Innovatív megoldásokkal – a textíliákba beépített chipekkel és újgenerációs mosó- illetve szárítógépekkel – hoztak új távlatot a hazai mosodai szolgáltatások rendszerébe. Három hónappal a nyitásuk után azonban berobbantak az energiaárak.

Hogyan tudja lereagálni ezt a helyzetet egy kezdeti fázisban lévő vállalkozás?

Egyrészt próbáltunk a pozitívumokra koncentrálni: még ha elsőre költséges is volt, de jó döntésnek bizonyult, hogy a beruházás során végig törekedtünk az energiahatékonyságra – mind az épület kialakítása, mind a gépek működése tekintetében. A vízvisszaforgató-rendszerünkkel óránként másfél-két köbméter vizet tisztítunk meg, és használunk újra a mosási folyamat során. Ezzel a vízfelhasználásunk körülbelül harminc százalékát spóroljuk meg havi szinten, ami több száz köbmétert jelent.

Az áram- vagy a gázfelhasználásuk a rázósabb?

Az üzemben áram mindössze a gépészethez és a gépek motorikus meghajtásához szükséges, ez viszonylag elenyésző. Most egy optimális kilowatt-díjjal dolgozunk, és ha ez a négyszeresére emelkedne januártól, amit pedzeget a szolgáltató, arra még mindig azt tudom mondani, hogy belefér a büdzsénkbe, köszönhetően a környezetvédelmi és a takarékossági szempontokat összekapcsoló technológiánknak. A gáz esetében már más a helyzet, ez a cég legnagyobb havi kiadása, 30-35 százaléka az összköltségünknek, hiszen a textil feldolgozási folyamatunk 85 százaléka földgázra épül.

Hogyan reagálták le az első gázszámla érkezését?

A korábbi gázárat júniusban kötöttük le, tehát június és szeptember között nálunk az ár most még optimálisnak mondható. Októbertől, az új gázév megkezdésével viszont az ötszörösére emelkedik a gázdíj – és még nem vagyunk benne a télben, illetve egyelőre a gépeink kapacitása sem fut maximális kihasználtsággal. Hosszas egyeztetések után, végül fix díjas szerződést kötöttünk az MVM-mel, ami október elsejétől a következő év októberéig szól. 

A teljes cikk ITT található