Most tehát itt a másik elnökjelölt, ideje megismernünk Deák úr programját, célkitűzéseit is. Természetesen majd a tagság dönti el a hamarosan soron következő budapesti őszi közgyűlésen: ki lesz közülük a győztes?

Miért vállalta el, hogy indul az elnöki posztért? És az is érdekelne, hogy került „képbe” jelöltként? Jelentkezett rá, vagy mások kérték fel?

Fontos tisztáznunk, nem jelentkeztem erre a pozícióra, igazából a Danubius-beli utódom, Kovács Balázs hívott fel azzal, lenne-e kedvem elvállalni az MSZÉSZ elnökjelöltségért a Danubius jelölését? Ezt követően találkoztam a jelenleg regnáló elnökkel, Flesch Tamással, beszéltem Baldauf Csaba alelnökkel és az ügyvezetés néhány tagjával is, akik elmondták, közösen egyeztek meg abban, hogy szerintük alkalmas jelölt lennék erre a posztra. Egy hét gondolkodási időt kértem, közben sok MSZÉSZ-taggal, volt kollégával is beszéltem. Mind arra biztattak, induljak az elnöki tisztért a novemberi tisztújító közgyűlésen. Több tényező döntött amellett, hogy végül elfogadtam a felkérést. Egyrészt engem senki nem vádolhat azzal, hogy karrierépítés miatt lennék MSZÉSZ-elnök, hiszen a több évtizedes Danubius-csoport vezérigazgatói pozíció alatt már bizonyítottam, és nyugdíjasként sincs szükségem arra, hogy a CV-mben majd jól mutasson egy esetleges MSZÉSZ-elnöki pozíció betöltése. Másrészt, ismerik sokan a szakmai múltamat, amelyből arra vagyok a legbüszkébb, hogy megkérdőjelezhetetlenül, soha, sehol nem merült fel egyetlen tisztességtelen lépés a részemről. Harmadrészt, amióta nyugdíjba vonultam, azóta sem estem ki a Szövetség munkájából, hiszen négy Danubius igazgatóság munkájában ma is aktívan részt veszek, jól ismerem tehát, naprakészen tájékozott vagyok a szakma gondjairól. Negyedrészt pedig – és azt hiszem, számomra ez volt a legdöntőbb – tartozom annyival a számomra nagyon szeretett szakmámnak, hogy éppen most, amikor ennyire nagy bajban van az ágazat, minden tudásommal, kapcsolatommal és lehetőségemmel segítsem, hogy kilábaljon a gödörből. Én már egyszer, egy hasonló időszakot átéltem (2008-ról van szó, a gazdasági világválság időszakáról – a szerk.) a Danubius vezetőjeként, az sem volt egy sétagalopp. Viszont annyiban kedvezőbbnek számított az akkori helyzet, hogy legalább láttuk, hol az alagút vége.

Milyen programmal áll a tagság elé? Változna-e az MSZÉSZ irányvonala, céljai az Ön vezetése alatt, vagy ugyanazt a vonalat képviseli és viszi tovább, ami eddig volt?

Folyamatosság, átgondoltság, meggondoltan előre haladó lépések – ezt az irányt tartom a legfontosabbnak, ezt képviselem, és ezt is követem majd, ha bizalmat szavaz a tagság. Ez persze sokkal könnyebben kivitelezhető egy normál időszakban, vagyis nem abban, amiben most vagyunk, világjárvány idején. Itt az akut probléma, a jelenlegi helyzet mindent felülír, és erre kell megoldást találni a szakma túlélése érdekében. A legfontosabb, amiért az MSZÉSZ-nek, mint szakmai érdekszövetségnek, a vezetésemmel - vagy bárki vezetésével - küzdenie kell, az a munkaerő lehetséges megtartása a munkahelyeken. Ha hagyjuk, hogy utcára küldjék a jól képzett kollégákat, elveszítve a minőségi munkaerőt, az a szállodai ágazat teljes összeomlásához vezet. Ha ebben a kérdésben nem tudjuk meggyőzni a döntéshozókat („kurzarbeit” lehetősége, foglalkoztatási járulék elengedése vagy bármilyen támogatás), akkor a világjárvány után sem lehet újraépíteni a hazai szállodaipart tisztességesen és hatékony módon.

