A helyi erdészeti iskola területén létrehozott, huszonöt, két és fél méter magas tablókból álló tárlat ünnepélyes megnyitóján Csallóközi Zoltán miniszterelnök-helyettesi főtanácsadó a Gulág-emlékév zárásával kapcsolatban hangsúlyozta, az elmúlt egy év eseményei, az erről az időszakról készült irodalmi alkotások egy "keserű és sötét" időszakot idéznek, amelyet - a háború utáni megszállók és a kiszolgáló hatalom ezzel ellenkező erőfeszítései ellenére - nem szabad elfelejteni.

A kutatók 700 ezer és 1,1 millió közé teszik azoknak a magyar állampolgároknak a számát, akiket a második világháború után a Szovjetunió javító-átnevelő táborainak nevezett intézményekbe vittek el, ahonnan az elhurcoltak fele nem érkezett haza - emlékeztetett beszédében a főtanácsadó. Megjegyezte, a mai nemzedék számára is fontos megérteni, hogy milyen szenvedéseket élt át a nagyszüleik és a dédszüleik generációja.

Szakály Sándor, a Magyarok a Szovjetunió táboraiban (1944-1956) című kiállítást létrehozó Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója beszédében úgy fogalmazott, 1944 őszétől egy egész nemzet szenvedett, de Bereg és Ung, valamint Kárpátalja lakossága különösen ki volt téve a "felszabadító" szovjet csapatok polgári lakosság elhurcolását lehetővé tevő intézkedéseinek és önkényének. Fiatal lányokat, asszonyokat korra vagy felekezetre tekintet nélkül ugyanúgy elvittek a Szovjetunióba, mint a katonaviselt férfiakat vagy politikai foglyokat, de ők valamennyien a "mieink" voltak, azaz egy nemzethez, a magyarhoz tartoztak - hangsúlyozta a főigazgató.

Az országban eddig az egyetlen ilyen témájú, szabadtéren álló kiállítás azokra a százezrekre emlékezik, akik megjárták ezt az utat, a hadifoglyokra, a málenkij robotra elhurcoltakra, akik könnyen a Gulágra kerülhettek, ahová többségében a politikai elítélteket szállították - mondta Szakály Sándor.

A fotókkal gazdagon illusztrált tablókon a látogatók időrendben, 1944 őszétől követhetik végig az elhurcoltak történetét, elolvashatják az emberek összegyűjtését elrendelő napiparancsokat, a begyűjtéseket végző NKVD lakosságnak szánt, a jóvátételi munkára felhívó "közleményeit", a térképeken pedig végigkövethetőek a Szovjetunióba indított vonatok útvonala, illetve a magyarországi és szovjet munkatáborok pontos helye is.

A szerkesztők figyelmet szenteltek a táborokban dolgozók élet- és munkakörülményeinek bemutatására, az elhurcoltak által használt tárgyakra, személyes sorsukról pedig a hazaküldött levelek számolnak be az érdeklődőknek. Az utolsó tablókon a kevés hazatérő itthoni megpróbáltatásait mutatják be, mivel az elhurcoltak hazatérésüket követően sem beszélhettek a munkatáborokban átélt évekről.

Az esemény végén a jelenlévők megkoszorúzták a tablók mellett az elhurcoltak emlékére létrehozott emlékművet.