2009-ben több helyen is felmerült az OKJ-s stewardess-képzés megindítása, és úgy tűnt, hogy érdeklődés is lenne iránta. Ezért – az országban elsőként – a székesfehérvári Comenius és a budapesti Számalk iskola is elhatározta, hogy kétéves kurzusokban indít tanfolyamokat, melyhez az oktatási kormányzat támogatást is biztosított, így a résztvevőknek egy kedvező árat lehetett meghirdetni. Általában 25 és 40 fős létszámok között indultak a tanfolyamok, a MALÉV-nél képzett (nyugdíjas) oktatókkal, heti 4 órás előadásokkal és gyakorlatokkal. Az iskolák ehhez beszerezték a szükséges segédanyagokat, és mindkét helyen igénybe vették profi cégek segítségét is, részben itthon, a MALÉV és a Highfly Aviation Szimulátor Központ bázisain, részben az Austrian Airlines bécsi kiképző központjában.
A tananyagban a nagyobb hányadot olyan témák képzeték, mint a fedélzeti kiszolgálás, a berendezések kezelése, a repülésbiztonsági anyagok és használatuk ismerete, a vészhelyzetek kezelése, a 90 másodperces kabinkiürítés, a szárazföldi és vízi mentés, valamint a konstruktív együttműködés a pilótákkal. De fontos tantárgy volt az utas- és poggyászkezelés, a repülőtéri ismeretek, a kommunikáció, a speciális vészhelyzeti kommunikáció és az utaspszichológia, illetve a repülési angol nyelv használata is.
A kétéves kurzusok után hallgatók (jelentéktelen lemorzsolódástól eltekintve) elméleti és gyakorlati vizsgát tettek, melynek alapján a Légügyi Hatósági Szakszolgálati Engedélyt is megszerezték. Ennek birtokában, mint kiképzett légiutas-kísérők a világon bárhol munkát vállalhattak. Tehát a tanfolyamok egy nagyon széles hazai és nemzetközi területen művelhető szakmát adtak a végzettek kezébe, mely utat nyitott a légitársaságok széles skálája felé. Számos volt hallgató jelenleg a British Airways, Travel Service, Ryanair, Lufthansa, Emirates és a KLM légitársaságoknál repülnek.
2012-ben a hazai oktatási kormányzat kivette az OKJ-s képzések sorából a légiutas-kísérő képzést, azaz megszüntette az állami támogatást – az indok az volt, hogy a nemzeti légitársaság már nem repül. A hazai trend azonban szakmától független módon mutatja a képzett fiatalok elvándorlását, vagyis egyetlen itthon végzett fiatalról sem lehet tudni, hogy egyáltalán itt marad-e vagy külföldön kamatoztatja tudását. Ez az intézkedés gyakorlatilag megszűnésre ítélte a képzést, mert az önköltséges tanfolyam olyan magas összeg lenne, hogy azt egyik iskola sem tudta volna sikerrel meghirdetni.
Az egykori hallgatók közül mindössze hárman hagyták abba a repülést – egészségi és családi okok miatt –, de mind a hárman a szakma közelében maradtak és a repülésirányításban, illetve a repülőtéren helyezkedtek el.