Közismert, a mi ágazatunk sok-sok pénzzel járul hozzá a hazai GDP-hez, azonban ha elengedjük a szállodákból a hozzáértő szakembereket, akik elmennek a megélhetés érdekében hol pizzafutárnak, másutt árufeltöltőnek, vagy külföldre indulnak dolgozni és még sorolhatnám tovább, egy a lényeg: onnan már nincs visszaút, nem lehet ugyanazt a jól adózó sikerágazatot, minőségi szállodai és vendéglátó szolgáltatásokat nyújtó szakmát visszaépíteni, amilyennek korábban a miénk számított. Minden előrejelzés szerint 2021 nyarára, a vakcina színre lépése után, valahogy kezdünk majd visszazökkenni a régi kerékvágásba, azonban megfelelő minőségű, szaktudású munkaerő híján ez nem lesz kivitelezhető. A legfontosabb feladat szerintem tehát az, hogy válaszoljak az eredeti kérdésére, ha elnökként elkezdhetem azt a munkát, hogy most kapjon megfelelő támogatást az ágazat annak érdekében, hogy legyen holnapja.

Van-e más konkrét célkitűzés, amelyet szintén szeretne képviselni megválasztása esetén?

Magára a szövetségre is figyelni kell, nehogy a nagy bajban könnyen erősödő, kiéleződő ellentétek felőrölhessék ezt a nagy múltú, nagy presztízsű, nagy tudáshalmazzal rendelkező szervezetet. Nem gondolnám, hogy a mai helyzetben tagságnövelő terveket lehetne szövögetni, azonban azt, hogy a meglévő tagságot, ezt a fontos értéket egyben kell tartani - ez szilárd meggyőződésem. Mindezek mellett hangsúlyoznám, tisztában vagyok azzal, ha megválasztanak, most egyfajta válságmenedzselésre kapnék a tagságtól felhatalmazást a jelenlegi helyzetre, így az MSZÉSZ összetartása is prioritás kell legyen az elkövetkező időszakban, mint ahogy eddig a jelenlegi vezetés is mindent megtett ezért.

Most mindenki egyformán bajban van, mindenkinek azonos módon van szükség segítségre - állami segítségnyújtást is értve ezen. Lehetőség még a társ szakmai szervezeteken kívül az érdekképviseleti szervekkel – így a kamarákkal – való összefogás is, és el kell dönteni az MSZÉSZ-nek, hogy betagozódik-e egy olyan programba, amelyet pl. a kamara képvisel, avagy sem. Erről majd az ügyvezetés dönt, nekem az lenne a dolgom, hogy a döntéseket a megfelelő fórumokon eredményesen képviseljem.

Bajban az egész ágazat a covid miatt. Megítélése szerint MSZÉSZ-elnökként mennyiben és hogyan tudja segíteni a jelenlegi pokoli nehéz helyzetben lévő ágazat munkáját?

Biztos vagyok abban, hogy nagyon nehéz lesz kilábalni a szakmának ebből a brutálisan nehéz helyzetből, amibe önhibáján kívül került. Megkockáztatom, még a vakcina sem lesz számunkra az igazi megoldás. Mire ismét megindul a légiközlekedés, az emberek újra mernek útnak indulni, a cégek helyre rázódnak, és kibújnak a home office biztonságos fedezékéből – ez sok idő lesz. Békeidőben sok más mellett a budapesti nagy konferenciaközpont megépítéséért, az airbnb szabályozásáért is lobbiztunk gőzerővel, most még jó darabig nem ez lesz a prioritás, hanem a szakma talpraállítása az elsődleges cél.

Utolsó kérdés: nem sajnálja a nyugalmas nyugdíjas éveket egy különösen nehéz és komoly felelősséggel járó társadalmi munka kedvéért egy időre hátrahagyni?

Ez rendkívül izgalmas feladat! Soha nem voltam egy passzív, hátrahúzódó, a feladatoktól meghátráló ember. Most is aktív életet élek: szakmai, vállalati vezetőségekben veszek részt, államvizsgáztatok angol nyelvű hallgatóknál és vezetem a Szakmai Tanácsadó Testületet, a BGE-en. Annyi extra lehetőségem van a nyugdíjas helyzetem miatt, hogy magam dönthetem el, mennyi időt szánok adott munkára, és mennyit nem. Azonban pontosan tudom, most a szakma túlélése a tét. Nem ígérhetem, és nem is ígérem, hogy felforgatom gyökeresen a világot, de hogy a siker érdekében a szövetség vezető testületeivel és tagságával együtt minden tudásomat, energiát nem sajnálva, latba vetem, azt nyugodt szívvel kijelenthetem.