2020 tavaszától kezdve az Európai Unió összes tagállamában ugrásszerűen nőtt a teljesen vagy részben távmunkában dolgozók aránya. A tanulmány szerint 2020 júliusában Magyarországon a munkavállalók több mint harmada dolgozott a munkahelyén kívülről. Habár ez az arány a negyedik legalacsonyabb volt az EU tagállamai között, itthon és más tagállamokban is jelentős és maradandó hatásai voltak a munkaszervezés kényszerű átvariálásának.

Egyes cégeknél szinte minimálisra csökkentették az irodai munkanapok számát, de leginkább az irodai és otthoni napokat kombináló hibrid megoldások terjedtek el.

A „kikapcsoláshoz való jogra” (right to disconnect) fókuszáló tanulmány aktualitása a járvány mellett az is, hogy idén januárban az Európai Parlament határozatban szólította fel az Európai Bizottságot, hogy rendeletben biztosítsa az uniós munkavállalók szabadidőhöz való jogát. Ennek a lényege az lenne, hogy a munkavállalóknak ne kelljen negatív következményektől tartaniuk, ha a digitális eszközeiken nem elérhetőek a munkaadó számára munkaidőn kívül, vagy ha például nem válaszolnak munkaügyi e-mailekre a szabadidejükben. Az EU-ban tagállami szinten egyelőre kevés országban van példa ilyen szabályozásra, de a régiónkban Szlovákiában például éppen idén lépett életbe egy ilyen törvény.

A tanulmány emlékeztet rá, hogy a home office-ban dolgozókat nagyobb mértékben érintő túlórázás hosszabb távon egészségügyi problémákhoz és mentális betegségek kialakulásához, kiégéshez vezethet. A Eurofound felmérése szerint a 2020 júliusában megkérdezett munkavállalók közül a heti 41 és 60 óra között és otthonról dolgozók ötöde számolt be arról, hogy elszigeteltnek érzi magát, 39 százalékuk pedig arról, hogy „érzelmileg kimerült” a folyamatos munkától. A munkahelyről dolgozók körében az első kategóriába csak a válaszadók 14, a másodikba a 34 százaléka sorolta magát.

A „kikapcsoláshoz való jogot” biztosító szabályozást bevezető országokban a jelentés szerint a legtöbb esetben a törvényhozás a szociális partnerek kollektív megegyezéseire volt hatással. A szakszervezetek és a munkaadói szervezetek céges vagy iparági szinten hozták meg az ezzel kapcsolatos részletszabályokat. A jelentés azt is megjegyzi, hogy ezekben a szabályozásokban többnyire az irányelv „puha” átültetését választották. Ez azt jelenti, hogy a vezetők és a beosztottak felelőssége odafigyelni rá, hogy a távmunka ne vezessen túlórázáshoz, ennek a fontosságát pedig a cég képzésekkel, emlékeztetőkkel tartja napirenden. A „kemény” alkalmazás ehhez képest a munkaidőn kívüli kommunikáció teljes tiltását jelenti.