volt a kas­tély. A Szé­che­nyi-terv ál­tal em­le­ge­tett prob­lé­mák tet­ten ér­he­tők. Ugyan a mi­nisz­te­ri ren­de­let fenn­tart­ja az ál­lam elő­vá­sár­lá­si jo­gát, de eb­ből csak an­­nyi érez­he­tő, hogy gond­nok­ként a Mű­em­lé­kek Or­szá­gos Gond­­nok­sá­gá­nak mun­ka­tár­sa fel­ügye­li – né­hány kan­dal­lóda­rab és mo­dern bú­tor kö­zött – az épü­le­tet.

Kiss Kár­oly ve­zet kör­be a hat­ezer négy­zet­mé­te­res kas­tély és a negy­venhek­tá­ros kert tö­re­dé­ké­ben. A fel­újí­tást gá­tol­ják a ren­de­zet­len tu­laj­do­no­si vi­szo­nyok. Az egy­ko­ri mo­só­ház az ön­kor­mány­za­té, a nagy­is­tál­ló­ban té­esziro­da volt, majd egy szö­vet­ke­zet. Ide nem le­het be­jut­ni, a ke­rí­tés­re ra­gasz­tott pa­pír csak annyit je­lez, a cső­döt je­len­tett szö­vet­ke­zet többha­vi te­le­fon­szám­la be­fi­ze­té­sé­vel tar­to­zik. A ma­mut­fe­nyő­vel, cip­ru­sok­kal be­nőtt kert­ben a csi­kó­is­tál­ló le­égett te­te­je lát­szik, a té­eszkor­szak ide­jén bi­va­lyo­kat tar­tot­tak itt, ek­kor gyul­ladt ki ez az épü­let.

A ter­vek sze­rint a mű­em­lék épü­let­ben lesz a lo­var­da. A vé­dett park­ban sé­tál­va a tó­nak csak a he­lyét lát­ni, itt-ott egy-két szi­get nyo­má­val. A kö­zel­ben volt ugyan­is egy ba­u­xit­bá­nya, ez okoz­ta a tó el­tű­né­sét. A ter­me­lés két éve meg­szűnt, ezért most vár­ják a vi­zet… A kert az egyet­len, ami meg­ma­radt ab­ban az ál­la­pot­ban, ahogy azt 1917-ben meg­épí­tet­ték. Már­ványpa­dok, orosz­­lán­fe­jes ku­tak buk­kan­nak vá­rat­la­nul elő a bo­zót­ból; a to­rony­óra még min­dig pon­to­san jár.

A kas­tély észa­ki szár­nyá­ba be­lép­ve ki­ál­lí­tást hir­det­nek. Egy Fe­hér me­gyé­ben élő gyűj­tő hat­van­ezer ké­pes­la­pot aján­dé­ko­zott a kas­tély­nak, eb­ből nyílt ki­ál­lí­tás a már fel­újí­tott könyv­tár­ban. A ké­pes­lap­ok­nak csak tö­re­dé­ke lát­ha­tó, fel­dol­go­zá­suk még tart. Ez az egyet­len do­log, ami­ért been­ge­dik a lá­to­ga­tó­kat az épü­let­be. Sem a ki­ál­lí­tás, sem a lát­vány nem éri meg a ki­rán­du­lást. A kas­tély ere­de­ti be­ren­de­zé­sé­ből sem­mi nem ma­radt meg. Az 1994-ben ala­kult Ká­rolyi Jó­zsef Ala­pít­vány kul­tu­rá­lis ta­lál­ko­zó köz­pont­ként kí­ván­ja hasz­nál­ni a kas­télyt. A Fran­cia­or­szág­ban élő Kár­olyi György jó­vol­tá­ból a könyv­­­tá­ré lett a hat­ezer kö­te­tes Fej­tő-gyűj­te­mény.

A köny­ve­ket fran­cia di­á­kok ka­ta­lo­gi­zál­ták szá­mí­tó­gé­pen. A Kár­olyi-csa­lá­dot meg­il­le­ti a kas­tély egyik ré­sze, itt kell be­mu­tat­ni az épü­let és a Ká­rolyi­ak tör­té­ne­ti­sé­gét le­vél­tá­ri anya­gok­kal. A te­tő­szer­ke­ze­tet fel­újí­tot­ták, a fa­szer­ke­ze­tet gom­ba­men­te­sí­tet­ték. A fe­hér zsa­luk­nak csak tö­re­dé­ke hasz­nál­ha­tó, eze­ket, akár­csak a gipsz­pár­­ká­nyo­kat, dí­sze­ket új­ra ­gyárt­ják. A csa­lá­di rész a fő­épü­let­ben ha­ma­ro­san el­ké­szül. Az észa­ki és a dé­li szárny­­­ban ala­kít­ják ki az ét­ter­met, a szál­lo­dai szo­bá­kat és apart­ma­no­kat. A ká­pol­na már el­ké­szült, itt nem­rég hang­­ver­seny volt. Azon fa­lak kö­zött, ame­lyek a 19. szá­zad óta őr­zik a Kár­olyi­ak holt­test­ét.

Fekete Edit
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai