Az európai szakaszon néhány szokványos autószerelésen (no meg iratlopáson) kívül nem kellett sokszor a versenyzőknek a szívükhöz kapniuk. A mezőny egy része Genovánál komppal, a másik fele Spanyolországon keresztül közúton közelítette meg az afrikai kontinenst.
Afrika ismét kimutatta a foga fehérjét
Még a legtapasztaltabb bamakósok is csak pislogtak, amikor a megáradt folyók, sebes folyású patakok, mélyiszapos folyók és sáros földutak gyűrűjében megpróbáltak helytállni.
Ráadásul nagy mennyiségű hóval is meg kellett küzdeniük. Az Atlasz hegységnél órákon át vesztegeltek, miután lavina zúdult az egyik hágóra. Ezért sokan inkább a több száz kilométeres kerülőt választották. Persze nem volt egyszerű a haladás ott sem. Egymást mentették ki a versenyzők a hó fogságából, sőt olyan is volt, hogy a helyieket húzták ki a havas árkokból.
Majd ahogy közeledtek az óceán felé, a havat homok, a hideget forróság, a hólapátot homoklapát váltotta fel. Pálmaligetek, kiszáradt folyómedrek, és barátságos helyiek keresztezték a bamakósok útját.
A hivatalos táborba (Iriki-sóstó kiszáradt medre), a lezárt hágónak köszönhetően mindössze 4 autó, és 3 motoros ért be, ilyen még sosem fordult elő a rali történetében, és jó eséllyel sokáig rekord marad.
A masszív és végelláthatatlan homokdűnéket Tantan felé egy forrás színesítette, és nem is volt kérdés, hogy a közel 100 méter mélyről feltörő kénes vízben mindenki megmártózik. Majd a Ráktérítőn még egy táblát is elhelyeztek, amely most már magyar és angol mellett franciául is köszönti az átutazóban lévőket.
Majd néhányan letértek a hivatalos útvonalról, és pontosan egy hadgyakorlat kellős közepébe csöppentek az algériai határ mellett, ahol a katonaság visszafordította őket. Végül a marokkói megpróbáltatások sorozata egy éjszakai, motoros mentéssel ért véget.
Ezekben a napokban a hivatalos Facebook-oldal homokban elakadt autók, motorok, lapátoló emberek képeivel volt tele. Természetesen mindenki segített a másiknak, ezért a legtöbben sikerrel teljesítették a távot. Igaz, nem egy csapatnak a helyi autószerelők mentették meg a versenyét.
Mauritánia, ki ide belép, hagyjon fel minden reménnyel
A mezőny ezután a felügyeletlen, törvényen kívüli „senki földéjére” merészkedett, amelyet jórészt csempész bandák tartanak az ellenőrzésük alatt.
Majd Mauritánia következett, ahol a határátkelés nem zajlott zökkenőmentesen. Mindenkitől elvették az összes alkoholt, igaz voltak, akik inkább gyorsan eltüntették azt a gyomrukban.
Ekkor a legtöbben már csak a túlélésért harcoltak. Sokaknak már csak egy cél lebegett a szemük előtt, valahogyan betolni az autót, a motort a célba. Egy amerikai párosnak ez nem sikerült, hiszen miután hatalmasat borultak, feladni kényszerültek a versenyt. Szerencsére karcolás nélkül megúszták az esetet. Ugyanígy jártak azok az amerikai motorosok, akiknek a motorjaikba gázolajat töltöttek ólommentes benzin helyett. Ők sem folytathatták a versenyt.
Maliban versenynapot is töröltek
Szenegál, Mali, Mauritánia hármas határvidékén a párizsi terrorcselekmények óta nagyon szigorú intézkedéseket vezettek be, ezért a szervezők útvonalat módosítottak. „A helyi hatóságok kérésére változtattunk itinert, és holnap is lesz néhány változás, amit a reggeli eligazításon fogunk bejelenteni” – nyilatkozta akkor Szabó Gál András, a futam alapítója.
Ekkor még nem tudhatta, hogy másnap a mauritán hatóságok kérésére a teljes január 30-i versenynapot törölni kell majd a naptárból. A határon való átjutás nem is sikerült mindenkinek. Öt csapat a túloldalon ragadt, mert a határátkelő naplemente után egyszerűen bezárt.
Másnap a résztvevőket lázmérés, és ujjlenyomatvétel várta, majd Nioro város elöljárói és a magyar tiszteletbeli konzul, Dr. Sidibe Mamadou fogadta a társaságot. Ráadásul a bamakósok tiszteletére egy igazi afrikai falusi bulit is rendeztek, ahol Tam-tam dobosok és táncosok köszöntötték a megfáradt utazókat.
Az utolsó, Maliban töltött éjszakára is maradt izgalom, miután a távolban villódzó bozóttűz fénye világlott. A résztvevőket azonnal evakuálták a szervezők a táborból, és egy új, biztonságos táborhelyet jelöltek ki a számukra.
Nehézkes volt a kapcsolattartás
Az afrikai etapok során nagyon sokan szembesültek azzal, hogy kis túlzással a nyugati technológiát a „hajukra kenhették”. Szerencsére a CitySIM kiválóan vizsgázott, mint a Budapest-Bamako hivatalos mobilszolgáltatója, mert a résztvevők egyetlen kártyával bárhonnan fel tudták venni a kapcsolatot a társaikkal, vagy az otthon értük izgulókkal. Ráadásul mindezt a hazai, vagy helyi tarifák töredéke mellett.
Célba érés és több mint 300 millió forintnyi adomány
A versenyzők végül vasárnap gurultak be a Bamako Kongresszusi Központba, ahol több órás ünneplés vette kezdetét. Majd este a hivatalos eredményhirdetéssel, és díjkiosztó ünnepséggel véget ért az idei Budapest-Bamako rali, és pontosan annyi nyertes született aznap, ahányan teljesítették a távot.
Némi pihenő után ismét mindenki autóba pattan majd, hiszen újabb 9.000 km-es táv vár rájuk. A konvojt az orvosi csapatok vezetik majd, és ugyanúgy lesznek ellenőrzőpontok is, azaz senkit nem hagynak magára, hiszen a legfontosabb, hogy mindenki biztonságban hazaérkezzen, és egy életen át mesélhesse a hihetetlen sztorikat a családnak, barátoknak, ismerősöknek.
Az idei rali ismét nem csak emberfeletti teljesítményekről, kitartásról, felejthetetlen élményekről szóltak, hanem fontos misszióként a résztvevők összesen mintegy 315 millió forint értékben adtak át iskoláknak, gyermekeknek hasznos eszközöket vagy éppen játékokat. Nem beszélve a Diemában felállított komplett közösségi rádióról.
Nem is lehet kérdés, hogy jövőre ismét hatalmas mezőny fog nekivágni ennek a 16 napos kalandnak, és jó eséllyel legalább ennyi izgalom övezi majd az útjukat.
Forrás: Turizmus Online